Egy magyar család besétál a képbe

A mi vendéglátóink egy külső kerületben éltek, családi házban. Bettina és Stefan mindketten negyven évesek, gyermekeik, Anton kilenc, Julius pedig hat évesek. Nagy szeretettel fogadtak bennünket és egész végig gondoskodtak rólunk.

Kisebb ajándékokat vittünk, amik hazánkra jellemzőek (sör- és borválogatás, hollóházi Szász Endre porcelán) és persze a gyerekeknek is vittünk játékot: pár összeszerelhető űrhajót és egy gombfocit.

Esténként nagyokat beszélgettünk, hitről, vallásokról, életükről és a korábbi valamint a jelenlegi világról. Nagyszerű dolgunk volt, mert grillezés és sörözgetés közben igazi barátokra leltünk. Ugyanígy a gyerekek is, akik nyelvi nehézségeik ellenére, rendkívül jól megértették egymást: bicikliztek, futkároztak, s már alig várták, hogy este közös focirangadóba kezdhessenek. Esténként meg alig bírtuk őket az ágyba parancsolni. Az utolsó este pedig még picit meg is hatódtunk az apró kedvességek láttán, amiket mi még ráadásnak kaptunk.

Azok a magyarok, akikkel találkoztam, mindannyian hasonlóan jó tapasztalatokat gyűjtöttek. Remélem, ha valaha mi is vendégül láthatjuk őket, hasonlóképpen jó benyomásokkal fognak távozni tőlünk. És közben azon gondolkodom: mennyire jó lenne, ha egyszer egy Szélrózsa is így szerveződhetne: családoknál.

Ma kaptunk egy linket: a kinti gyerektévében szerepeltünk egy vágókép erejéig, amit az egyik utcán sétálgatunk. (A Kirchentagról szóló beszámoló utolsó képkockái).

http://www.tivi.de/tiviVideos/beitrag/7-Tage-R%C3%BCckblick/886446/945118