Beszámoló a Nemzetközi Ökumenikus Társaság 45. gyűléséről

Beszámoló a Nemzetközi Ökumenikus Társaság 45. gyűléséről

Share this content.

Szöveg: Gömbös Tamás, Szentpétery Péter, Takács Hajnalka, fotó: Gömbös Tamás, Jakab Johanna
Krakkó – Meglátni és megszeretni. Idén július 22–29. között rendezték meg a Nemzetközi Ökumenikus Társaság (IEF) 45. gyűlését Krakkóban, mottója 2Kor 5,14 volt: „Krisztus szeretete szorongat minket…”.

Két évvel ezelőtt, 2017-ben a reformáció 500. évfordulója alkalmából Wittenbergben tartották az előző alkalmat. Szentpétery Péter vezetésével idén is négy hallgató – Gömbös Tamás, Jakab Johanna, Somogyvári Flóra, Takács Hajnalka – vett részt a gyűlésen. Több országból, felekezetből érkeztek előadók és résztvevők a konferenciára, közel kétszázan (Wittenbergbe közel háromszázan), a közös célért: mindannyian Krisztus köré gyülekeztünk. Az áhítatok, istentiszteletek alkalmával bepillantást nyerhettünk más felekezetek liturgiájába, többféle nyelven hangzottak az énekek, imádságok. Mégsem a megosztottság és a közöttünk húzódó határok váltak érzékelhetővé ebben a különös sokszínűségben, hanem a közös hit, amely át tudja hidalni a különbözőségeket. Lelkünk épülésére szolgáltak a közös áhítatok, éneklések, és mindannyian anyanyelvünkön mondhattuk el az Úrtól tanult imádságot. Így talán még inkább átérezhettük, milyen csoda, hogy mindnyájan Mi Atyánknak szólíthatjuk a Mindenség Urát.

Július 23-án kedden, a reggeli áhítat után nagyon jól felépített előadást hallgathattunk meg az egyház egységéről és szolgálatáról Dariusz Chwastek varsói evangélikus professzor tolmácsolásában, „természetesen” az Ágostai hitvallás VII. cikkéből kiindulva. Szerdán pedig Wieslaw Przygoda lublini katolikus professzor szólt az isteni irgalmasságnak a diakóniában való megnyilvánulásáról, alapos teológiai megközelítéssel és rengeteg konkrét számadattal. Egyet hadd emeljünk ki: 2017-ben 4078, 2018-ban 4135 személy kapott menekültstátuszt vagy nemzetközi védelmet Lengyelországban, többségük Oroszországból és Ukrajnából érkezett. Az előadásokat csoportbeszélgetések követték. A hét folyamán különböző műhelyeken vehettünk részt, ahol minden nemzet képviselője igyekezett egy választott témában a lehető legteljesebb képet adni a hallgatóknak a saját országára jellemző viszonyokról. A magyar alkalmat 27-én, szombaton Szentpétery Péter tartotta, ezen a különböző egyházak és vallások magyarországi helyzetét ismertette az érdeklődőkkel. A hét folyamán kétszer került sor országok szerinti találkozóra, ahol a résztvevők megvitathatták a Nemzetközi Ökumenikus Társasággal kapcsolatos kérdéseiket, észrevételeiket, elképzeléseiket. A magyar ülések Széchey Béla, a Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend apátjának vezetésével és felesége, Paulina, továbbá Békássy Csaba, az IEF egykori magyar régiója (csoportja) utolsó elnökének részvételével zajlottak. A nap zárásaként legtöbbször közös istentiszteleten vettünk részt.

A konferencia lehetőséget nyújtott arra, hogy a résztvevők megismerjék a román ortodox, az anglikán, a metodista és az evangélikus istentiszteleti rendet is. Kedden, 23-án anglikán-metodista, majd 26-án pénteken evangélikus istentiszteleten, mindkétszer az evangélikus templomban, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül közösen vehettük magunkhoz Krisztus Urunk testét és vérét. Ezek a percek olyan mozzanatai voltak a konferenciának, amelyek talán a leginkább kifejezik célját és értékét. Megélhettük a teljes egységet a Krisztushoz való tartozásban, mondanunk sem kell, hogy különösen a második alkalommal. A vasárnapi misén azonban a más felekezetűek „csak” áldásban részesülhettek.

