A protestánsok számára is nagy jelentőségűek az ortodox változások

Az ortodoxia eredete 

Az ortodox kereszténység mind történelmileg, mind híveinek létszámát tekintve a kereszténység egyik fő irányzata, amely elsősorban az egykori Kelet-Római Birodalom területén, illetve attól keletre számít meghatározónak. Az ortodox keresztények önmeghatározása szerint az ortodoxia az egyetemes kereszténység egyetlen legitim örököse, amely egyedüliként őrizte meg Jézus és a 12 apostol tanításait változtatás nélkül, úgy, ahogy ezt a hét egyetemes zsinat meghatározta.

Az első évszázadban az egyháznak – a birodalom tagoltságának megfelelően – öt központja volt: Róma, Konstantinápoly, Jeruzsálem, Alexandria, és Antiochia. Ezek közül Róma vitathatatlanul élvezett bizonyos tiszteleti elsőséget, ezt azonban csak a katolikus értelmezés tekinti egyértelműen joghatósági jellegűnek. A más alapon álló egyháztörténelmi szemlélet szerint az elsőség csupán tiszteletbeli volt; a római egyház nem az egész kereszténység vezetője, legfeljebb primus inter pares, azaz első az egyenlők között.
A második legfontosabb egyház Konstantinápoly volt. Ez, a másik három keleti egyházzal egyetértésben, határozottan visszautasította Róma egyeduralmi törekvéseit, és az ellentétek végül 1054-ben a nagy egyházszakadáshoz vezettek, amikor is a keresztény világ két fele kölcsönösen kiközösítette egymást. Az ellentétek a keresztes háborúkkal csak mélyültek, és gyakorlatilag máig fennállnak.
- Bár az ortodox egyház, és a római katolikus egyház teológiailag hasonlítanak egymásra, mégis, a hatalmi törekvések miatt kölcsönösen ki akarták egymást zárni a hatalomból, és mindkettő máig magát tartja az egyedüli igaz hit közvetítőjének – értékeli a helyzetet Tóth Károly nyugalmazott református püspök, aki korábban az 1957-ben alakult Keresztény Békekonferencia elnöke is volt és behatóan foglalkozott az ortodoxia kérdésével. 

Feszültségek az ortodoxián belül 

Az ortodoxia tiszteletbeli feje, a konstantinápolyi patriarcha, akinek azonban napjainkban „csupán” 2 millió híve van. A török fennhatóság alatt élő patriarcha ugyanis a törökök terjeszkedésekor elveszítette hátterét és jórészt befolyását is.

A világon élő 200 millió ortodox hívőnek fele, az Orosz Ortodox Egyház fennhatósága alatti területen él, így magán az ortodoxián belül is egyfajta kettősség figyelhető meg, Konstantinápoly és Moszkva között. A rendszerváltás után a konstantinápolyi patriarchátus hatalmi befolyásának erősítését szerette volna, így egyfajta feszültség figyelhető meg közöttük és Moszkva között.
Kialakult tehát egy háromszög, Róma, a Vatikán, Moszkva a legnagyobb ortodox egyház és Konstatinápoly, az ortodoxok feje között.

Közeledések a katolicizmussal és az ortodoxián belül is 

- A közép-kelet európai országokban, valamint a Szovjetunióban bekövetkezett politikai rendszerváltás után a Vatikán első helyre tette az ortodoxokkal való kapcsolat kiépítését – magyarázza Tóth Károly, aki elmondta, hogy II. János Pál pápának egyik legnagyobb célkitűzése volt, hogy személyesen ellátogat Moszkvába, de ez neki nem sikerült.  – Utódjának, XVI. Benedek is a protestánsok elé helyezi az ortodoxokkal építendő kapcsolatokat, mert őket tartja a Római Katolikus Egyházhoz legközelebb álló közösségnek.

