Lélekdoktor az orgonánál – Keresztény pszichiáter a „maguk módján” hívőkről

Lélekdoktor az orgonánál – Keresztény pszichiáter a „maguk módján” hívőkről

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Káposzta Lajos
Interjúalanyommal első alkalommal a soltvadkerti baptista imaházban találkoztam sok évvel ezelőtt, az orgonánál ült, ő volt a kántor. Aztán megtudtam, hogy egyébként pszichiáter szakorvos. Mint meséli, tanulmányai során a leginkább Gyökössy Endre református lelkész, pasztorálpszichológus – Jung-tanítvány – hatott rá. Ahhoz pedig, hogy több mint harminc éven át eredményesen ellássa a Kiskőrösi járás betegeit, jól jöttek a teológiai tanulmányok is, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett el. Dr. Matus István főorvosként 2007 óta a Kiskőrösi Pszichiátriai Gondozó vezetője. Egyik szakterülete a valláslélektan, illetve valláspatológia.

– Ha az ember pszichiáterhez megy, könnyen megkaphatja a magáét a környezetétől: „Bolond vagy te, hogy elmész a dilidokihoz? Hát akkor biztos még bolondabb leszel!” Változott valamit ez a megítélés az utóbbi időben? Vagy lelki problémákkal még mindig kínos szakember segítségét kérni?

– A lélekgyógyászat mint szakma megítélése Magyarországon még mindig nagyon rossz. Igaz, amikor elkezdtem dolgozni, még rosszabb volt. A stigmatizálás, azaz mindazok megbélyegzése, akik felkeresik a lélekgyógyászt, ma is él. Még az sem lendít nagyot az ügyön, hogy rengeteg amerikai filmben előkerül: ennek a szereplőnek is, meg annak is van pszichiátere, akivel rendszeresen beszélget. Ez arrafelé éppen úgy a havi életritmus része, mint ahogy fodrászhoz, pedikűröshöz vagy szűrővizsgálatra eljárnak az emberek. Mármint az igényesebbek. Vagy akik ezt fontosnak tartják.

– Nálunk inkább kibeszélik a bajaikat az emberek egymás között…

– Kibeszélik, ha van kinek. Meg ha akinek elmondjuk, normális tanácsot ad. Mert válasszuk ketté: az mindenképpen megkönnyebbülés, ha rendesen ki tudom beszélni a problémáimat. De vajon akinek elmondom, annak milyen verziót mondok az adott történetről? Kapok-e segítő kérdéseket? És vajon segít-e az a másik személy továbbgondolni vagy megoldani azt a gondot? Mert ez lenne a második fázis…

– A zene hat a hangulatunkra, érzelmeinkre, a zenélésnek pozitív hatásai vannak. Ön orgonál. Mi ennek a története?

– Már gyerekkoromban is meghatározó példaképem volt Albert Schweitzer, aki, mint ismert, orgonaművészként, filozófusként, teológusként, orvosként az emberek szolgálatára, testi, lelki gyógyítására, megmentésére szegődött, elsődlegesen a külmisszióban. Ennek biztosan hatása lehetett a hivatásválasztásomra és arra is, hogy fontos lett számomra a muzsika. Alsó tagozatos korom óta zenélek. A kiskunhalasi zeneiskolában a zongora szakot végeztem el, aztán a gimnáziumi, majd az egyetemi éveim alatt a budavári evangélikus templom orgonistájához, Peskó Györgyhöz jártam tanulni hat éven keresztül, de tanított pár évig Baróti István, az esztergomi bazilika orgonistája is. Magam is orgonaművész akartam lenni, de aztán megnősültem, hazajöttem Vadkertre, és Kiskunhalason lett munkám pszichiáterként. Így megmaradtam a baptista gyülekezet orgonistájának, illetve rendszeresen koncertezünk, zenés áhítatokat szervezünk, no meg itthon is rendszeresen zenélek.

– Pszichiáteri munkája közben a lélekgyógyászat mely területeivel foglalkozik?

– Igen változatos a kép: egyből fel tudnék sorolni, mondjuk, tízfajta problémát, szakterületet a lélekgyógyászaton belül, amivel foglalkozom, mert foglalkoznom kell. Az első legyen például az ifjúsági mentálhigiénés gondozás. Fiatalok, sokszor gyerekek jönnek, azaz inkább hozzák el őket a hozzátartozók. Egy másik terület a gerontopszichiátria, az idősek lelki zavarainak kezelése. A felnőtteket nagy vonalakban két nagy csoportba soroljuk: munkaképes korúak és idősek. Mindegyiknek megvannak a sajátosságai.

– Mik ennek a térségnek, a Kiskőrösi járásnak a „specialitásai” a lélekgyógyászat szempontjából?

