Szerelmeslevelek Istennek – Hogyan beszéljek Istennel?

Karácsony előtt nem forradalmi dolog a szeretetről beszélni. Ezenkívül szerelmeslevelekről lenne most szó. Ezekben a napokban ugyanis egy kartonnyi szerelmeslevél jutott a kezeim közé. A szerelmeslevelek valahogy mély benyomást tesznek rám. Mi adja a sármjukat, az erejüket? Az erőszakos hasonlatok, a képies nyelv, vagy a mindent elsöprő érzés, amit ezekben a levelekben találok? Vagy a téma: két ember teljesen egymásra hagyatkozik? Vagy a veszélyes drótkötéltánc, az érzések, amelyeket ehhez társuló szóhasználattal ötvöznek?

A szerelmeslevelekből mindenesetre tanulhatunk, ami a hit számára is jelentőséggel bír.

1. Stella Patrick Campbell színésznő 100 évvel ezelőtt George Bernhard Shaw-nak a következőket írta: „Te vagabund, te vak ember... Te szavakból szőnyeget szövő... Nem érted, milyen a nő. Tudom, hogy mindig is furcsállottad, hogy szerelmi vallomásaidat nem tartottam másnak, mint amik: egy zseni szellemének és bolondságának. Te lepedőakrobata. Kedves leveleid nem igazak – de valódi csodák.”

2. Winnie Mandela férjének, Nelson Mandelának ezt írta: „Egy pillantás, igen, egy kósza gondolat máris ezernyi tüzet gyújt meg bennem... Néha úgy érzem magam, mint egy olyasvalaki, aki korábban mindig kint állt, az élet mellett, és az életet elmulasztotta. Veled reggelente munkába menni, téged nap közben felhívni, kezedet megfogni vagy téged átölelni, amikor a házban ide-oda mentél, és aztán a felejthetetlen órák a hálószobában – mindez boldoggá teszi az életemet.”

3. A frankfurti Bettina von Arnim Johann Wolfgang von Goethének különleges éjszakai találkozásukról írt: „Talán, Goethe, ez volt életem legcsodálatosabb élménye. Talán boldogabb pillanat vagy szebb napok nem is fognak már számomra jutni. Sőt el is utasítanám ezeket. Szerettél, és ezt tudom. Ahogy a kezemnél fogva vezettél az utcán, a lélegzetedből tudtam ezt, hangod dallama – hogyan is írjam le – ahogyan átölelt, és ahogyan átvittél engem egy belső, titokzatos életbe.”

4. Helmuth Moltke, a Hitler elleni ellenállás egyik alakja 1945. január 11-én a következőképp írt feleségének: „Nem mondom, hogy szeretlek. Ez nem jó így. Te sokkal inkább egy részem vagy, amely rendkívül hiányozna, ha nem lenne. Mi együtt vagyunk egy ember. Mi egy teremtési gondolat vagyunk. Ezért, szívem, biztos vagyok abban, hogy te engem ezen a földön nem fogsz elveszíteni, egyetlen pillanatra sem.” Ez Helmuth Moltke utolsó levele volt, 12 nappal később kivégezték.

Szerelmeslevelek egy adventi áhítaton. Merész!

Amiről azonban számomra ezekben szó van, nem a fülledtség vagy az erotika, hanem egy egészen más dimenzió: a szerelmeslevelek konzekvensen egy TE-nek íródnak. Egy TE-nek, amelyet a hasonlatok és asszociációk végtelen sokféleségében ábrázolnak. Az embereket összekötő legkisebb, legintimebb élményekről van bennük szó.

Ezekben a napokban jó sok levelet szoktunk írni. Mi lenne, ha még egyet írnánk, ezúttal azonban Istennek? Igen, egy szerelmes levelet. Olyan érzelmeset, mint Winnie Mandela vagy Bettina von Arnim levele.

