És mégis mozog… de nem mindenhol!

De hogy is hangzik Máté evangéliuma 7. részének 3. verse? Gondolom, nem kell idéznem a szálka és a gerenda viszonyát. 

Amiért pedig e részt idézni vagyok kénytelen, annak nem más az oka, mint az, hogy – hadd idézzem itt a fent említett cikk sorait: 

„És ha hatályba lép január elsején, valóban jó lesz az? Újra felvetem a kérdést: nem kellene ezt megfontoltabban megtenni? Átdolgozva, átgondolva, több fél véleményét meghallgatva? Kapkodnak már megint! De hová a sietség?” 

Zsinatunk bizony eléggé hasonlatos módon intézte elmúlt ülései során a tisztújítással kapcsolatos kérdéseket, mind a 2005. évi IV. törvény, mind a 2005. évi VII. törvény vonatkozásában. A szinte már megkezdett folyamatba dörrentek bele azok a változtatások, amelyek lényegesen befolyásolják a gyülekezetek közgyűléseinek és presbitériumainak hatáskörét, működési rendjét. Lelkész és felügyelő legyen a talpán, aki naprakészen meg tud felelni ezeknek a kihívásoknak. Ezeken a zsinati üléseken még olyan változtatások is elfogadásra kerültek, amelyek – véleményem szerint – egyházunk egészének a megítélését kritikusan érintik. Ez pedig az országosfelügyelő-választás rendjének a megváltoztatása. A döntés szerint az országos felügyelőt nem az egyházközségek közgyűlései, hanem a zsinat választja. A Magyarországi Evangélikus Egyházat az elnök-püspök és az országos felügyelő képviseli. Mindkettőt a gyülekezetek közgyűlései választották eddig. Ezzel egy megkérdőjelezhetetlen legitimitás valósult meg. A változtatással ez a legitimitás semmivé válik.

Egy sor változtatás olyan eseteket, olyan helyzeteket érint, amelyek 6 évente egyszer történnek meg, igazi hozama a leegyszerűsítésnek, csak hogy egy szalonképes szót használjak, nem lesz kézzelfogható. 

Látható volt ez előre? Természetesen igen. Éppen ezért tette közzé állásfoglalását már egy évvel ezelőtt, majd idén ősszel újra a felügyelők országos konferenciája (elég reprezentatív társaság, vagy nem?). Ugyancsak jól látta az Északi Egyházkerület Közgyűlése (püspök, kerületi felügyelő, küldöttek) a fennálló problémát, és fogadott el egy határozatot a zsinatnak címezve. Sajnos egyiket sem tárgyalta a zsinat, azok tartalmát, kérdésfeltevéseit figyelmen kívül hagyta. Időközben a gyülekezetek részéről is kritikus hangú határozatok láttak napvilágot. 

Most tehát én is kénytelen vagyok feltenni a már idézett kérdést:

„...nem kellene ezt megfontoltabban megtenni? Átdolgozva, átgondolva, több fél véleményét meghallgatva? Kapkodnak már megint! De hová a sietség?”

Tényleg, hová a sietség?