Evangélikus vagyok. Mit jelent ez a számomra? – Hogyan vallanak az interneten megkérdezettek?

Létrehozás: 2011. szeptember 13., 10:02 Legutolsó módosítás: 2011. szeptember 30., 18:48

Miért érzik fontosnak azt, hogy az előttünk álló népszámláláskor evangélikus identitásukról vallást tegyenek? Mit jelent ön számára az, hogy evangélikus? – tettük fel az interneten, a facebookon és levelezőlistákon a kérdést. Az alábbiakban az ezekre érkezett válaszokat közöljük. A kérdés azonban nem lezárt. Aki szeretne hozzászólni, a szerkesztoseg@lutheran.hu címre írt levélben írja le gondolatait.

Brenner Árpádné Balikó Márta

Azt hiszem, az egész életem az, hogy evangélikus vagyok. A somogyszili evangélikus templommal egy épületet alkotó szolgálati lakásban születtem, 8 éves koromig a templom harmóniumjának fújtatóját segítettem kántortanító édesapámnak és nagyapámnak működtetni. A harangszóra ébredtem és feküdtem le este.. és az volt az első mondat, amit el tudtam olvasni a templom bejárata felett: ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK! Később a titokban tanult hittan, Luther Márton életrajza, a Biblia segített át nagyon sok magánéleti, munkahelyi krízishelyzeten. Évtizedekig nem járhattunk templomba, tanárként /magyar-történelem/ nem volt engedélyezve, de a reformációt dupla óraszámban tanítottam, és becsempésztem Reményik költészetét. Ma már az egész családom katolikus, de én büszke vagyok őseim emberi, evangélikus vallására. Erős vár a mi Istenünk.

Bak Péter

Népszámlálásra készülünk. Én legalábbis készülök. A népszámlálás egy olyan esemény egy nemzet történetében, ami alapot ad az elmúlt időszak értékeléséhez, és alapot ad a jövő tervezéséhez is. Minden magát felelősen magyarnak valló személy joga és kötelessége részt venni. Ez a felelősség nem csak az alapkérdések megválaszolásában jelenik meg, hanem fontos, hogy mindannyian nyilatkozzunk felekezeti hovatartozásunkról, értem ezalatt az evangélikus egyházhoz tartozásunkról. Ha nem is vagyunk sokan, mégis fontos és meghatározó alkotói vagyunk népünknek, szereplői mindennapjainknak. Ez a tudatos szerepvállalás mind a mai napig abból a közel 500 éve meghatározott elveken nyugszik, melyet számomra családom szepességi eredete még inkább felerősít. A tiszta forrásból, vagyis a Bibliából táplálkozó világszemlélet, amely kiegészülhet a korszerű társadalom- és más tudományokat is figyelemmel kísérő gondolkodással is, jellemzi az evangélikusokat és jellemez engem is.  

Szabó-Pap Gabriella

Szeretem az egyházamat. Szeretem az egyházam népét: a kedves, okos, dolgos embereket. Köszönöm Istennek, hogy én is ehhez a közösséghez tartozhatom.  Boldogan és büszkén vállalom, hogy evangélikus vagyok.
Egyházunk a német és a szlovák nemzetiségű híveknek anyanyelvükön szolgál, ezért az is fontos, hogy nemzetiségi kötődésünkről képet adjunk: német/szlovák ajkú evangélikus magyar állampolgár létünket öntudatosan valljuk meg.
A népszámlálási adatok részletes feldolgozásából a létszámon túl az is kiderül, milyen körülmények közt él a hazai evangélikusság. Látni lehet majd, hogy ez a közösség a hitéből fakadó erkölcsi tartása, szakképzettsége révén nehéz időkben is képes (szerény) polgári jólétet kialakítani magának és családjának. A magyar társadalom stabil része vagyunk. 
Ezt az üzenetet küldjük önmagunknak, a külvilágnak, az ország döntéshozóinak is, ha a népszámlálási kérdőíven megjelöljük, hogy evangélikusok vagyunk. 

Kókai András Balázs

A népszámlálás szerintem azért fontos ügy, mert egyre kevesebb az evangélikus Magyarországon. Bár az is igaz, hogy a számokból nem mindig derül ki hány evangélikus van. Az előző népszámláláskor Kőbányán körülbelül ezer ember vallotta magát evangélikusnak, a nagy ünnepeken mégis csak 130 körül vagyunk. 

Pintér Anna Mária

Evangélikus hitem az az örökség, amit szüleimtől kaptam és amit senki nem vehet el tőlem és amire büszke vagyok mindörökké, amíg élek.
Szüleim is kapták ezt a dédszüleimtől és hála Istennek én is tovább adhattam. Ezért büszkén vallom, hogy evangélikus vagyok.

Sághy András

  1. Hívő keresztyénként büszke vagyok evangélikus identitásomra, arra, hogy e kicsiny, de értékes „csapatban” gyakorolhatom vallásom.
  2. A közösség erősítése: Megmutatjuk magunkat a külvilágnak, ez misszió is. Másrészt saját magunk lelki megerősítését, önazonosságunk erősödésének lehetőségét is látom benne.
  3. Érdekérvényesítés szempontjából is fontos lenne, ha nem egy csökkenő-, gyengülő-, hanem számában, identitásában erősödő képet mutatna kifelé az evangélikus közösség.
  4. Az egyházban elvégzett szociológiai felmérés riasztó képet festett az evangélikusság jövőjéről. Minden "akció", mely aktivizáló, gondolkodásra-, a közösséghez tartozásra buzdít, ezáltal az aktívabb hitéletre és a vallásos értékek felvállalására indít, egyértelműen hasznos.
  5. Jelzésértékű: Hálát adhatunk azért, hogy ma egy olyan korban élünk, ahol a hit nyílt  felvállalása már nem hordoz pl. politikai kockázatot, sőt sokak számára értéknek számít.

