A keresztény egység nem cél, hanem eszköz – Ökumenikus imaórát tartottak Kalocsán

A keresztény egység nem cél, hanem eszköz – Ökumenikus imaórát tartottak Kalocsán

Share this content.

Forrás: Magyar Kurír, Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye. Fotó: Koprivanacz Kristóf
Kalocsa – Ökumenikus imaestet tartottak a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban a keresztények egységéért tartott imahét hétfői napján, január 18-án. Az eseményen Balog Zoltán megválasztott dunamelléki református püspök hirdetett igét.

Jelen voltak Kalocsa városának lelkészei, a város keresztény felekezeteinek képviselői, valamint Font Sándor országgyűlési képviselő, egyben a Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelője. A résztvevők a svájci grandchamp-i szerzetesi közösség nővérei által választott ige nyomán imádkoztak együtt, mely így szól: „Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek.”

Az imaest kezdetén Bábel Balázs kalocsai érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ökumenikus Bizottságának elnöke mint házigazda köszöntötte a résztvevőket. Elmondta, hogy a nap egyik gondolata a szervezők szándéka szerint, hogy Mária szívében megőrizte a tizenkét éves Jézus szavait. Hangsúlyozta: fontos, hogy mindannyiunk szívében legyen ott Jézus Krisztus, de ebben Mária elöljár. Nem az apostolok voltak az első hívők, hanem Mária, aki fontolgatta Jézus szavait. Mindenki életében van olyan tanító, akivel szinte azonosulni tud, gondolkodásban és cselekvésben egyaránt. Mária így volt Jézussal. Neki is voltak kérdései, de megértette Jézust az idők folyamán. Egyértelmű volt számára, hogy Ő az Atyának a fia. Neki nem kellett feltenni a kérdést, hogy szereti-e Jézust. Magától értetődően szerette, és azonosult vele. Amikor az apostolok János kivételével elszaladtak, akkor Mária ott volt a kereszt alatt, és teljesen azonosult Jézussal. Ahogy Szent Bernát mondja: „Lélekben meghalt, és lélekben feltámadt Jézussal.” Attól a pillanattól az apostolok tanítója is volt, hiszen semmit sem tudnánk gyermekségtörténetéről, ha Mária nem mesélte volna el nekik.

Az imaóra megnyitó gondolatai után Bálint Miklós, a Magyar Pünkösdi Egyház kalocsai lelkésze vezetett dicsőítést, melyben a hívek ismételték: „Urunk, te arra hívsz, hogy dicséretedre legyünk itt, a földön, dicsőség néked!”

A dicsőítés és éneklés után a közbenjáró imádságot Farkas Sándor Zsolt hartai evangélikus lelkész vezette, majd Gera-Csontos Hajnalka kalocsai református lelkész olvasta fel Szent Pál efezusi leveléből az igehirdetés témáját.

Balog Zoltán református püspök beszédét azzal kezdte, nagy kihívás számára, hogy a napra megadott két téma közül melyiket válassza. Az efezusi levél tanítását, mely így kezdődik: „Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt”, vagy beszéljen Szűz Máriáról, mely egy református embernek szintén nem könnyű. A református ember is tud térdet hajtani, sőt éppen Kálvin János mondta, hogy „akkor vagyok a legnagyobb, amikor a térdeimen vagyok”. Térden állni a református embernek sem tilos. Lelkészavatáskor vagy püspökszenteléskor is térden állnak.

Megosztotta a püspök, hogy annak idején, amikor Jézus születéséről tanított, elmesélte a gyerekeknek, mennyire várták az emberek a Messiást, aztán amikor megérkezett, mégsem várták annyira, mégsem örültek neki. Akik igazán várták, azok a szegények és a kitaszítottak voltak, ők valóban örültek neki. Ám amikor a gyerekektől visszakérdezte, hogy ki várta legjobban Jézust, és ki örült neki, akkor az egyik gyermek a lehető legtermészetesebben azt válaszolta, hogy az édesanyja.

Balog Zoltán később felhívta a figyelmet egy új, rossz beidegződésre: olyan sok mindenre mondjuk azt, hogy imádjuk. Rokonokat, de már ételeket, sőt háziállatokat is. A keresztény embernek tudatosítania kell, hogy ne imádjon senkit és semmit, csak és kizárólag az egy, szentháromságos Istent.

Kiemelte a szónok, hogy az idei imahét anyagának összeállítói svájci református gyökerű szerzetesek, akik önként lemondtak a világról, hogy Isten igéjét szolgálják és hirdessék. Sok közös öröksége van a keresztényeknek, melyet fel lehet fedezni, ha többet beszélgetünk egymással. Ilyen közös gyökér a grandchamp-i nővérek jelmondata, amely a bencés rendnek is mottója: „Imádkozzál és dolgozzál!”

Örök kérdés: tenni vagy lenni? Ha nem vagyunk Jézus Krisztus tanítványai, akkor a cselekvés is rossz irányba fordulhat.

Még a keresztény világban is elterjedt az a helytelen mondás: „Segíts magadon, és az Isten is megsegít.” Amikor valami baj, probléma felmerül, akkor az ember mindent megtesz, s csak amikor már reménytelen, akkor kezd el imádkozni is. Pont fordítva kell történnie. Előbb az ima, azután a cselekvés.

Újra kell tanulnunk a keresztény hitet, hogy meg tudjuk értetni. Feljegyezték egy 5. századi szerzetesnőről, hogy amikor nagy vita volt az Egyházban, akkor rajzolt egy nagy kört, és a közepén meggyújtott egy gyertyát, odatett egy Bibliát, és azt mondta, hogy induljunk el a közepe felé. Minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál közelebb jutunk egymáshoz is. Ez a lényeg: legyen közös ez a történet! – biztatott Balog Zoltán református püspök.

Amikor közelebb kerülnek egymáshoz a keresztények – folytatta –, akkor jó szívvel köszönthetik egymást: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”, „Áldás, békesség!”, „Erős vár a mi Istenünk!” Mind jó szívvel elmondhatjuk egymás köszöntését, hiszen együtt vagyunk erősek. Ez az egység eszköz. A keresztény egység ugyanis nem cél, hanem eszköz: Isten eszköze, hogy a világban veszekedő, gyűlölködő emberek észrevegyék, hogy a keresztények másképp gondolják, másképp csinálják!

Felidézte a szónok, hogy 1984-ben, Maglódon, amikor először szervezett ökumenikus imaórát, akkor végre mindenki hazatérhetett, hiszen még a vegyes házasságban élő családok is együtt mehettek a templomba, amit máskor nem tehettek meg. „Mindenki hazamehetett a templomba. A keresztények otthon lehetnek egymás templomaiban” – fogalmazott Balog Zoltán.

Az igehirdetés után a hálaadó könyörgést Gera-Csontos Hajnalka kalocsai református lelkész végezte, majd az Úr imájának elmondása után a lelkészek megáldották a jelenlévőket.

Záróbeszédében Bábel Balázs érsek megemlékezett az üldözött keresztényekről, majd arra hívott mindenkit, hogy a keresztények egyesült erővel közeledjenek Jézushoz és egymáshoz.

Az imaórán a zenei szolgálatot Leányfalusi Vilmos kanonok-karnagy, orgonaművész látta el.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!