Jézus Krisztusnak lesz konjunktúrája és húzóereje 2012-ben is

2011-ben konjunktúrája, fellendülése volt a válságoknak: pénzügyi válság, gazdasági válság, értékválság, intézmények válsága, bankok válsága, politikai válság, természeti katasztrófák, ökológiai válság – mi minden gyötörte a világot és maradt mögöttünk 2011-ben is? Az újságok, a médiumok teleszennyezték a légkört a válság legkülönbözőbb valós és álhíreivel, személyes tragédiák híreivel, gyilkosságokkal, etnikai feszültségekkel a nagy és a kis világban, visszaélések, korrupciók híreivel…

Ideje kilépni önveszejtő háborúinkból

És ennek a zűrzavaros, majdhogynem diabolikus szétszórtságot mutató nagy válságnak a közepette állandóan hangzott a szelíd, halk Szó, üzenet, azé, aki nem akart és nem akar sötétségben, vakok vezette világtalanok világában hagyni minket. De ki hallgatott őreá, az ő mindig kivezető, soha nem megvezető jó hírére?

Ő ismét szól most, 2012 kezdetén is. Üzenete ez: „Ne nyugtalankodjék a szívetek. Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!” (Jn 14,1) Az Úr Jézus igéjének fényében szabadító és reménykeltő felismerés, hogy a válságban is van valami jó: felébresztheti az égő vágyat a váltság után. Személyes életünk, egészségünk, kapcsolataink krízishelyzetében, nemzetünk korábban alig tapasztalt bizalmi válságában, a „mindenki mindenki ellen” belmagyar, hadüzenet nélküli háborújának már-már nemzetemésztő mélységeiben elérünk egyszer csak egy pontot, amikor így kiáltunk fel: Nincs tovább! Így nem mehet tovább! És keressük a változás lehetőségét, a kiutat, a körkörös válságmozgásból az előre és felfele vezető ösvényt magán- és közéletben egyaránt.

A kegyelem vészkijárata nyitva – a spirituális túlerő jön

Ennek az útja pedig nem lehet más Isten Kárpát-medencei népei számára sem, mint a Krisztus-követés, a megtérés őhozzá, s aztán a hit általi szabadítás, kimenet, exodus, az előre, a jövő felé vezetés, illetve a fölfele, a mennyei és kozmikus távlatok felé indulás. Ki a megalázó élethelyzetek hínárjából, az egyéni és nemzeti többdimenziós lefele zuhanásból, a fondorlatosan megszőtt csapdák mélybe húzó önalulmúlásaiból! A mélységben ugyanis mindig ott rejtőzik az újrakezdés lehetősége, ami többé nem katasztrófához, hanem megújuláshoz, felvirágzáshoz vezet. Ez a kegyelem vészkijárata! A de profundis hatalmas lehetősége ez. A mélységből az Istenhez kiáltás egyéni és közösségi esélye. A tékozló fiaknak, a tékozló közéletnek, a tékozló nemzetnek, a tékozló családoknak van visszaút az atyai házhoz, a felemelkedéshez! De ehhez isteni kegyelem, spirituális túlerő kell, az övé, a Szentháromság mentőcsapata, meg a mi kiáltásunk, megálljt parancsolásunk a magunk zuhanására.

Ez az élhető jövőbe vezető első lépés, az ő és a mi egyszerre lépésünk az igazi esély a diabolikus múlterők és a titokban meg nyíltan megszőtt megannyi egyéni guzsalyok szorításából a valódi szabadságra, amit a zsoltáros Dávid így fogalmazott meg évezredekkel ezelőtt: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, a te vessződ és botod megvigasztal engem.” (Zsolt 23,4)

A mártír teológus személyes példája és az angol író üzenete

És közben ne felejtsük el a faji ideológia alapján bekövetkezett megbecstelenítés minden KZ-es mocskát jézusi türelemmel és alázattal elhordozó mártír teológus, Bonhoeffer intését sem: „Isten nem a mi kívánságainkat, hanem az ő ígéreteit fogja beteljesíteni!” Aki az ő ígéreteit imádságos szívvel, tapogatózó értelemmel keresi, az nem csalódik folyton-folyvást sem őbenne, sem másokban, meg a sokat átkozott „körülményekben” sem! Mert nem ezek határozzák meg, determinálják vastörvénnyel többé őt, hanem Isten szívünknél és vágyainknál sokkal hatalmasabb és igaz ígéretei, amelyekbe kapaszkodva nem félünk még a halál árnyékában és az ellenséges erők között sem.

Az angol író szavaival: Ha viharokon is kell átkelned, folytasd utadat felemelt fővel, és ne félj a sötétségtől. A vihar elültével kiderül majd ragyogóan fölötted az égbolt. Menj hát tovább, meg ne torpanj a zúgó szélben, a szembevágó szakadó esőben! Menj tovább, ha úgy tűnik, álmaid a semmibe vesznek, menj tovább, menj tovább, értsd meg, menj tovább, reménnyel a szívedben! Csak meg ne állj! S útközben ráébredsz majd, hogy nem egyedül járod utadat. Menj tovább a szívedben ki nem hunyó reménnyel, s rájössz, hogy valaki előtted jár, s te mehetsz utána – ez a legnagyobb, megtartó Csoda, Jézus Krisztus s az ő igéje velünk lesz 2012-ben is! Ő a kivezető út, ő a válságok fölött győzedelmes Úr, aki előttünk jár, mellettünk áll, felemel, s meghozza a hétköznapi váltság áldott, szabadító, megkönnyebbítő pillanatait az új esztendőben is. Így eljuthatunk személyes és közösségi válságok közepette is szabadítása megtapasztalható konjunktúrájához, s egyszer talán a válságok vidravasa is lehullhat a lelkünkről és nemzetünkről… Csak menj, csak menjünk tovább utána s ővele!