205 esztendeje született David Livingstone

205 esztendeje született David Livingstone

Share this content.

Szöveg: Kerecsényi Zoltán
205 esztendeje született az ismert Afrika-kutató és misszionárius, David Livingstone. Kerecsényi Zoltán írását adjuk közre.

Wolfgang Bühne Jézus imaélete (Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, Budapest, 2012.) című, imádságra buzdító s hitbeli példaadókat bemutató kötetében osztja meg az alábbi történetet:

„Az ismert Afrika-kutatóról és misszionáriusról, David Livingstone-ról azt írják életrajzírói, hogy amikor teljesen az ereje végén járt, fekélyek és belső vérzések gyötörték, segítői már csak hordágyon tudták vinni Ilala (Zambia) mocsaras vidékein keresztül. Éjszakára a permetező eső ellen kunyhót építettek neki. A bejárat előtt egy fiú őrködött, hogy meghallja, ha Livingstone éjszaka hívja. Amikor a fiú reggel négy órakor megnézte, mi van vele, a misszionárius nem a hordágyon feküdt, hanem előtte térdelt. A fiú tele aggodalommal és félelemmel hívta a többi segítőt, akik végül félénken odalopakodtak a térdelő alakhoz, és azután megrendülten kellett megállapítaniuk, hogy már hideg és merev volt. David Livingstone a térdein fejezte be nagy feladatát szívből szeretett Afrikájában, és imádkozva ment át az örökkévalóságba, mint egykor nagy Mestere – magányosan, de mégsem egyedül… Néhány héttel korábban, az utolsó születésnapján ezt írta a naplójába: Jézusom, Királyom, Mindenem, újra Neked adom az egész életemet. Fogadd el, és add, tiszteletre méltó Atyám, hogy befejezzem feladatomat, mielőtt ez az év véget ér. Ezt kérem Jézus nevében. Ámen, így legyen.”

A 205 esztendeje, 1813. március 18-án, egy Glasgow mellett élő szegény munkáscsaládba születő David Livingstone iskoláit gyapotmalmi fizikai munkája mellett végzi el, kitűnő eredménnyel. Hívő családban növekszik; példaképe saját édesapja lesz, aki vasárnapi iskolai tanítóként, antialkoholista harcosként, házhoz járó teakereskedőként osztja keresztény röpiratait az emberek között, s olvasmányai teológiával, utazással és misszionárius vállalkozásokkal kapcsolatosak. Mindezek óriási hatással vannak a fiatal skót takácslegényre. A természetben előszeretettel barangoló, az élővilág iránt fokozottan érdeklődő fiatalember válaszokat kezd keresni a vallás, a hit és a tudomány közötti kapcsolatra. A Biblia mellett talán a legnagyobb filozófiai hatást tanárának, Thomas Dicknek A jövő államának filozófiája című kötete gyakorolja reá, általa találja meg azt a logikai összefüggést, amely a hitet és a tudományt összekapcsolja. De nagy hatást gyakorol még reá egy blantyre-i evangélista, Thomas Burke, és egy vasárnapi iskolai tanító, David Hogg. Apjával otthagyják a skót egyházat, és helyi prédikátorok, mint például Ralph Wardlaw hatására belépnek a kongregacionalista egyházba. Amerikai egyházmegújító tanítások és Karl Gützlaff Felhívás Britannia és Amerika egyházaihoz a kínaiak épülésére című műve hatására győzi meg apját, hogy orvosi tanulmányai segítenek neki vallásos, hittérítő céljai elérésében, és abban, hogy nagy álmát valóra válthassa, hogy eljuthasson a titokzatos Afrikába. A londoni orvosi egyetem befejezését követően, 1840-ben határozza el, hogy mint gyógyító és hittérítő – a Londoni Missziós Társulat küldöttjeként – útra kel Dél-Afrikába. Hatalmas elszántsággal, elhivatottsággal veti bele magát a „kalandba”. 1849-ben a Kalahári sivatagot átszelve felfedezi a Ngami-tavat, mellyel kivívja az anyaország, Anglia elismerését, és ezzel hirtelen hírnévre tesz szert. Továbbindul a Zambézi mentén észak felé, a Dilolo-tóhoz, innen Kimeya felé veszi az irányt, és Luandánál eléri az Atlanti-óceánt, majd átvág Afrikán keleti irányba. Hamarosan Afrika szívében találja magát, követi a Zambézi útját, és eljut egy hatalmas vízeséshez, amelyet Viktória királynőről nevez el. 1856 májusában eléri az Indiai-óceánt, innen hazatér, és kiadja utazásairól szóló könyvét, amiből jelentős vagyonra tesz szert. 1858-ban következik nagy zambézi expedíciója. A cseppet sem egyszerű, sok buktatóval járó út során fedezi föl a Nyasza-tavat. 1866-ban ismét nagy célt tűz ki maga elé: a Kongó és a Nílus forrását akarja felkutatni. Bombay-ből Zanzibárra vitorlázik, és elindul a Nyasza-tó felé. Itt azonban a trópusi betegség ledönti lábáról, ezért pihenőre kényszerül. Közben az a hír kezdi bejárni a világot, hogy Livingstone eltűnt, ezért a walesi születésű amerikai újságírót és Afrika-kutatót, Henry Morton Stanley-t bízzák meg a keresésével. 1871-ben Ujijiben találkoznak, és együtt folytatják útjukat. Kiderítik, hogy a Nílus forrástava nem a Tanganyika. 1872-ben Stanley elbúcsúzik Livingstone-tól, aki a Bangweulu-tó környékét akarja átkutatni. Itt éri el a malária, valamint a vérhas következtében fellépő, belső vérzéses betegség, s itt hal meg 1873. május 1-jén. Halálának helyén szívét egy mvula fa alá temetik, holttestét pedig a londoni Westminster-apátságba viszik nyugalomra helyezni.