A szervezőknek gondjuk volt arra is, hogy minél többet megmutassanak Krakkó és környéke nevezetességeiből, ezért több alkalommal vehettünk részt szervezett városnézésen. Megismerhettük Krakkó történelmének legfontosabb epizódjait, gyönyörű belvárosát, az Áldott Szűz Mária Mennybevétele-bazilikát, amely méltóságteljesen magasodik a város csodálatos főtere fölé. Megtekinthettük a királyi palotát, a Wawelt, Lengyelország királyainak egykori székhelyét és temetkezési helyét. A magyar-lengyel közös történelem számos részletével találkoztunk utunk során. Nagy tisztelettel és meghatódottan álltunk meg a székesegyházban Szent Hedvig (Jadviga) sírjánál, aki Nagy Lajos magyar-lengyel király leánya volt, s büszkeség töltött el bennünket, amikor megpillanthattuk Báthory István erdélyi fejedelem, majd választott lengyel király sírját. Sobieski Jánosra, Bécs megmentőjére is hálásan gondoltunk, hiszen a sikertelen ostrom után kerülhetett sor Magyarország felszabadítására a török uralom alól. Eljutottunk továbbá a Krakkótól délnyugatra található Zebrzydowskába, amely az egyik legfontosabb zarándokhely, világörökségi helyszín, a későbbi II. János Pál pápa is sokszor megtette ide az utat szülővárosából, Wadowicéből, majd érsekként Krakkóból, és jártunk a közeli festői Lanckorona kisvárosban is. A kirándulás végén hagyományőrző esttel örvendeztettek meg, amelyen betekintést nyertünk a hagyományos lengyel ételek, néptánc és népzene világába.

A szervezett programok között meg kell említenünk a krakkói zsidó negyedbe tervezett városnézést is. A második világháború idején szomorú események történtek a régi zsidó negyed (Kazimierz) utcáin is, az 55 ezer krakkói áldozatra emlékmű figyelmeztet. A Visztula másik partján működött Oskar Schindler híres gyára, amely sok nehéz sorsú, üldözött zsidó ember menedékévé vált. Lehetőség volt szabad programokra is, így tekintettük meg a gyárat. De az ötszáz éve elhunyt Leonardo da Vinci Hermelines hölgyét sem hagyhattuk ki, hiszen csak a szálláshelyünk szomszédságában lévő Nemzeti Múzeumba kellett benézni érte.

A konferencia utáni napon, július 30-án meglátogathattuk Jasna Gora/Częstochowa pálos kolostorát. A pálos rend magyar alapítású szerzetesrend, amelyet Boldog Özséb alapított a 13. században. A 18. században a Habsburg Birodalom területén ez a rend is egyike volt azoknak, amelyek II. József reformintézkedéseinek áldozatul estek, ezért szakadt meg a folyamatossága hazánkban, de Lengyelországban nem! A lengyel pálosok nagy szeretettel tartják számon rendjük magyar eredetét. Itt található a híres Fekete Madonna-ikon, amely Európa egyik legismertebb Szűz Mária-ábrázolása, és a lengyel függetlenség szimbóluma. A kápolnában a hét minden napján reggeltől estig folynak a misék.

Örömmel gondolunk vissza a testvéri fogadtatásra, a lengyel szervezők vendégszeretetére. Név szerint hadd említsük meg Piotr Kopiec-et, a lengyel IEF-régió (csoport) elnökét és Przemyslaw Kantyka-t, a csoport titkárát, mindketten a lublini II. János Pál Pápa Egyetem oktatói, akik a szervező bizottság többi tagjával együtt szívvel-lélekkel gondoskodtak a résztvevőkről, rólunk is.

Mindannyian azt éreztük Krakkóban, azok is hamar, akik korábban még nem jártak ott, hogy ezt a várost csak szeretni lehet, annyira gyönyörű, és oly gazdag a történelme. Reméljük, hogy Lutheránus Világszövetségünk következő, 2023-ban esedékes nagygyűlésének résztvevői is osztozni fognak ebben. A város és a barátságos lengyel táj varázsa, a régi és új ismerősökkel való beszélgetések kellemes élményt jelentettek, de mindeközben nem feledkeztünk meg arról sem, hogy legfőképpen miért is vagyunk ott: vannak teológiai, liturgikus, ekkleziológiai, szervezeti különbségeink, de sohasem feledhetjük, hogy a különböző keresztyén felekezetekben sokkal-sokkal több a közös, mint a különbözőség, hiszen egy az Urunk! Ő adja meg, hogy továbbra is legyen készségünk a közeledésre! Ő adja meg, hogy egységre jussunk!

Képgaléria:

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!