Tóth Károly, evangélikus lelkész, Takácsi, Homokbödöge

Megvalljuk-e evangélikusságunkat a népszámláláskor? Vannak, akik számára az eltelt hosszú idő dacára komoly ellenérv az, hogy az 1941-es népszámlálás nemzetiségi adataival visszaéltek a németség elűzésekor. Nekem meggyőződésem, hogy nem lehet félelemből és minden kockázatot elkerülve élni. És főleg hasznosan élni, építeni nem lehet így. Isten közösséget vállalt a bűnös emberrel. Az egyház és a gyülekezet fontos célja, hogy közösséget vállaljon az emberekkel és építse közöttük a közösséget. Az evangélikus identitás ezt is jelenti, hogy közösséget vállalok az engem vállaló Krisztussal és egyházával. Úgy vélem, a népszámlálási kérdés erről is szól. A közösségvállalásnak lehet, hogy van kockázata, de használ és épít. 

Dr. Gimesi Szabolcs

Én egyszerűen beleszülettem az evangélikus létbe. Mindkét nagyapám és anyai nagyanyám is evangélikus tanító volt, szüleim is hitüket gyakorló, gyermekeik hitbéli fejlődését gondos figyelemmel kísérő szülők voltak.
Mindezen túl középiskolás koromban tagja lehettem a Joób Olivér akkori segédlelkész által vezetett evangélikus ifjúsági csoportnak, ahol olyan testvéri közösségre leltem, hogy még ma is összejárunk évente és a feleségemet is abból a körből bízta rám a jó Isten. Mindez akkor magától értetődőnek tűnt.
Idősödve világosodott meg bennem, hogy az embernek, ha egy közösséghez tartozónak érzi magát, igenis szolgálatot kell vállalnia azért a közösségért.
Ez nemcsak a templomba járást és az egyházfenntartói járulék fizetését jelenti, hanem azt is, hogy az ember ne rejtegesse, hanem igenis vallja meg evangélikusságát. Hála Istennek ma már ezt mindenki nyugodtan megteheti.
Tapasztaltam, hogy nagyfokú bizalmatlanság van sokakban a népszámlálás kapcsán amiatt, hogy a felekezeti hovatartozásról is szerepel kérdés. Biztatnék minden evangélikust arra, hogy nyugodtan vállalja evangélikusságát a népszámláláskor is, ezzel is segíti egyházát és bátran keresse meg gyülekezetét, ha eddig nem tette, mert közösséghez tartozni, igenis kell.

Dr. Derce Tamás, Újpest korábbi polgármestere volt 20 évig 

Olyan családban nőttem fel, ahol az édesapa evangélikus, az édesanya pedig katolikus volt. Saját családomban is így van ez, én az evangélikus, míg feleségem a katolikus felekezet tagja. Nálunk a vallások egymás mellett élése a természetes. Én magam is úgy vagyok vallásos, hogy ez a normális életet jelenti, a természetes élet velejárója.

Történelmi és jogi ismereteim megszerzése során is többször meg kellett állapítsam azt, hogy mi, evangélikusok voltunk azok, akiknél a vallás, az egyház nevében nem égettünk meg soha embert. Elfogadjuk a másképp gondolkodókat, nem vetjük meg őket, toleránsak vagyunk, de ez nem jelent persze túlzott liberalizmust. Az, hogy ragaszkodunk a hitünkhöz nem zárja ki a toleranciát, a másik ember elfogadását. Megpróbáljuk a dolgokat a természetes rendjükben látni és következetesek vagyunk. A kereszténység nélkül a világ civilizációja nem ott tartana, mint ma és evangélikusok nélkül sem lehetne a kereszténység az, ami. Hiszek a megszabott életútban, felelős vagyok magamért és másokért. Luther Mártont az évezred nagy gondolkodójának tartom, polgármesteri éveim alatt is sokszor idéztem őt: „Itt állok és másképp nem tehetek!” – mondta ő és mi evangélikusok is itt állunk a világban és tesszük a dolgunkat legjobb tudásunk szerint.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben

Horváth Zsolt sárvári felügyelő

Elküldte Horváth-Bolla Zsuzsanna idő 2011. október 14., 08:02
Jó evangélikusnak lenni !
Szeretem ezt a közösséget!
 
A családom mindig kötelességének érezte, hogy valami módon segítse, támogassa az evangélikus egyházat. Nagyapám egy kis faluban gondnok , anyám presbiter, a hugom kántor volt. Majd 6 éve én meg felügyelő vagyok. Pár éve gazdasági bizottsági tag. Nem jelentkeztem sem felügyelőnek, sem bizottsági tagnak. Csak szóltak.
De magától értetődött, hogy igent mondtam. Istennek és nagyapámnak.
 
Kötelességünk, hogy megvalljuk magyarságunkat, magvalljuk azt, hogy az evangélikus közésséghez tartozunk. Eleink is ezt tették.
A fiammal együtt töltöttük ki a népszámlálási ívet . Mennyit változott a világ. Nagyapám , anyám , de 10 éve én is még papíron tettem ezt. A fiammal már interneten. De a hitünk összeköt bennünket.
 
Kötelességünk megőrízni a tradíciót.
 
Egyre kevesebb a magyar, egyre kevesebb az evangélikus. Nagy a felelősségünk! Ezt tegyük fel az internetre!
 
Horváth Zsolt
sárvári felügyelő