Aki a hazájáért az életét is odaadta – Báró Jeszenák János emlékezete

Aki a hazájáért az életét is odaadta – Báró Jeszenák János emlékezete

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Boda Zsuzsa
Evangélikus tisztségviselőként egyházának érdekeit képviselte, politikusként a hazaszeretet vezérelte. A honért mindent, még az életét is képes volt feláldozni. A szabadságharc egyik vértanúja 1849. október 10-én a kivégzőhelyen utolsó szavaival is a hazát éltette és a megbocsátást hirdette. A százhúsz évvel ezelőtt született királyfiai báró Jeszenák Jánosra emlékezünk, akinek nevét a főváros XIV. kerületében utca őrzi.

Temes vármegyéből származik a család. A 16. században Báthory István erdélyi fejedelemtől címeres nemeslevelet nyertek a Jeszenákok, két évszázaddal később Pál nevű családtagjuk nagy kiterjedésű birtokokat szerzett Pozsony vármegyében. Emellett Királyfiára királyi adományt eszközölt ki; innen ered a család „királyfiai” előneve. A birtokszerző édesapa szintén Pál nevű fia 1781-ben bárói rangra emeltetett.

E főnemesi családban látott napvilágot 1800. január 22-én Pozsonyban Jeszenák János elsőszülött fia, aki édesapja nevét kapta a keresztségben. Tanulmányait szülővárosában végezte, az iskolapadnak jogi végzettséggel a kezében mondott búcsút. Ezt kétéves európai utazás követte: bejárta Itália, Franciaország és Nagy-Britannia jelentős részétt. Esterházy Pál herceg kíséretében Londonban 1821. július 19-én részt vehetett IV. György királlyá koronázásán.

Hazatérése után nem volt kedve hivatalt vállalni, inkább az édesapjától átvett szenicei birtokon gazdálkodott, a feljegyzések szerint „jobbágyaival legszebb patriarchális viszonyban élve”. Hét év múlva, 1829-ben újabb fordulat következett életében: megnősült. Felesége a nála tíz évvel fiatalabb Forgách Alojzia grófnő lett, akivel boldog házasságban éltek. Öt gyermekük született. Amikor Székács József, a pesti magyar evangélikus gyülekezet első lelkésze, későbbi bányakerületi püspök meglátogatta a siralomházban Jeszenák bárót a kivégzése előtt, ő ezt kérte a lelkésztől: „Mondja meg nőmnek, hogy azon húsz éven keresztül, meddig együtt éltünk, nem emlékezem egy pillanatra is, mellyet keserűvé tett volna; a mi házasságunk folytonos boldogság volt.” Felesége negyvenkét évvel élte túl mártírhalált halt férjét.

Egyházi tisztségben

A Jeszenák család férfi tagjainak életében a hit és az evangélikus egyházhoz való kötődés meghatározó volt. Az 1880-ban Budapesten kiadott, A magyarhoni ágostai hitvallásu evangelikusok négy egyházkerületének egyetemes névtára 1880. évben című kiadvány első fejezete a „Dunáninneni Superintendetia” tisztségviselőit veszi sorra. A kerületi világi felügyelők sorában 1736–1849 között ötször találkozhatunk a Jeszenák névvel, viselőik közül hárman a bárói család tagjai. A mártírsorsú János édesapja, id. báró Jeszenák János a névtár tanúsága szerint 1814-től kilenc éven át töltötte be e vezető tisztséget, míg fia, aki az országos felügyelővé megválasztott Zay Károly gróftól vette át a stafétabotot, 1841–1849 között volt egyházkerületi felügyelő. E szolgálatának is a kötél általi halál vetett véget. Ifjabb Jeszenák János a kerületi funkciója előtt a nyitrai evangélikus esperesség felügyelői feladatait látta el.

Politikai karrier

Az ifjú báróra nagy hatással voltak Széchenyi István gondolatai, Széchenyi a naplóiban többször is említi Jeszenák nevét, egy ideig levelezésben is álltak egymással. Jeszenák báró a főrendi tábla ellenzéki tagjaként 1825-től részt vett az országgyűléseken. 1833- ban például nemmel szavazott a katolikus egyháznak adandó reverzális kérdésében. 1835-ben ő is támogatta Széchenyi hídépítési tervét, a július 6-i ülésen felszólalt Wesselényi báró perbefogási ügyében; egy évvel később ő is azok közé tartozott, akik támogatták a rendek által javasolt összeg megajánlását a Nemzeti Múzeum új épületére.

A főrendi ellenzék vezetőjével, Batthyány Lajossal Jeszenák János az 1839– 40. évi országgyűlésen került közelebbi ismeretségbe. Amikor 1848 áprilisában megalakult a Batthyány-kormány, Szemere Bertalan belügyminiszter javaslatára Jeszenákot mint a reformellenzék régi tagját Nyitra megye főispánjává nevezte ki István nádor, királyi helytartó.

1848–49 sajátos intézményei közé tartozott a kormánybiztosság rendszere. Kormánybiztosok irányították a törvényhatóságok védelmi intézkedéseit, illetve szervezték például az újoncozást vagy az egyes területek védelmének a megszervezését. Batthyány miniszterelnök 1848. szeptember 23-án Jeszenák Jánost nevezte ki Nyitra megye teljhatalmú kormánybiztosává. Fő feladata a Morvaországból érkező szlovák bujtogatók elleni fellépés volt.

