Amikor elveszett a korábbi lelkesedés

Amikor elveszett a korábbi lelkesedés

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu, szöveg: Riczinger József
„…de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet…” (Jel 2,4–5a)

Szeretném megosztani veletek néhány gyermekkori élményemet.

Szüleim egyszerű, de becsületes falusi emberek, földművesek voltak. Korán keltek, és tették a ház körüli munkát. Kisgyermek voltam, iskolába sem jártam még. Amikor felébredtem, és felkeltem, felugrottam egy stokedlira vagy egy még vetetlen ágyra, és elkiáltottam magam: „Prédikaszó, jók legyetek!” Egymondatos, de tömör igehirdetés volt ez.

Szüleim a nyári napokon elmentek messze, a falutól négy-öt kilométerre is dolgozni a cseri földekre, engem otthon hagytak. A ház kulcsát magukkal vitték, engem pedig kizártak. (A sok kéregető miatt ugyanis nem merték rám bízni.) Később, amikor már iskolába jártam, és tudtam olvasni, én csak annyit kértem, hogy a családi Bibliát kivihessem magammal. A hosszú kertünkben föl-alá sétálva, ahol kinyitottam a Szentírást, és ráakadt a szemem egy arany igére, arról kapásból prédikálni kezdtem öt, tíz vagy éppen tizenöt percig. A körülöttem levő fákon a vadgalambok turbékoltak. Nagy örömöm telt ebben. Arra nem is emlékszem, hogy ettem-e… Éhes sem voltam, Isten igéje annyira betöltötte és megelégítette testemet, lelkemet.

Később, amikor 6. osztályos voltam, már tudatosan befogadtam az Úr Jézust a szívembe. Emlékszem, örömömben egy nagyot ugrottam kint a hálószobám melletti ablak alatt. 

Az áhítat itt folytatódik.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!