A názáreti senki

A názáreti senki

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu, szöveg: Nagy Szabolcs
„Isten valóban egy senki képében érkezik hozzánk a karácsonyi reggelen egy büdös, koszos, rongyos istállóban. Isten az, aki egy olyan helyről származik, ahonnan semmi jó nem jöhet. Isten az – hogy saját szavaival éljek –, akit nem fogadnak be sehova, ha nincs otthona, akinek nem adnak ruhát, ha meztelen, akinek nem adnak inni, ha szomjas, és akinek nem adnak enni, amikor éhes. Isten az, akit a legközelebbi barátai árulnak el vagy tagadnak meg. Isten az, akit kigúnyolnak, akit megvernek, akit semmibe vesznek. Isten az, akit egy koncepciós perben ítélnek el. Isten az, akit keresztre feszítenek. Isten az, akit meggyilkolnak. Isten az, aki a világ legnagyobb senkijeként áll előttünk, és Isten az, aki önként vállalja ezt a senkiszerepet azért, hogy a lehető legtisztábban mutasson rá arra: mennyire hazug és igazságtalan az a világ, amelyben az ember görcsösen csak ahhoz akar igazodni, hogy ki senki, és ki valaki.”

A világ, melyben élünk, a valakiké. A hősöké, a sikereseké, a tehetségeseké, a szépeké. Azoké, akik valamiért kitűnnek az átlagból. Akiknek az arca valamiért megmarad bennünk, és akiknek a szavai tartalomtól függetlenül valamiért számítanak. Legyen bár a személyük vagy titulusuk miatt, a világ él s hal a hírességekért, a sztárokért, a véleményvezérekért, a valakikért. A sikeres élet fokmérője az, hogy egy ember valakivé válik. Ez a valakiség a garancia arra, hogy amit ő mond vagy tesz, az igaz, helyes és követendő. Manapság mindenkit ehhez a valakiséghez mérünk, akár tudunk róla, akár nem. Azonban ha vannak valakik, akkor biztos vannak senkik is.

Kívülállóként érkeztem az evangélikus egyházba, reformátusként konfirmáltam tizenhárom évesen. Aztán a győri evangélikus gimnáziumban otthonra leltem, és azt éreztem, hogy az evangélikusok között van a helyem. Mikor elkezdtem a lelkész szakot az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, szembesültem azzal, hogy milyen kicsi az evangélikus egyház. Gondoltam, hogy az egyházi pozíciókat betöltők jól ismerik egymást, de azt nem hittem volna, hogy nagy evangélikus családok rokoni kapcsolatai hálózzák be az egyházat, és hogy ezektől a rokoni kapcsolatoktól lesz valaki „valaki” ebben a közösségben. Egyetemistaként többször is feltettem magamnak a kérdést, hogy hol a helyem a nagynevű evangélikusok között? Hogy ki vagyok én az Ordassok, Prőhlék, Fabinyk, Ittzések világában? Ki vagyok én senkiként a valakik világában?

Továbbiak itt olvashatóak.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!