Szárnyakat a reménynek – A Missziói Légitársaság munkatársai 70 éve segítenek világszerte

Szárnyakat a reménynek közel 70 éve – „segélybevetésekc

 A II. világháborúban kezdődött a szorgos égi hangyák története. 1943-at írtak, amikor néhány amerikai pilóta azon kezdte el törni a fejét, hogyan lehetne humanitárius repüléseket végezni, hiszen a rászorulók, éhezők, betegek között nincsenek győztesek és legyőzöttek, hanem csak szenvedő emberek, gyerekek. Amint véget ért a háború, szárnyra kaptak reményeik, s alig valamivel a „győzelem napja” után, 1945. május 20-án amerikai és európai pilóták megalakították a Keresztyén Repülősök Missziós Társaságát (CAMF), amiből aztán később a Missziói Légitársaság (MAF) kinőtt. Az első békés „segélybevetésre” 1946-ban Mexikóban került sor.

A MAF bibliai hitű, keresztyén meggyőződésű munkatársakkal dolgozik, akik fontosnak tartják a missziói parancs betöltését (Mt 28,19–20: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében…”). Munkatársaik a legkülönbözőbb felekezetekből jöttek, de ezzel a közös missziói elkötelezettséggel.

Nem csak repülős prédikátorok – 85 ezer repülésben 7 millió kg áru, 200 ezer utas

Tévedés lenne azt hinni, hogy a MAF pusztán repülős prédikátori szolgálatot végez. Alapszabályzatuk szerint a ma rendelkezésre álló több mint 140 kisgéppel élelmiszer-, gyógyszer-, betegszállítást végeznek, légi mentőszolgálatot látnak el, orvosi eszközöket, orvosokat és ápolókat is eljuttatnak igen elzárt területekre. Erről szólnak a MAF statisztikai adatai. A múlt esztendőben 7 millió kiló anyagot, árut (gyógyszert, élelmiszert, orvosi, technikai eszközöket) repítettek célba, 200 000 ember fordult meg a kisgépek fedélzetén, 85.000 fel- és leszállásuk volt 2.500 különböző célállomáson. Ezzel minden más légitársaságot felülmúltak! 1.500 partnerszervezettel (egyházakkal, missziókkal, humanitárius szervezettel) működnek szorosan együtt, mindehhez a sokféle feladathoz 1.200 munkatárs áll, pontosabban száll  rendelkezésre. Szakembereik, szponzoraik, az értük imádkozók szervezetten 15 országból támogatják égi-földi világszolgálatukat, aminek keretében minden 5 percben a világ valamelyik részén felszáll egy MAF-repülőgép a lehető legbékésebb, irgalmas céllal. Ők valóban az éter szorgalmas hangyái, s a földi szükségben szenvedők gyors diakónusai.   

Kiterjedt missziói  hálózat – de néha ez sem segít

2006 szeptembere óta világszolgálatuk központja az angliai Ashfordban van, innen szervezik és koordinálják például  a kanadai, az ausztráliai, európai, brazíliai, új-zélandi, koreai régiós járatokat. De van bázisuk Bangladesben, Kelet-Timoron, Dél-Afrikában, Kanadában, Haitin és Ugandában is.

Hidroplánnal a vizes területeken, de a dzsungelek fölött is végzik szolgálatukat. Legtöbben „havi fix” nélkül, szponzorok, baráti körök, gyülekezeti közösségek önkéntes adományaira hagyatkozva szelik az égi óceánt. Ilyen „szorgos égi hangya” Martin Köhler is, akivel nemrég a Spiegel-Online.de-n készített interjút Christiane Oelrich. Köhler a Bajor Lutheránus-Evangéliumi Egyház támogatásával végzi a német ágon belül munkáját „dzsungelpilótaként”. Főleg arról szólt, milyen hatalmas orvoshiány van bizonyos területeken. Pápua-Új-Guineán hosszú repülésnyi távolságra élnek az emberek az orvostól, olykor 20 ezer emberre jut egyetlen doktor. Bizony előfordul, hogy elkésve érkeznek meg egy-egy helyre. Akkor már nem marad más, mint az evangélium vigasztalása. Ilyen volt, amikor az egyik pápua faluba akkor tudott csak megérkezni, amikor az egyik bennszülött anya három nappal azelőtt megszülte ikergyermekeit, de az egyik meghalt közülük. Mire a gép leszállt, addigra az anya is belehalt a vérveszteségbe. De ez kivételes eset. A MAF gépeinek, pilótáinak, orvosainak, ápolóinak, tanárainak, misszionáriusainak évi 85 ezer fel- és leszállása az életért történik és az életek eredményes mentéséről szól közel hetven éve.