A Kirchentag sztárja mégis csak Margot Käßmann maradt

Röviddel éjfél után van. A gyertyák fénye lobog. Csütörtökről péntekre virrad és ekkor Zirkler lelkész egy virágcsokrot varázsol elő valahonnan. Margot Käßmannt köszöntik születésnapján. És egyszerre felugrik a közönség és együtt éneklik el neki a Sok szerencsét és áldást című dalt. Még a templom kupolája is beleremeg, ahogy egy szívvel és lélekkel, odaadóan és áradóan zengik az emberek a dalt.

Aztán megszólal az ünnepelt és elmondja, hogy ez élete legszebb pillanata: még soha nem köszöntötték fel őt ennyien ezen a napon. Ez egy hosszú napjának lezárása is, hiszen Käßmann – aki egykor hannoveri püspökasszony és az EKD vezető püspöke is volt – egyik programpontról rohant a másikra egész álló nap. Elmondhatjuk, hogy ő volt az egyházi rendezvény egyik legtöbbet foglalkoztatott egyházi személyisége. Egész nap az óráját nézte, nehogy valamelyik programról is csússzon és ment és mindig pontos volt. Nem titkos sztárja volt a rendezvénynek, hanem a nyílt sztárja. A hobbypszichológusok szerint az egész jelenség titka az, hogy egyenesen beszél és ez elég az embereknek. megérzik, ha valaki hiteles és úgy is gondolja a dolgokat, nem csak a levegőbe pampog.

A genkingeni fúvószenekar, Käßmann mondhatni udvari zenekara még reggel zendített rá a Jégcsarnokban, ahol bibliatanulmányt tartott. A Kirchentagra járók többsége már órák óta ott ücsörgött. Ez szokás itt: inkább ülnek két-három órát egy rendezvény előtt, amit nagyon meg akarnak nézni, mintsem hogy lecsússzanak róla. Szóval ezen a reggelen 1500 ember sereglett itt össze. A terem megtelt, így kint a kivetítőt még 5000 követhette nyomon. Ha belegondolunk, hogy nálunk a Szélrózsán 1800 ember volt tavaly nyáron, akkor ez borzalmasan nagy szám, még német viszonylatban is. És ezek egy emberért jönnek ide, azért, hogy ő mit fog nekik mondani.

Käßmann a Hegyibeszéd Boldogmondásait magyarázza. A teológusasszony szerint itt nem az erősekről, gazdagokról és széperől van szó, hanem azokról, akik szegények, akik erőszakmentesek, jószívűek. Ezt kontraszt társadalomnak nevezi. Ezt a szót még sokszor használja ezen a napon. Az igazságosság egy másik ilyen kulcsfogalma.

Még ha nem is mindig ugyanazt a szöveget mondja, mégis szeret sokat beszélni, tapasztaltan, összefogottan és az alapgondolatai mindig ismétlődnek. Amikor például a fegyverkereskedelmet kritizálja, mindig megtapsolják.

„A gazdasági vezetőink profitálnak az erőszakból és a háborúból, ami ellen nekünk fel kell szólalnunk.”

A teológus asszonynak van érzéke a csípős megjegyzésekhez: „A nincsen jó Afganisztánban” elhíresült mondatával (berlini újévi prédikáció) másfél évvel ezelőtt politikai vihart kavart Németországban. Amikor ezután azt tanácsolták nekik, hogy imádkozzon együtt talibánokkal egy sátorban így vágott vissza: „Nyíltan megmondom, hogy ez sokkal jobb ötlet, kedves uram, mint hogy lebombázzuk a sátraikat, vagy Kundusban gránátokkal lőjünk ki egy tankert.”

