Keresni a belső fényt

Advent – sok ember számára ez az időszak fényességet jelent a sötét hónapokban. A szó igazi értelmében: a felmérések szerint a németek otthonaiban ötből négyben megtalálható az adventi koszorú. A fény iránti vágy a gyertyákkal fejeződik ki, vagy pedig egy kirándulással a színes fényekkel díszített karácsonyi piacra. A leghíresebb ilyen piac minden bizonnyal a nürnbergi Christkindlesmarkt és az 577 éves régi drezdai Striezelmarkt, ahová minden évben körülbelül kétmillió ember zarándokol el.

A két nagyváros között félúton van az Érc-hegység, amely sok éven át németországi viszonylatban Karácsonyföld volt. Itt, ahol évszázadokon át ezüstöt bányásztak, a fényszimbolika különös szerepet kap. A bányászok családjai korábban a mélységben sötétségben dolgozók számára csöppnyi világosságot szerettek volna csempészni a mindennapokba, ezért íves fénykoszorúkat, angyalfigurákat készítettek, és ezeket advent idején az ablakokba helyezték. Itt készítették az első diótörő szerkezetet, füstöt pipáló emberkét és gyertyapiramist is. Itt ma is hagyományos bányászparádékat tartanak, és majdnem minden otthonban láthatóak ezek a gyertyapiramisok és a herrnhuti csillagok. A legrégibb óriásgyertya Schwarzenbergben áll. Itt november 26-án meggyújtják a tradicionális piramist, amelyen öt szinten figurák is forognak. Idén a leghosszabb adventkor egészen sokáig lesz majd látható ez a csodaszép fényesség.

A latin adventus szó eljövetelt, érkezést jelent: az isteni Megváltó emberekhez való eljövetelét. A keresztények számára ez Jézus Krisztus. Hogy ő szegényen és a Római Birodalom egyik sötét kis zugában látta meg a világot, az értékek újraértelmezését jelenti – és ez nem csak az antik kor emberére vonatkozik.

A negyedik évszázadtól az egyház a téli napforduló után kezdte el ünnepelni Jézus születését. Ezzel felváltották a Sol Invictus, a római napisten kultuszát, és átvették annak fényszimbolikáját. Az ünnep előtt egyre hosszabbak lesznek az éjszakák, és ezzel a sötétség, de az ünneptől már újra hosszabbodnak a nappalok, és ezzel a fényesség is nő a világban. A karácsonyra való készülődésre a kora középkortól kezdve ünnepelték az adventet. A Szenteste előtti 40 napon böjtöltek is az emberek. A katolikusok számára ez 1917-ig kötelező volt. Sokan ma már nem böjtölnek, de keresik az elcsendesedés lehetőségét és a belső fényt. Advent egy olyan időszak, amikor megszabadulhatunk olyan dolgoktól, amelyek fogva tartanak és börtönbe zárnak bennünket.

A belső kiüresedés az, amit a misztikus Eckhart mester (1260–1328) a lélekben való isteni születésnek nevezett. Az emberek megpróbálják a szeretet és a védettség iránti mély vágyukat lecsillapítani az adventi időszakban is. De az isteni születés a csendben következik be. Ezt a gyertya fényének szemlélése hozhatja elő, s nem az ajándékok hajszolása.