Martin Junge, az LVSZ főtitkára a gazdasági és ökológiai válság kezelésére szólított fel újévi üzenetében

Junge a Második korinthusi levél (12,9) verseiről (amely egyben a protestáns egyházakban az év igéje is) írt reflexiójában kitért arra, hogy az igazságosság kérdéseit az emberiség nagy családján belül meg kellene oldani, és ezért a lutheránusok minden tőlük telhetőt meg is szeretnének tenni.

Junge utalt arra, hogy az embereknek a hatalomra és a pénzügyi rendszerek kontrollálására való törekvése az emberiséget ökológiai katasztrófa felé sodorta.

Pállal ellentétben – aki gyengeségei és sebezhetősége felől tisztában volt, és abban is bízott, hogy Isten ezt erővé fogja átváltoztatni – az embereknek általában nehezükre esik, hogy saját sebezhetőségüknek és Istentől, az embertársuktól és a teremtettségtől való függésüknek tudatában legyenek.

Junge ennek a hiánynak a felismerésére két példát hoz levelében. Először is a nemzetközi közösség alkalmatlanságát a tekintetben, hogy a klímaváltozások fenyegetettségét komolyan érzékelje, valamint hogy a pénzügyi válságra effektív módon reagáljon.

„Tisztában kell lennünk azzal, hogy az emberiség bele van szőve az ökorendszerek törékeny szövetébe, és el kell ismernünk változó viszonyunkat Isten teremtésének egészével” – hangsúlyozta.

A bibliai üzenet, amely az erőtlenségben lévő erőről szól, energetikusan emlékeztet arra, hogy az egyház missziója a kirekesztettek és a társadalom gyengéi felé, valamint az emberi cselekvés által megsérült teremtés felé kell hogy irányuljon – így Junge.

A gyengeség szoros összefüggésben áll a karácsonyi történettel, amelyet épp nemrégiben ünnepeltünk, hiszen Isten egy ártatlan csecsemőben jött el hozzánk, és egy hajléktalan, migráns házaspár gyermekeként, a politikai hatalmasságok centrumától távol eső faluban  született meg.

Junge utalt Jézus kereszthalálára is, amelyben nemcsak a hatalmas lealacsonyodásáról van szó, hanem sokkal inkább arról, hogy Isten bensőséges közösségre lép az emberléttel, annak minden sérülékenységével együtt. Isten tehát így lesz velünk.

A lutheránus közösség tehát 2012. évi Losungjára úgy tekint, hogy tudja, egyedül Isten kegyelméből élhetünk, és az egyházközösség az együttélés és az együtt munkálkodás szempontjából szeretne egy igazságosabb, békésebb és megbékéltebb világon dolgozni. Ezzel a főtitkár az LVSZ 2012–2017 közötti stratégiájára is célzott.

„Egy egyház, amely hű Isten missziójához, és annak megfelelően él, hogy az emberiséget és a teremtést munkálja. Ha az egyház tudatossá teszi önmagában a gyengeséget, a törékenységet és az emberek függőségét, akkor egyben meg is tanulja azt, hogy hogyan bízzon Isten erejében, amely hatalmasan hat” – tette hozzá a főtitkár.