A sötét hajú vékony asszony csak fehéret és feketét ismer. Amikor észreveszi, hogy a szövetségi elnök az első sorban ül, megszólítja őt is és a fegyverkereskedelemre irányuló kérdéseit neki címzi: „A politikát kritikusan kell szemlélni, ez az egyház feladata. Túlságosan könnyű és egyszerű lenne azt kijelenteni, hogy a politikusok mindent rosszul csinálnak és mi tudjuk, hogyan lenne jobb. Látjuk, hogy a politikában minden kérdésben dilemma van. Persze mindig könnyű a változást sürgetni, mint megkérdezni: mit tudok én magam változtatni?”

Egy órával később a fúvósok pakolják a kottákat, az előadás vége, a teológusasszony távozik, majd újságírói kérdésekre válaszol, miközben két testőr kíséri.

Aztán a Messehalléba megy, a vásárvárosban könyvet dedikál. Cipőt vált: magas sarkú helyett már egy szandál van rajta. Uwe Birnstein újságíró és teológus segít neki. Mosolyog, autogramot ad, a segítők alig bírják szusszal, hogy letépjék a könyveket borító fóliát.

„Az élet utáni vágy” azt jelenti, hogy a hitre, a szeretetre, a változásra, hazára, istenközelségre, békére, igazságosságra, csendre és minden másra vágyik az ember, amelyre csak vágyhat.

Aztán felmegy a pódiumra, nagy taps közepette, a jobb kezében mikrofon, balban egy könyv, a hajtás már nem megy, amikor olvasni kezd. Ezért aztán nem lapoz, hanem nagyokat ugrik a könyvben. A könyv úgyis pontokból áll, egy pachworkmix, de ő ezt szereti, ez a stílusa.

Aztán még könyveket dedikált, az emberek megsimogatják, megszólítják, egy asszony azt állítja, minden könyvét olvasta, egy férfi egy róla készült fotót dedikáltat. Ez a legújabb könyv 10 hete a bestseller listákon, egy másik már 81 hete. Mint egy popsztár vagy híres könyvszerző olyan az egész. És tisztelik benne azt, hogy vezetőként, amikor hibázott az ittas vezetéskor, akkor levonta a konzekvenciákat. Emberi és mégis, irigylésre méltó ő egyben.

Délután a város másik végén a Zeitenströmung kultúrarénában egy fórumbeszélgetésre megy. A nagy teremre kirakják a megtelt táblát. A vita témája az, hogy vajon a katonai beavatkozások békét teremtenek-e.

Käßmann beszélgetőpartnere Tom Koenigs, egykori amerikai nagykövet Afganisztánban. Ha valaki ismeri a talibánok sátrait, hát ő biztosan az. Käßmann hangsúlyozza, hogy nem külpolitikus, csak egy ember, aki hívőként áll a dolgokhoz. A kreatív szót sokszor használja. Az egyháznak kreatívnak kell lennie, a békemunkálása, az erőszak ellen nagyon fontos. Kreatív ötlet lenne, ha a pápa ülősztrájkolna a krízis sújtotta övezetben. Minden mondata után taps. Vannak persze, akik több gondolati gazdaságot várnának.

„A katonai konfliktusok legjobb megelőzése a globalizált igazságosság bevetése lenne” – mondja. Ezzel egyetért Koenigs is. Megelőzni mindig jobb, mint gyógyítani.

Megint az órájára néz, a moderátor reménykedik abban, hogy pár ember azért marad majd akkor is, ha ennek a beszélgetésnek vége és Käßmann  tovarobog.

Ezután az Altmarktra megy: Käßmann gyertyák tengerében beszél. Békéről, leszerelésről, és Isten madaráról, amelyik nem hagyja magát kalitkába zárni. Most már ruha helyett kosztümre váltott. A Kreuzkirche pulpitusánál Joachim Zirkler köszönti születésnapján. „Ki látott már ilyet, hogy 23 órákor egy templom így tele legyen?” – viccelődik. Az orgona improvizál, másképp szól hangja, mint nappal. Sokkal melegebb, mélyig hatóbb, az emberek meghatódnak. Käßmann  53 éves lett ezen az éjszakán – igazi hosszútávfutóként ünnepelt.