Amikor a vásárlás már kényszer lesz...

Anja B. számára egy divatüzletben sétálni olyan, mint egy alkoholista számára a kocsmában ácsorogni. „Mintha a sör ki lenne elég öntve és neked nem szabad meginnod” – magyarázza a 42 éves asszony. Anja B. nem alkoholbeteg, de hasonlóképpen az alkoholistákhoz, ő is függőségben szenved. A Gießen mellől származó háziasszony vásárlási-függőségben szenved, éppúgy, ahogyan Németországban mintegy 800 ezer másik ember.

Astrid Müller, az Erlangeni Egyetemi Klinika Pszichoszomatikus- és Pszichoterápiás Részlegének főorvosa abból indul ki, hogy emellett a német lakosság 6-8 százaléka szintén veszélyeztetett és a tendecia egyre csak nő.

A vásárlási mánia kiváltoóka különböző lehet: van aki a gyász, a depresszió, félelmek miatt, másik testi betegségek, veszteségélmények, vagy az unalom miatt kezdenek el vásárolgatni.

„Ezenkívül társadalmunk megnövekedett konzumorientáltsága is nagy szerepet játszik” – vélekedik Müller. Vásárlási-függőség mindenféle korcsoportban előfordul, mindenféle jövedelemmel rendelkezők között, ráadásul a nők és férfiak szinte egyformán veszélyeztetettek.

Anja B.-nél a betegség kereken 18 évvel ezelőtt kezdődött, amikor akkori partnerkapcsolata válságba került.

„Ez az önértékelésemet teljesen lenyomta a pincébe, úgyhogy teljesen összetörtem és magam alatt voltam” – mondja és hangjában még mindig érezni a sérelmeket.

A titkolózás csak újabb teherrel jár

Anja B. hiába próbált megfelelő partnert keresni, több próbálkozása is kudarcot vallott. „Akkoriban tökéletesnek akartam látszani és azt hittem, hogy ezt az emberek is kedvelni fogják bennem. Ruhákat egyre gyakrabban vásároltam, blúzokat és kiegészítőket egyaránt. Havonta akár háromezer eurót is képes voltam kiadni ezekre a cuccokra.”

Egyre csak vásárolt, bár a szekrényei már tele voltak és az adósságai is csak nőttek. Szülei azonban kisegítették. Adósságai azonban ma is még hatszámjegyűek.

„Megpróbáltam a vásárlási-kényszeremet eltitkolni, de ez még nagyobb pszichikai nyomás alá vont. Aztán egy tárgy megvásárlásakor egyfajta bűnbánat vett erőt rajtam. Gyakran a megvett cuccot a szekrény mögé tettem, hogy senki se vegye észre” – meséli Anke B.

A depressziói és kényszeres állapotok azonban egyre csak nőttek. Klinikai kezeléseken vett részt, de a vásárlási-függőségét nem kezelték. Amióta ergoterápiás kezeléseken vesz részt, jobban tudja kontrollálni a vásárlási vágyait.

A vásárlási-függőséghez sokszor más betegség is társul

„Gyakran a felhalmozott adósság és a pénzügyi zavarok azok, amelyek végül az érintetteket a profi segítség igénybevételére sarkallják” – mutat rá Müller főorvosasszony, aki saját adatai szerint először vezetett felméréseket az európai patológiai vásárlási magatartásokkal kapcsolatban és emellett egy terápiát is kifejlesztett.

Heti rendszerességgel ambuláns csoportok mennek hozzá csoportterápiára, ahol különböző magatartásterápiás technikákat dolgoznak ki.

„A kezelés a legtöbb péciensnél a vásárlási láz jobb leküzdésére vezetett” – jelenti Müller. A 60 résztvevő majdnem fele normalizálta vásárlási magatartásait.

Abban még maguk a szakemberek sem értenek egyet hogy a vásárlási függőség valódi függőség-e vagy a piromániához hasonlóan az úgynevezett impulzuskontrollzavarokhoz tartozik. Gyakran azonban a kényszeres vásárlások más pszichikai zavarral együtt lépnek fel.

A barátok és a rokonok segíthetnek

A vásárlási-függőségben szenvedőket Németországban a betegbiztosítás törvényi keretei között, ambuáns pszichoterápiával kezelik. A költségeket a betegbiztosító viseli. Mivel azonban eddig még nincsenek speciális terápiacentrumok vásárlási-függőségben szenvedők számára, ezért először az érintetteknek a közelüken lévő pszichoterapeutához kell fordulniuk – tanácsolja a főorvos.

De a barátok és rokonok is sokat segíthetnek a pácienseknek, ha meghallgatják őket és komolyan veszik a problémájukat.

A segítség tudata a kezdetekkor sokat jelenthet, így vannak ezzel a siegeni önsegélyező kör tagjai is, akiknek célja, hogy „találjanak egy olyan helyet, ahol megértésre lelnek.”