Lehet, mert kell – Adorjáni Dezső Zoltán püspök üzenete a trianoni békediktátum centenáriumára

Lehet, mert kell – Adorjáni Dezső Zoltán püspök üzenete a trianoni békediktátum centenáriumára

Share this content.

Forrás: evangelikus.ro
Kolozsvár – 1937 elején a budapesti Láthatárban Makkai Sándor regényíró és református püspök egy esszét jelentetett meg, Nem lehet címmel. Már a cím összefoglalta Makkainak a szövegben kifejtett mondanivalóját: „nem tudom elképzelni a kisebbségi életnek semmiféle emberhez méltó elrendezését, mert magát a kisebbségi ’kategóriát’ tartom emberhez méltatlannak és lelkileg lehetetlennek”.

Reményik Sándor így válaszolt erre az esszére: „Mi elhatározottak vagyunk, hogy utolsó csepp vérünkig megmaradunk szülőföldünkön, s megmaradunk a kisebbségi életkategóriában, a kisebbségi önvédelem jogos útjait keresve. (…) Hisszük, hogy állandó belmisszióval önmagunk között s a lélek végtelen lehetőségeivel a hátunk mögött, a lélekbe való visszavonulás végtelen útjában bízva, egyszer majd nyilvánvalóan is otthonra találunk a minket körülvevő népek között.  (…) Az erkölcsi törvény, mint magyar követelmény bennünk. A transylván csillagok pedig felettünk. És semmi más. Nekünk lehet – mert kell.”

Száz év telt el Trianon óta, Reményik paradigmája pedig ma is érvényes. Magyarként itt kell élnünk őseink szülőföldjén, ahol a helyzet megváltozott – ezt a változást egyházként, közösségként, egyénként tudomásul vettük, és tudjuk, hogy ezen nem áll módunkban változtatni. Viszont ebben a másfajta helyzetben teljes értékű magyar életet szeretnénk élni. Az egyháznak ezt lelki síkon, a hit síkján szolgálni kell, a jövőben is.

Mi már nagyon régóta egy többszörös kisebbségben élő egyház vagyunk. A kisebbségi lét nem végzet, nem fátum, hanem sorshelyzet, történelmi adottság, amelynek van és lehet pozitív hozadéka is. Vannak olyan értékei és lehetőségei, amivel élni kell, amit pozitív módon használni és felhasználni lehet értékteremtésre, közösségünk javára. Úgy kell értéket teremtenünk, legyen az szellemi, vagy anyagi, hogy annak minősége mindig kompenzálja a mennyiségi, számbeli fölényt, és ez a kisebbségi lét minden aspektusára érvényes.

Mi nem asszimilálódni, hanem pozitív értelemben véve integrálódni kívánunk ebben az országban, és azt szeretném, hogy egyházként is, közösségként is együtt tudjunk működni az itt élő többségi és kisebbségi népekkel. Ez a közös érdekünk. A Szentírás nem ismeri a pesszimista, önsirató, önmarcangoló állapotot. Fontos a lelki, szellemi céltudatos munka. Nem félünk a holnaptól, a következő száz évtől, hanem ellenkezőleg, hittel és bizakodással tekintünk előre, Isten kegyelmébe bízva dolgozunk a jövőnkért, mert tudjuk, nem a miénk a világ. Nem vagyunk itt semminek a birtokosai, hanem a világ Isten tulajdona, mi pedig „kölcsön kaptuk” ezt őrizni, művelni és ápolni. Ez a mi küldetésünk: élni és alkotni az Ő dicsőségére.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!