Közben az ortodoxia tiszteletbeli elnöke, a Konstantinápolyi Patriarchátus is fáradozik azon, hogy helyre állítsa a tekintélyét, juris dictionális fennhatóságát. A Szovjetunió feloszlását követően autokefál nemzeti egyházak jöttek létre. Az oroszok mellett jelentős Ukrajna, Belorusszia, a Balti államok, Románia, Szerbia, Bulgária ortodox híveinek a száma.
- Mivel azonban a balti országokban a szovjet halatom idején terjeszkedett az orosz ortodox egyház, ezért az észt, lett, litván, sőt a bolgár és a román egyházak egy része is hajlik arra, hogy visszaálljon a tiszteletbeli konstantinápolyi egyházvezetés alá. Ezért aztán az orosz ortodox egyháznak is nyitnia kell, ha nem akar befolyásából veszíteni – véli Tóth Károly.

Magyar ortodoxia

A Vatikán soha nem szűnt meg missziót folytatni az ortodox részeken, így létrejöttek az uniált egyházak, akik elfogadták a pápai hatalmat. Megtarthatták teológiájukat, liturgiájukat, csak a pápai felsőbbséget kellett elismerniük. Uniós egyház nálunk a görög katolikusok, Hajdúdorogon.

Magyar területen a keleti ortodoxiának azonban sosem tulajdonítottak jelentőséget, de mivel a magyar határokon kívül jelentős magyar kisebbség él olyan területen, ahol az ortodoxia az államvallás, ezért mindenképpen fel kell élénkíteni az ortodoxiával folytatott párbeszédet.
- Ebben pont a magyar protestáns egyházak vállalhatnak szerepet – mutat rá Tóth Károly. – Fontos lenne, hogy a többségi ortodox egyházak ismerjék fel értékeinket, mi viszont próbáljuk becsülni őket. A magyar kisebbséghez való viszony fontos dolog, Erdélyben például egymás mellett élnek az ortodox románok, és a protestáns magyarok, akik között csökkenhetne a feszültség ha az egyházak is közelednek egymáshoz. 

Ki lesz az utód? 

Évszázados hagyomány működik az Orosz Ortodox egyházban, amely szerint az elhalt patriarcha utódjának azt szokták megválasztani, akit az ideiglenes egyházfővé a Szent Szinódus kijelöl.
- Ennek ellenkezőjére még nem volt példa, tehát nagy eséllyel Kirill lesz az utód – magyarázza Tóth Károly. - Ő nagyon korán részt vett az egyházi nemzetközi életben. Ma is a moszkvai külügyi osztálynak a feje, és személyes kapcsolatok fűzik hozzánk, ilyen szempontból bíztató a helyzet. Az 1957-ben indult keresztény békekonferencián belül szorosan együttműködtünk az ortodoxokkal. 1961-ben ezek az egyházak csatlakoztak az EVT-hez (Egyházak Világtanácsa), és innen van a barátság és együttműködés. Ökumenikus bűn lenne, ha nem élnénk vele.

Mit tanulhatunk egymástól? 

- Hogyan lehet az, hogy náluk tömve vannak a templomok, pedig nem gyötrődnek annyit teológiai kérdéseken, mint mi protestánsok? – teszi fel a kérdést Tóth Károly. - Az ortodoxok rendkívül erősek, és nagy a befolyásuk. Hiába volt a bolsevik forradalom, hiába ölték meg a papok százait, rombolták le templomaikat, Sztálin is kénytelen volt megengedni nekik, hogy teológiáikat megnyissák. Hihetetlen alkalmazkodóképességűek, ami irigylésre méltó. Az ortodoxok mindig is nyitottak voltak a protestantizmussal szemben, mi azonban sokszor elzárkózóak vagyunk. Pedig tanulhatunk tőlük, a liturgiájukból, ők pedig a prédikáció, az igehirdetés szintjén tanulhatnak tőlünk. De tanulnak is, hiszen a liturgia végén, a hirdetés részben bevezették a rövid prédikációt, sőt egy ideje a hitoktatást is gyakorolják. 

Információk még az ortodoxiáról:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ortodox_kereszt%C3%A9nys%C3%A9g

www.magyarorthodoxia.org

www.ortodox.hu

http://orthodox-kereszteny.lap.hu