Lélektől lélekig: „Az én erőm erőtlenségben nyilvánul meg”

2012-ben szerte a világban egy Pál apostolnál olvasható mondat alapján próbálunk tájékozódni: „Az én erőm erőtlenségben nyilvánul meg” (2 Kor 12,9). Az apostol úgy örökíti ránk ezt a mondatot, mint amit ő – élete egy válságos szakaszában – vigaszként kapott a feltámadott Jézustól. Erő a gyengeségben.

Jézus önmagáról mondja ezt. Néhány nappal vagyunk csak túl karácsonyon, ahol valóban láthattuk ezt: a hatalmas Isten fia istállóban jött a világra. Szülőszoba barmok közt! És Jézus ágyán nem volt paplan, jaj de fázott az ártatlan. Ám az ő ereje éppen ebben az erőtlenségében nyilvánult meg. Mint ahogy a felnőtt Jézus is merte vállalni erőtlenségét. Fáradtan és elgyötörten roskadt le a sikári kúthoz, és egy samaritánus asszonytól kért inni. Ő, aki világokat tartott kezében és csillagokkal labdázott, elcsigázottan zuhant le a kút kávájára.  Máskor meg kimerülten aludt a csónak mélyén, amikor tanítványai a viharral küzdöttek. Nem szégyellte gyengeségét, amikor sírt barátja, Lázár halálról értesülve. És ereje erőtlenségben nyilvánult meg, amikor a golgotai kereszten a testi és lelki fájdalmak közepette vette magára mások bűneit.

2012 igéje a mi emberi erők korlátaira is utal. Nem kell szégyellnünk gyengeségünket. Amikor fogytán az erőnk. Estére ólmos fáradtság lesz úrrá rajtunk, és kimerülten zuhanunk az ágyba. Amikor fel sem tudunk onnan kelni, mert betegek vagyunk. Amikor kezünkből a tárgyak, fejünkből, mint rostán át, a gondolatok hullanak ki. A korintusi levélből tudjuk, hogy Pál, a népek apostola ismerte a gyengeségnek ezt az állapotát. Tövis adatott a testébe, és folyamatosan gyötörte a Sátán angyala. Ezért háromszor kérte az Urat, hogy a kísértő távozzék el tőle. Ekkor kapta Jézustól ezt a vigasztaló üzenetet: „Elég neked az én kegyelmem. Az én erőm erőtlenségben nyilvánul meg.”

Mivel mind Jézus, mind Pál apostol tudott gyenge lenni, mintegy megszentelődött az erőtlenség. Ezért egy olyan világban, amely újra és újra az erőseknek kedvez, mi vegyük észre az erőtlent. Akinek, Jézushoz hasonlóan, nincsen ágyán paplan, sőt akinek már ágya sincsen. Aki elveszítette munkáját, szeretteit, hitét. Aki az örök vesztes. Akinek senki sem kíván ma boldog új évet, aki napról napra tengeti életét. Akit magára hagynak pártok és akit nem képviselnek a szakszervezetek. Ám akikhez mélyre hajol a feltámadott Jézus, és ezt mondja neki: „Elég neked az én kegyelmem. Az én erőm erőtlenségben nyilvánul meg.”