„2017-ben a hálaadás áll majd a középpontban” – Interjú dr. Walter Altmannal, az LVSZ 2017-es emlékbizottságának vezetőjével

Altmann ősei még az 1800-as években érkeztek Dél-Amerikába. Apai ágon 1824-ig vezette vissza származását. Az akkori Németországból ugyanis számos szegény család érkezett a gyarmatosítás alól felszabadult (1822) Brazíliába az új élet reményében. Az egyike volt ezeknek Altmann ősapja, aki aztán telepesként az ország déli részén kezdett dolgozni. A család azonban fontosnak tartotta német identitásának megőrzését, így a gyermekeknek generációkon át kötelező volt megtanulniuk németül.

Altmann teológiai tanulmányai után Brazília déli részén teljesített lelkészi szolgálatot, majd 1974-től a São Leopoldóban lévő teológiai egyetemen tanított rendszeres teológiát, később az intézmény vezetője lett 1981 és 1987 között. Egy év Egyesült Államokban folytatott tanulmányút után, 1989–1994 között a São Leopoldóban lévő Ökumenikus Intézet vezetésével bízták meg. Egyháza vezetői testületeiben 1990 óta vesz részt. 2003 óta a Lutheránus Világszövetség vezető testületeiben is helyet foglal.

– Járt már hazánkban korábban?

– Második alkalommal járok Magyarországon. Először 1984-ben voltam itt, a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésén, de azóta nem jártam errefelé. Brazília messze van. (nevet)

– És milyen benyomásokat szerzett? Összehasonlítaná akkori érzéseivel a mostaniakat?

– Természetesen hozzánk is eljutottak a hírek, hogy ma már egy egészen másféle társadalom van itt, mint korábban volt. Ezek a társadalmi változások azonban természetes módon hatottak az egyházak társadalomban betöltött szerepére is. Ez a fejlődés nemcsak szükséges volt, hanem fontos is. Nagyon meggyőzőnek találom azt a módot, ahogyan az önök kisebbségben lévő egyháza komolyan veszi társadalmi szerepét, és megpróbál tudatosan, lutheránus identitását megőrizve, a feladatát a társadalom jobbításában látva lépéseket tenni.

– A Lutheránus Világszövetség 2017-es emlékbizottságának vezetőjeként van itt jelen. Mesélne arról, hogyan kapta meg ezt a tisztséget, és milyen feladatai lesznek?

– A Lutheránus Világszövetség Tanácsa határozta meg az emlékbizottság összetételét, tehát a résztvevőktől kezdve a vezetőig mindenki személyét. A régiók képviselői vannak jelen, ők heten vannak, valamint két fiatal. Engem pedig felkértek, hogy legyek a bizottság elnöke. Kis csapat vagyunk, szabadon és egymással párbeszédben fogunk dolgozni. A szerepem inkább koordináló, mintsem vezetői jellegű.

– Hogyan értékeli az elmúlt napok tárgyalásait? Sikeresek voltak az ülések? Milyen terveket szőnek 2017-re?

– Megbízatásunk arra szól, hogy javaslatokat tegyünk 2013-ig a Lutheránus Világszövetség Tanácsának arra vonatkozóan, milyen programokat támogassunk 2017 irányában. 2015 és 2017 között lennének ezek a kiemelt programok, de munkánkkal még korántsem végeztünk, hiszen az egyes tagegyházak folyamatosan fogják felénk jelezni, hogy mik a terveik. Javaslatunk 2013-ban tehát flexibilisen alakul majd. Mi itt inkább irányvonalakat beszéltünk meg, amelyeket aztán a genfi főtitkári stáb fog figyelemmel kísérni, és a kapcsolatok felvételével őket bízzuk majd meg.
Mint már említettem, munkánk elején a tagegyházak tervezeteit vizsgáltuk meg, hiszen feladatunk nem az, hogy valami egészen újat találjunk ki, és a tagegyházak helyett döntsünk a rendezvényeket illetően, hanem inkább az, hogy a terveket és meglátásokat felvegyük, és egymással kapcsolatba hozzuk. Rálátásunk lett tehát ezekben a kérdésekben, de a kör korlátlanul bővíthető, várjuk további egyházak jelentkezését és terveik megosztását velünk. Fontos az, hogy egymás terveiről értesülve az egyes egyházakat is inspiráljuk e téren.

– Ezeket a programokat anyagilag is tudják támogatni, vagy csak elvi síkon?