A fölfedező utak során természetesen Livingstone fáradhatatlanul munkál a szegény afrikaiak gyógyítása és a hitterjesztés területén is. Bár ma már többen úgy látják, hogy a misszionáriusok a gyarmatosítók előfutárainak bizonyulnak, s az afrikai falvak helyi kultúráját a hittérítők sokszor nem is értették, és lebecsülték, s nem csupán pozitív, de sok negatív hozadéka is volt, ez a kérdés mégsem ilyen egyszerű, érdemes Martin Scorsese Némaság című filmjére is gondolni, mely a 17. századi jezsuiták japán missziójáról szól. A jezsuitákról köztudott, hogy nagyon okosan, „inkulturációval” misszionáltak, és még az ő esetükben is komoly, gyötrő kérdések merültek fel a misszionálás számukra is nem várt következményeivel kapcsolatban. Livingstone terjesztette a kereszténységet, megértette a helyi vezetők módszereit, sikeresen tárgyalt velük, de tudni kell, hogy számos súlyos nehézséget, csalódást is meg kellett élnie (például miután egy keresztény hitre térített bennszülött legidősebb felesége kivételével minden feleségéről lemondott, s később megtagadták tőle a szent jegyek vételét, amikor korábbi feleségeinek egyikét visszavette), s feljegyezték róla, hogy hajlamos volt új, nem megszokott módszerek (például „esőcsináló” rítusok) alkalmazására is. Bár Livingstone élete sok-sok gyümölcsöt termett, s nem véletlenül lett Nagy-Britannia legnépszerűbb nemzeti hőse, példaképe, aki a legszegényebbek, a nincstelen melósok rétegéből fölemelkedve tudós, keresztény misszionárius, Afrika-felfedező, sőt birodalmi reformer lett, s hevesen lépett föl a rabszolga-kereskedelem betiltásáért, valamint számos afrikai keresztény misszió létrejöttét, s az afrikaiak oktatását és egészségügyét előmozdította, mégis látni kell, hogy a családja szinte teljesen ráment mindezekre; gyermekei gyakorlatilag nélküle nőttek föl. S bár hevesen ellene volt a rabszolga-kereskedelemnek, s be akarta szüntettetni a rabszolga-kereskedők üzleteit, ennek ellenére mindvégig megalázó függésben kellett élnie tőlük, hisz anyagi támogatásukra volt szorulva expedíciói véghezviteléhez. Öt évtizeddel később missziói közvetlenül segítették a kolonizációt, vagyis a gyarmatosítást.

A 205 esztendeje született Livingstone doktor élete és munkássága iránt érdeklődők számára jó szívvel ajánljuk Bodoky Richárd Livingstone című kötetét, mely a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában, Bodrogi Gyula lektorálásával 1966-ban látott napvilágot, vagy a Stanley and Livingstone című, 1939-es amerikai filmet, mely a YouTube-on szabadon elérhető.

Címkék: David Livingstone -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!