Taizé-ünnep Berlinben – „Aludni otthon is tudunk!”

Amikor Jadwiga már ül, elkezdik a Taizé-éneklést. Az európai találkozó második napján, a berlini Wedding városrész St. Paul nevű templomában épp reggeli áhítat van. A reggelinél a 21 éves lengyel lány még laza volt és élvezettel harapott egy zsemlébe, amikor kísérője, Katarina már aggódva nézett az órájára.

„A Taizé-találkozón sosem kezdik pontosan. Az első reggeli áhítatot meg pláne nem” – mondta Jadwiga, aki már negyedik alkalommal vesz részt a nagy keresztény találkozón. De tapasztalata a német pontossággal szemben semmit sem ér. Pontosan fél kilenckor csendült fel az első dallam, és Jadwiga színpadiasan letörölte a homlokát, majd fejét rázva az órájára nézett.

Jadwiga és Katarina csak két lány a 20 ezer külföldiből, akik egészen újévig maradtak a német fővárosban, hogy énekkel, imádsággal és meditációval köszöntsék az új esztendőt.

„A bizalom zarándokútja” – hangzott a találkozó mottója, amelyen az európai igazságosság és szolidaritás is szóba került.

Míg Jadwiga és Katarina egy berlini magánszemélynél laknak, addig sokan tömegszállásokon húzták meg magukat. Bár a szervezők mindent megtettek azért, hogy a találkozó résztvevőit családoknál helyezzék el, ez nem sikerült. 40.000 résztvevő gyülekezeti házakban, iskolákban vagy óvodákban hajtotta álomra a fejét.

„Az egész ezáltal kicsit kaotikus lett ” – mondta a weddingi gyülekezet lelkésze, Andreas Hoffmann. A Badstraßén lévő gyülekezeti házban például 60 embernek kellett egyetlen tusolón osztoznia, ami így egészen éjjel kettőig üzemelt is. A férfiaknál még csak-csak pörögtek az események, de a lányok igen sokáig álltak sorban.

A lelkész azonban már márciusban érezte, hogy nem lesz elég vendéglátó család: „Sokan szilveszterkor elutaznak, hiszen rengeteg egyéb program van. Berlin épp ezért nem volt a legmegfelelőbb hely” – mondta Hoffmann.

De a résztvevők nem hagyták, hogy a szervezési nehézségek elvegyék a kedvüket. Az ukrán lányok, Kristina, Dasa és Natasa például először jártak Berlinben, sőt Dasa közülük először járt külföldön. Teljesen elkápráztatja az az élmény, hogy több ezer ember imádkozik a hatalmas vásárterületen. A résztvevők rövid idő alatt megértik a Taizé-nyelvet, az ismétlődő dallamokat, és még akkor is így van ez, ha az áhítatot épp más nyelven is tartják, mint az ő anyanyelvük.

A rummelsburgi városrészben elszállásolt diáklányok csodálattal tekintenek a hatalmas városra is. A lakókörzet, ahol alszunk, tiszta, jól strukturált, színes, ezzel szemben Ukrajna déli részén, ahol lakunk, minden szürke és egyhangú. Térképpel kezükben közlekednek, mint minden más résztvevő. Csütörtökön azonban ez sem segít: a három lány eltéved a reggeli áhítatra tartva. Némi késéssel érnek csak oda, de a lényegről nem maradnak le.

Kiscsoportos beszélgetések után a berlini vasúti és buszjáratok összesen 30.000 résztvevőt szállítanak a vásárvárosba, ahol az ebédet osztják. Ezután politikusokkal és más vallások képviselőivel folytatott beszélgetések következnek, különböző témákban.

Jadwiga és Katarina közben Berlint szeretnék megismerni. A könyvtárismeretet tanuló krakkói diákok sokat terveznek arra a napra: szeretnék megnézni a kormányzati negyedet, a múzeumszigetet, a Charlottenburg kastélyt, és az esti imádság után a kivilágított Berlinben szeretnének sétálni. „23 óra előtt nem fogunk hazaérni – jelentik be a reggeli után. – De ez nem baj. Aludni otthon is tudunk majd, Lengyelországban!”