„A zaklatásomnak az vetett véget, hogy elhagytam a közösséget” – Vallássérültek sorozat, 4. rész

„A zaklatásomnak az vetett véget, hogy elhagytam a közösséget” – Vallássérültek sorozat, 4. rész

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu
Jóval a #metoo kampány előtt kezdtük el a Kötőszó blogon vallássérültekkel foglalkozó cikksorozatunkat, melyben a spirituális bántalmazás témakörét jártuk körül. Nemrég újabb olvasói levél érkezett hozzánk a témában, melynek szerzője zaklatást élt át egy keresztény közösségben egy nála jóval idősebb férfi részéről.

Jóval a #metoo kampány előtt kezdtük el a Kötőszó blogon vallássérültekkel foglalkozó cikksorozatunkat, melyben a spirituális bántalmazás témakörét jártuk körül. Nemrég újabb olvasói levél érkezett hozzánk a témában, melynek szerzője zaklatást élt át egy keresztény közösségben egy nála jóval idősebb férfi részéről. Ez a történet egyik – önmagában is tanulságos – része. Leveléből azonban az is kiderül, hogy a gyülekezet vezetői hogyan kezelték (félre) ezt az esetet, és mi vezetett odáig, hogy végül neki kellett elhagynia a közösséget. Bízunk benne, hogy ez a történet segíthet abban, hogy keresztény közösségek tagjaiként vagy vezetőiként rálátásunk legyen arra, hogy milyen hatással lehet a lelki, verbális zaklatás az áldozatokra, ha nem vesszük komolyan a helyzetüket, és arra buzdítjuk őket, hogy önvizsgálatot gyakoroljanak, és hordozzák el a másik – a zaklató – terheit. A sorozat korábbi részeit elolvashatja itt, itt és itt.

Csaknem tíz éve történt, még húszéves sem voltam. Követve a szabadkeresztény kisegyházi közegben belém nevelteket elég aktív részt vállaltam a gyülekezetem tevékenységeiben is. Egy szolgálócsoportban ismertem meg, de nem tulajdonítottam neki semmilyen jelentőséget, hiszen több mint harminc évvel volt nálam idősebb. Annyira voltam kedves vele, mint bárki mással. Aztán elkezdte gyakrabban keresni a társaságomat, eleinte azzal, hogy tanulni szeretne tőlem, majd hogy úgy érzi, barátság kezd köztünk szövődni. Hangoztatta, hogy mennyire magányos, és milyen nehéz élete volt, sajnáltatta magát.

Az ezt követő hetekben fokozatosan elkezdett kisajátítani. A gyülekezeti alkalmakon és a szolgálócsoportban is folyton velem akart lenni, mondván, hogy milyen jól érzi magát velem. Megszerezte az e-mail-címemet egy másik férfitól, amiért számon is kért, hogy miért van meg másnak az elérhetőségem. Aztán meg azért, hogy miért állok szóba más, fiatal fiúkkal. Ekkor döbbentem rá, hogy romantikus a közeledése, ami sokkolt, hiszen nem gondoltam rá, hogy egyáltalán megfordul ilyesmi a fejében, nem akartam elhinni. Ha meglátott chaten, rögtön rám írt, és napi négy-öt hosszú e-mailt küldött. Ha nem válaszoltam neki, volt, hogy éjszaka felhívott vagy SMS-eket küldött, elkezdett kétértelmű célzásokkal is bombázni, így már biztos lettem benne, hogy mi a szándéka. Kifejeztem neki, hogy remélem, nem értett félre, de én nem akarok tőle semmit, szeretném, ha ehhez tartaná magát, és kevesebbet is érintkeznénk. Azt mondta, csalódott, de megérti, mert tudja, hogy nagy köztünk a korkülönbség, de azért reménykedik, és maradjunk barátok. Azt gondoltam, ezzel túl is vagyunk az egészen, de nem így történt.

Tovább a KötőSzó blogra.

Az evangelikus.hu minden olvasója számára biztosítani szeretné a lehetőséget arra, hogy Facebook bejelentkezés után közvetlenül hozzá tudjon szólni a megjelent cikkekhez. Így a hozzászólása a Facebookon megadott felhasználói nevével és profilképével jelenik meg. Ha Ön még nem regisztrált, itt megteheti: www.facebook.com. Oldalunkon a megjelenést követő egy hónapban van lehetőség kommentelni, utána lezárjuk ezt a lehetőséget. A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!