Nincsen advent herrnhuti csillag nélkül

Minden évben háromszög vagy négyszög alakú részekből állítják össze ezeket a csillagokat. Óvatosan, nehogy a csúcsos élek behorpadjanak. De manapság már nemcsak papírból készülnek, hanem műanyagból is. Akkor több éven át használhatóak. Vannak fényfüzérek kis csillagocskákból, és nagy, hatalmas csillagok is, amelyek termekben vagy templombelsőkben mutatnak jól.

Egy egész különleges csillag fénylik advent idején a drezdai Frauenkirchén. 1,9 méteres átmérőjével egyedülálló. Műanyagból és alumíniumból készült. Acélhuzalok és csavarok tartják, hogy szélben és cudar időjárási körülmények között is a helyén maradjon, és az adventi fény elérjen mindenkihez, aki csak oda feltekint. 2004 adventje óta a szeles magasban építik össze. A konstrukció terve azonban már 1920-ban megszületett.

A csillag nem csak a protestáns keresztények számára jelenti karácsony fényét. Hosszú és változatos történetet tudhat maga mögött, amely elválaszthatatlan a Herrnhuti Testvérgyülekezet történetétől, amely a reformáció korában jött létre.

Nevét abból eredeztetik, hogy a hívek az Úr kalapja alatt (unter des Herrn Hut) gyülekeztek össze, de az Úr oltalmában, védelmében is akartak lenni (für den Herrn auf der Hut). Az ellenreformáció idején Csehországban lévő hazájukból menekültek el, és Zinzendorf gróf védelme alatt Oberlausitzban találtak menedékre. Falujukat később Herrnhutnak nevezték el.

Sok történet szól róluk, talán egyik legszebb a következő: A 19. században a herrnhutiak elismertségnek és iskoláik miatt közmegbecsülésnek örvendtek. A Niesky fiúinternátusban egy tanár készítette el az első csillagot, hogy a fiúknak ezzel illusztrálja egy sokoldalú térbeli idom felületének kiszámítását.

A csillagokat először nyáron akasztották fel, aztán már a karácsonyi időszakban is. Egy herrnhuti misszionárius fia számára szerette volna ezzel jelképezni az internátusban a karácsonyi családi hangulatot. Miután adventben közösen készítettek egy csillagot, a fiúk tanáraikkal együtt énekeltek karácsonyt váró dalokat.

1894-ben aztán megindult az úgynevezett sorozatgyártás. A herrnhuti Pieter Hendrik Verbeek könyves-, papír-, kotta- és művészeti boltjában meg lehetett vásárolni az első, otthon összeállítható változatokat. Később egy 50 centiméter átmérőjű csillagot fejlesztettek ki, amelyet könnyebb volt megőrizni. 25 foka volt, 17 négyszögletű és 8 háromszögletű idomból állt. Verbeek a herrnhutiakkal aláírt egy megállapodást az első csillagmanufaktúra létrehozásáról. Az összeállítást aztán a 20. századra tökéletesítették, és kialakították a különböző méretű fajtákat is.

A harmincas évek politikai iránya miatt az üzlet alábbhagyott. A csillagozás akkoriban a náci propaganda miatt nem volt divatos. 1939-ben a gyárat át kellett állítaniuk, és fegyvergyár lett belőle. 1942/43 telén a nácik által ide utaztatott lengyelek és elzásziak dolgoztak itt.

A háború utáni újrakezdés nem volt egyszerű. Először csak praktikus háztartási termékeket állítottak elő, így kosarakat, kenyérsütő formákat, aktatáskákat. 1956-tól aztán a csillagokat hivatalosan a Népi Tulajdonú Oberlausitzi Csillag- és Lámpaernyőgyár exportálta nyugatra.

1990-ben újabb újrakezdés következett. Az egykor az egész országban kapható karácsonyi terméket két munkás szállította egy Trabantban szerte az országban, és csak reménykedni tudtak abban, hogy valaki vásárolni is fog a csillagokból. Az üzlet tehát lanyhult, de sikerült végül egy eladói hálózatot kiépíteni, és a herrnhutiak külföldi kapcsolatai is fokról fokra nagyobb érdeklődést mutattak a termék iránt.

Ma már a kft, a Herrnhuter Sterne GmbH 250.000 példányt ad el belőlük évente. Új gyárépületet, kiállítótermet és üzletet hoztak létre. 2011-ben pedig felélesztettek egy régi hagyományt is: a manufaktúra előtt advent idején egy hatalmas fenyőfa áll, s advent első vasárnapja előtti szombaton felgyulladt rajta az első csillagocska is.