Idősek vasárnapja volt Kolozsváron
„Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg” – így szól az Úr. (Ézs 46,4) Forrás: evangelikus.net / Boldizsár Beáta
Az elmúlt vasárnap Isten iránti hálával köszöntötte a kolozsvári gyülekezet az idős testvéreket, és mondott köszönetet a családért, egyházért, embertársért hozott áldozatos életükért.
Az idősek vasárnapjára, amelyet az idén már harmadik alkalommal szerveztek meg, hagyományosan advent harmadik vasárnapján került sor, ami önmagában is jelentőséggel bír. Az adventi vasárnap mint ünnepi alkalom szimbolikusan is kifejezi a gyülekezet fiatalabb generációinak szándékát, hogy felkarolják és elkísérjék adventi útjukon a nagyszülő, dédszülő korú testvéreket.
A harmadik adventi gyertya fényénél a fiatalabb generációk példátlan összefogásának lehettünk tanúi, időt és anyagi hozzájárulást nem sajnálva szerveződött a mozgáskorlátozott, házhoz kötött idős egyháztagok templomba szállítása. A gyülekezeti terem ünnepien terített asztalát házi sütemények varázslatos választéka díszítette, a nőszövetségi tagok, az asszonyi kezek szorgalmát és áldozatkészségét hirdetve.
Az Isten dicsőségét szertezengő templomi harangok hívó szavára egybegyűlt gyülekezet ünnepélyes lélekkel zengte „Ó, miként fogadjalak, világ Megváltója” kezdetű adventi énekünket. Érezni lehetett a közösség örömét, mert rég nem látott kedves egyháztagok ültek viszontlátott testvérként a padokban.
Az úrvacsorában megélt közösséget folytatva került sor a gyülekezeti teremben az idős korosztály ünnepélyes köszöntésére. Adorjáni Dezső Zoltán püspök és parókus lelkész köszöntő és köszönő szavai a hála szavai is voltak egyben, amelyek után sor került a szeretetvendégség megnyitására. A résztvevők nemcsak a tiszteletükre készített süteményeket fogyaszthatták el, hanem rövid ünnepi műsor keretében verseket is hallgathattak az egyetemista ifjúság tolmácsolásában.
A lélekemelő, bátorító és jövőbe néző beszélgetések után az igehirdetés alapigéjéül szolgáló áldásformulával búcsúzhattak egyháztagjaink egymástól. Karácsonyi ajándékként a kolozsvári gyülekezet is azt kívánja az olvasóknak: „A reménységnek Istene töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.”



Oktatási intézmények a Facebookon
Reformáció.500 Twitter oldala
Reformáció.500 Google+ oldala
...az iwiwen
Honlapunk a Youtube-on