– Mindkét fajtában gondolkodunk. Nincsen óriási büdzsénk, amit szétoszthatnánk. Egészen tudatosan ki kell jelentenünk, hogy az egyházaknak jobbára saját erejükből kell ezeket az ünnepségeket lebonyolítaniuk, de itt-ott azért kell majd anyagi támogatást is adnunk ehhez. Lesz majd olyan is, hogy a különböző, ámde szomszédos egyházak összefogására fogunk biztatni.
Szeretnénk 2017-re egy kalendáriumot is kiadni, különböző eseményekkel, amelyek között istentiszteletek, a hálaadás és a megbékélés alkalmai lesznek megemlítve. Összességében 2017-ben nem egyfajta győzelmi ünnepről van szó, hanem hálaadásról, hiszen a reformáció az Isten kegyelmének szabadító üzenetét hozta közelebb az emberekhez. Szeretnénk ezt megfelelően megünnepelni, így készülünk azzal, hogy olyan liturgiai elemeket dolgozzunk ki, amelyeket az egyes egyházak istentiszteleti alkalmaikon használhatnak, így az azonos időben végzett alkalmakkor az egész világ evangélikussága osztozik majd ebben.
2017-ben lesz az LVSZ következő nagygyűlése is, amelynek keretében sor kerül majd olyan liturgiai alkalmakra is, amelyekben a tagegyházak is részt vehetnek majd, akár az interneten, akár saját istentiszteleteiken.

–  Úgy tudom, még vita folyik arról, hol is legyen ez a nagygyűlés…

–  A tanács fog dönteni ebben a kérdésben, szeretnék egyfelől, ha 2012-ig döntés születne erről, de ettől függetlenül október 31-én már biztos, hogy lesz egy központi ünnepi istentisztelet Wittenbergben, és mivel ez a nap keddre esik, ezért előtte való vasárnap egy másik központi ünnep lehetne valahol a világ egy másik pontján. Minden, amit ezekkel kapcsolatban most meghatároztunk, egyelőre még csak javaslat a tanács számára.

–  Gondolom, hogy a Németországi Protestáns Egyházzal (EKD) is szorosan együtt fognak működni. Tárgyaltak arról, milyen formában vesznek részt az ő Luther-évtizedük programjaiban?

– A Németországi Protestáns Egyház már tíz éve ennek az ünnepségnek a jegyében tervezi programjait. Minden bizonnyal ez a legrészletesebb program az egész világon. Természetesen támogatjuk ezt, hiszen ennek van hatása más egyházakra is. Láttuk, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházat is inspirálták az ottani tervek, de ezeket átformálták a saját egyházuk képére, a kontextusnak megfelelően, és ez jól is van így, jó példa lehet ez más egyházak számára is. Ehhez azonban hozzá kell tennem azt is, hogy sokat beszélgettünk az ökumenikus kapcsolatainkról is. Az EKD nemcsak evangélikus egyházakat tömörít, hanem reformátusokat is. Az, hogy lutheránusok vagyunk azt is jelenti, hogy ökumenikusak vagyunk, és ez hozzátartozik a saját identitásunkhoz. Nem szeretnénk, ha a reformációi emlékünnep csak a miénk lenne, csak a lutheránus egyházak tulajdona. Az evangéliumi üzenet, amelyet Luther Márton a Bibliában újra felfedezett, tovább mutat, mint a lutheránus egyházak határai. Valójában sok protestáns egyház is kötelességének érzi, hogy részt vegyen ezekben az ünnepségekben. A magam részéről elmondhatom, hogy a latin-amerikai karizmatikus és pünkösdi gyülekezetekkel már tárgyalások folynak e téren.
Ma arról is beszélgettünk, hogy a főtitkár kapcsolatokat fog felvenni a Református Egyházak Világközösségével, sőt a Vatikánnal is. Van egy Evangélikus–Katolikus Párbeszéd Bizottságunk, ahol javaslatokat dolgoztak ki 2017-re vonatkozóan, hogyan és milyen formában találkozhatunk ebben az évben egymással. Az utolsó megfogalmazások vannak már csak hátra. Tisztáznunk kell a katolikus egyházzal azt is, hogy az univerzális egyház számára mit jelent a reformáció, és mit tehetünk e téren. Remélem, hogy sikerül majd erről egy dokumentumot is kiadni, amely fontos iránymutatás lenne. Az azonban már most biztos, hogy a nagygyűlésen ott lesznek a katolikus egyház és más felekezetek képviselői is.

– Több könyvet írt Luther Márton teológiájáról. Milyen témákkal foglalkozott vele kapcsolatban?

– Egyetemi tanulmányaim óta sokat foglalkoztam Luther teológiájával. Ezzel egy időben egy olyan generáció tagja vagyok, aki a hatvanas években volt diák Latin-Amerikában. Katonai puccs volt ezekben az években Brazíliában, és ez a tapasztalat meghatározó volt számomra a következő években lelkészként és teológiai professzorként is. Számomra az volt fontos, hogy a Luther által évszázadokkal korábban kidolgozott teológiát hogyan lehet egy másik kontextusba helyezni és a ma embere számára kézzelfoghatóvá tenni. Ez tükröződik az általam megjelentetett könyvekben. A témákat illetően sok mindennel foglalkoztam: Isten, Krisztus, a kereszt teológiája, a szentségek, az egyház lényege, társadalompolitikai kérdések, egyház és állam, illetve politika viszonya, Luther nevelésről alkotott nézetei stb. Nagy örömömre szolgált tegnap, hogy Fabiny Tamás püspök testvére, Tibor szeretettel gratulált nekem egyik könyvemhez, amelyet olvasott.