Az újdonsült kormánybiztos első lépéseként reguláris és nemzetőrcsapatokat szervezett. Ezeknek sikerült megsemmisíteni azt a szervezkedést, amely a felső-magyarországi szlovákok magyar kormány elleni lázadását akarta fellobbantani. Jeszenák János ezenkívül sikerrel akadályozta meg a lipótvári erődítmény átállását a császári oldalra. Ezért a Kossuth vezette Országos Honvédelmi Bizottmány október 15-én köszönetet mondott neki.

A sikeres kormánybiztos 1849 januárjában Komáromba tette át székhelyét. Április végén Pozsony megye kormánybiztosságát is rábízták. Július közepén csatlakozott a Görgey által vezetett feldunai hadsereghez, azzal vonult le Aradra. Augusztus 13-án a világosi fegyverletételnél került fogságba. Az oroszok a többi magyar politikussal együtt őt is átadták az osztrákoknak.

Először Aradon hallgatták ki, mivel azonban az aradi hadbíróság feladata csak a katonák elleni eljárás lefolytatása volt, a civil Jeszenák Jánost Pestre, az Újépületbe szállították. Itt volt a tárgyalása Csány László Pozsony megyei kormánybiztosnak, az 1849-es közlekedésügyi miniszternek is, majd Jeszenákkal együtt itt végezték ki, illetve ebben az épületben hajtották végre a halálos ítéletet október 6-án Batthyány Lajos miniszterelnökön is.

Az utolsó napok

Jeszenák János peranyaga elveszett, így a részleteket nem ismerjük. Az ítéletet azonban igen: kötél általi halál. Amikor Mária Dorottya, József nádor özvegye értesült az ítéletről, levélben kérte Johann Kempen rendőrminisztert a végrehajtásának elhalasztására. Közbenjárása azonban sikertelen maradt.

A kivégzés előtti napon, 1849. október 9-én Székács József pesti evangélikus lelkész látogatta meg a negyvenkilenc éves halálraítéltet a börtönben, hogy úrvacsorát adjon neki. Az ő feljegyzéseiből ismerjük a történteket. A szöveget az Evangélikus Theologia című lap különszáma közölte, amely 1948-ban, a szabadságharc századik évfordulójának évében jelent meg.

Székács lelkész így írt a siralomházban tett első látogatásról: „»Én mindenre kész vagyok«, ez volt első szava, midőn beléptem hozzá. »Ily találkozást egyikünk sem hitt volna! Én nem magamat sajnálom, hanem önöket; én szabad leszek, ha kivégeznek: önökre halálig tartó s a hazára örökös rabság vár« – kezdi Székács a visszaemlékezést. – Később így folytatja: Aztán kérdeztem, óhajt-e az úrvacsorával élni? »Igen, úgymond, mert az szerzette, kinek küzdelme az életben és kimúlása hasonlít a miénkhez.« Teljes buzgósággal vette fel az úrvacsorát, s könnyei csak akkor indultak meg, midőn imádságunkba befoglaltuk nejét, gyermekeit, családját; ekkor igen keservesen zokogott, de férfiasságát megtartotta akkor is. – Az úrvacsora után megöleltem, s egymás karjában sokáig zokogtunk. – Legbajosabb az volt, hogy tanúk nélkül nem lehettünk. Minden szögletben egy fegyveres s azonkívül egy tiszt, ki bemenetelem előtt magyarul beszélt velem; nyilt és bizalmas beszélgetésről szó sem lehetett.”

A másnap hajnali hat órakor végrehajtott kivégzés előtt az evangélikus lelkészt újra beengedték Jeszenákhoz. A közös imádkozás után „közel hajolva hozzám mintegy így szólott: »Ön hivatva lesz rólam s végső órámról tanúságot tenni a haza előtt. Mondja meg azoknak, akiket illet, hogy én azt, amit tettem, halálom óráján sem bántam meg; hogy egyet sem tagadtam meg azon elvek közül, mellyekért nemzetem annyi áldozattal és vérontással küzdött.«”

Az utolsó percekre pedig így emlékszik a szemtanú lelkész: „A vesztőhelyre érvén először B. Jeszenák szólíttatott, a vas levétetett róla, az ítélet felolvastatott, s ő a hóhéroknak átadatott. – A lépcső legalsó fokán e szavakat mondá: »Csak azt akarom mondani: Isten áldja meg a magyar hazát!«, a lépcső legfelső fokán pedig ezt: »Megbocsátok ellenségeimnek!« Három másodperc múlva megszűnt lenni.”

Báró Jeszenák János holttestét 1867-ig a pesti református templom sírboltjában őrizték, csak a családi címer mutatta, kinek a földi maradványait rejti a kripta. 1867-ben kapott engedélyt az özvegy arra, hogy a koporsót Pozsonyba szállíttassa. A pozsonyi evangélikus egyház december 2-án gyászünnepséget rendezett, két év múlva, 1869. október 10-én, a kivégzés huszadik évfordulóján leplezték le a Kecskekapui temetőben található síremléket.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 1–2. számában jelent meg 2020. január 19-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!