Gerhard Schöne: Lelkesedtek érte kicsik és nagyok

Állítólag már harminc éve kápráztatja el a közönségét Drezdában Gerhard Schöne, akit egyszerűen csak Liedermachernek neveznek. A lelkészcsaládból származó zenész koncertjein azonban régi, hűséges rajongókon kívül a legfiatalabb generáció is képviselteti magát szép számban. Hogy miért? Mert nekik is készít gyerekdalokat.

Mi a Zeitströmungban hallgattuk meg őt szombaton, de előtte délben még a nagy forróságban a Higiéniai Múzeumnál játszott gyerekeknek. Sokan épp ezért is követték őt ide. A terem megtelt, de jutott hely mindenkinek. A kicsiknek csalódniuk kellett, mert Schöne ezúttal romantikusabb, mélyebb énjét mutatta meg.

Márkajele a beleérző és kritikus szövegek, egyedülálló kompozíciók, egyszóval valahol a keresztény örökség és a muzikális tradíció ötvözetét adja. Cseh Tamás, Presser Gábor, Gryllus Vilmos és Zorán egyvelege. Persze a magyar füleknek ez utóbbiak valahogyan kedvesebben csengenek, de ha elkezdtünk a szövegekre figyelni, akkor megérezhettük a mélyebb értelmet és picit németekké is válhattunk vele. Blues, klezmer egymásba olvadt, brazíliai és anrgentín zenészek kísérték. Az egyik német egyszerre játszott öt hangszeren, minden dalban mást-mást választva.

Állítólag már 1983-ban a Regionális Kirchentagon is itt volt Drezdában, a Großer Gartenben adott koncertet. Idén több részletben is fellépett: az Anna-templomban megénekeltette a közönséget és több ezren visszhangozták vele a „Dona nobis pacem“ kánont. Az MDR-színpadon, az Altmarkton a „Dreierpack“-ban Clemens Bittlingerrel és Heinz Rudolf Kunzéval élhették őt át, volt a már említett a Higiéniai Múzeumnál és a Zeitenströmungban, ahol mi is hallgattuk őt.  

Pár egyházi énekfeldolgozása mellett meglepetések is voltak a koncerten: „Jesu, meine Freude“, „O Ewigkeit, Du Donnerwort“, „Hilf’ Herr meines Lebens“, aztán hirtelen „Hit the road, Jack“, hogy csak párat soroljak és a csúcs számomra: amikor több ezer német énekli együtt azt, hogy „Evenu shalom alechem”. Hátborzongató.