És elmondom azt is, miért idéztem ezeket a szerelmesleveleket: annyi szót vesztegetünk el Istenről, hitről és egyházról. Egyszer itt lenne az ideje, ha ezeket a szavakat egyenesen felé intéznénk. Sokszor úgy tűnik nekem, hogy Isten letegezése valahogy elveszett a számunkra.

Ő vagy te?

Ha levelet írunk, felvetődik a kérdés, milyen szerepben vagyunk. Történész, a hit dokumentaristája, vagy tényleg szerelmeslevél-író? Írni, szeretni és imádkozni – harmadik vagy második személyben tesszük? Ő vagy te?

A karácsonyi istentiszteleten így szólunk: „Itt a templom oldalhajójában áll egy késő romantikus bölcső, hossza 3,2 méter, tölgyből készült és szalma van benne, abban pedig egy lakkozott csecsemő látható. Vagy pedig azt mondjuk: Ó, Urunk! Így kell lennie, hogy ilyen rossz körülmények között van a te szállásod? Ennél egyértelműbben nem is tudtad volna megmutatni nekem, hogy én milyen fontos vagyok a te számodra.” A hit dokumentaristái vagyunk? Vagy szerelmeslevelet írunk?

Ha Istennek levelet írunk, akkor személyes hangot ütünk meg? Hogyan szólítjuk meg őt? Friedrich Spee szerint (1637) ez így hangzott: „Ó, gyermek, szívemből akarlak szeretni, boldogságban és bánatban, minél tovább és tovább.”

Isten szereti a világot

A karácsony a szeretet ünnepe. Ezt alapvetően mindenki alá tudja írni. Megkapónak és csodálatosnak találom, hogy a keresztények olyan magabiztosan mondják: Isten szereti ezt a világot.

Ilyenkor ugyanis kérdések merülnek fel bennem.

Honnan tudják ezt?

Mire alapozzák ezt?

Van utalás, van bizonyíték rá?

De őszintén:

Kapott már valaki tőle szerelmeslevelet?

Van szerelmi vallomásunk?

Hogyan is hangzik ez?

A belsőnkben ilyenkor elkezdünk forrni az érzelmeink viharában?

Nem tudunk betelni tőle?

Könnyűnek és szabadnak érezzük magunkat?

Erősnek és tudatosnak?

A szerelemmel és a szerelmeslevelekkel ugyanis ez van: ha az ember mindig csak arra vár, hogy kapjon, soha nem lesz semmi. Nekünk magunknak kell elindítanunk a dolgot. Ha mindig csak kérdezzük, hogyan lesz tovább, mikor lesz a következő lépés, talán egyszer aztán túl késő lesz.

Szerelmeslevél Istenhez

Minden tőled függ. Sokkal jobb lenne persze, ha imádságainkban nem beszélnénk Istenről, mint egy lényről, aki nincsen közöttünk, tehát harmadik személyben. Van persze erre példa, még a hitvallásokban is. De van példa Isten második személyben való megszólítására is, például a Miatyánkban.

Feltehetőleg Istennek szóló szerelmeslevelünk nem lesz készen fél óra alatt. Talán még két hét alatt sem. Talán még húsvétkor is rajta fogunk ülni. Nem is azért, mert olyan hosszú lesz, hanem inkább azért, mert szeretnénk helyes szavakat találni. Ne legyen patetikus, és ne legyen rutinszerű. Valami olyasminek kell lennie, ami illik hozzánk, és egyszerűen célt ér, mégis valahogy belülről fakad.

Áhítatunkat most úgy fejezzük be, hogy kérjük Isten áldását ehhez. Kérjük magunkért és családunkért, barátainkért. Kérjük minden emberért, akinek szüksége van az ő támogatására és a mi támogatásunkra is. Kérjük minden szerelmes és szeretetre éhező nevében, és mindenki számára, aki keresi a helyes szavakat.

Az Úr áldjon meg és őrizzen meg bennünket! Az Úr világosítsa meg az ő arcát rajtunk, és könyörüljön rajtunk! Az Úr fordítsa arcát felénk – ezt teszik a szerelmesek is –, és adjon nekünk békességet! Ámen.