– Jelentős csoportot képeznek például a munkaalkoholisták. A mi vidékünkön meglehetősen gyakori ez. Egyszerűen nem tudnak leállni az emberek. Nevezik ezt munkacsapdának is. Nem élvezik azt, amijük van, és szinte olyan elvonási tüneteket produkálnak, ha pihenniük, nyaralniuk kell – azaz „elvonják tőlük a munkát” –, mint az alkoholisták az alkoholelvonás esetén. Emellett azonban megvan itt minden problémakör, amelyek országosan is jellemzők. Így – lehet, éppen a gazdagság és a pörgős élet miatt – ugyanazok a gondok jelentkeznek, mint egy nagyvárosban, ahol elidegenedett, egymástól elzárkózott emberek élnek.

– Aki eljön önhöz, az beteg?

– Gondja, problémája van, amit meg kell oldanunk együtt. Ha úgy tetszik, beteg bizony, egy bizonyos értelemben. Úgy is fogalmazhatnék azonban, hogy „frissítésre vár a számítógépe”. És ha ez megtörtént, akkor mintegy „kiforogja magából” a rosszat, mehet tovább a munka. Megint másik oldalról nézve: a hazai betegjogok nagyon sokszor „túlvédik” a beteget, és ez nyilván helyes, legalábbis részben. Egy kis zárójeles megjegyzés: el tudnék képzelni sokkal rugalmasabb szabályozást is… De ha valaki nem vallja magát betegnek, amikor baja van, az az igazi gond!

– A problémát tagadóknál jön a vallásba kapaszkodás, a hobbi, a pótcselekvések?

– Látszólag nagyon sok megoldás van. Természetesen nem minden az, aminek látszik. A horgász sem minden esetben halat fogni ül ki a tópartra, sokkal inkább azért, hogy csendben elgondolkozzék. Ismerünk számos jó megoldást – de ezek nem működnek mindenkinél ugyanúgy. Aztán tudjuk, hogy léteznek álvallásos pótcselekvések is. A vallásos élet „szabadpiacán”, mondhatni, hemzsegnek az úgynevezett toxikus, mérgező vallások. Én azt vallom – ahogyan Pascal megfogalmazta –, hogy minden ember lelkében Isten alakú űr van. Kant ezt így fejezte ki: „Minden ember eredendően vallásos lény… De vajon ki mivel tölti ki ezt az űrt? Mennyire valós, isteni és pozitív ez?”

– Máris a „hiszek a magam módján” embernél vagyunk.

– Egy neves orvoskollégám előadásából idézem azt, amit én is vallok. Ha valaki távol tartja magától a Jóistent, és – úgymond – „a maga módján” lesz hívő, vallásos, akkor előbb-utóbb „borul a szekér”. Ez a „maga módján vallásos” fogalom rendkívül fontos. Hadd hivatkozzam Kopp Mária professzor asszony kutatásaira. Ő húsz éven át végzett boldogságkutatást ötezer fővel hazánkban, és az eredményei azt mutatják, hogy a társadalomnak a legveszélyeztetettebb csoportja a magukat „a maguk módján” hívőnek, vallásosnak mondó embereké. És Európa, így Magyarország is tele van ilyen emberekkel. Tessék megnézni a nyugati kereszténységet. Nem mondják ők, hogy nincs Isten, hisznek ők valamilyen Istenben, de az sajnos egy képzelt Isten: nem az irgalmas Isten, nem a megbocsátó Isten, hanem sok esetben a lusta Isten vagy a bosszúálló Isten, és így tovább.

– Ehhez társul az egyházakkal szembeni kritika, sokszor alaptalan támadás.

– Hogyne. A legegyszerűbb azt állítani, hogy minden pap sérült, lusta, viszszaél a helyzetével, és pénzéhes. Ez elvben akár mindenkire igaz lehet, mégsem valószínű, hogy ez a valóság. Az persze igaz, hogy az egyházat emberek alkotják, tehát nem tökéletesek. A tökéletes lények esetleg a filmekben láthatók, a való életben nem.

– A vallási közösség, a gyülekezet tehát egyfajta önsegítő csoport is kell, hogy legyen?

– Igen. A lelki problémák halmaza, amellyel ma találkozunk, nem a pszichológia hibája, hanem a külső körülményeké, a társadalomé, amely embertelenül fokozza a stresszt. Mozgásban tart bennünket, és ráadásul egy óriási hazugságra, Hamvas Béla szerint: kollektív hazugságszisztémára épül. Kérdem én, ha például reggeli csendességet tartunk, imádkozunk, Bibliát olvasunk, szemlélődünk, és hatalmas békességet és nyugalmat érzünk a lelkünkben – ezt egyébként Isten adja, mintegy visszacsatolásként –, akkor ez mit csinál a magas stressz-szintünkkel? Leszállítja, lefokozza kellően alacsony szintre. „…az én békességemet adom nektek” – mondja Jézus. És ekkor leszünk alkalmasak kreatív gondolkodásra, közösségformálásra, -fejlesztésre, egészségi állapotunk javítására, kapcsolataink karbantartására. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 27–28. számában jelent meg 2019. június 14-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!