Az elhívott ember – Endreffy Jánosné, Mária testvér (1916–2018)

Az elhívott ember – Endreffy Jánosné, Mária testvér (1916–2018)

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Boda Zsuzsa
Teremtő Urának utolsó, ezúttal az örök hazába hívó szavát fogadta el Endreffy Jánosné, Mária diakonissza testvér százkettedik születésnapja előtt huszonhat nappal, július 3-án hajnalban, amikor csendesen elaludt.

Mária testvér nemcsak bibliai kort élhetett meg, de egész életében megtapasztalhatta megváltó Krisztusának iránymutató, segítő szeretetét. „Sok kedves igém volt, de a »Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy« nagyon kedves igém volt mindig is, és valahogy mindig megerősített. Benne van a hívás és az, hogy az Úr Jézus Krisztus megváltott engem a sok bűntől, a sok nyomorúságtól” – vallotta e sorok írójának százévesen az életéről készült interjúban.

Máté Mária 1916. július 29-én született Nyíregyházán, templomba járó evangélikus családban. Pauer Irma vezetésével 1924-ben megalakult a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület, és néhány év múlva már az akkortájt huszonötezer lelket számláló nyíregyházi gyülekezetben is diakonisszák segédkeztek. A tizenéves Máriát ekkor érte az első hívó szó. Ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „…ahogyan olvastam a Bibliát, tudtam, hogy egész életemben aszerint szeretnék élni! Mert közben megláttam azt, hogy az életem üres maradna, ha én nem az Úr Jézusnak szolgálnék. Tulajdonképpen az Úristen mutatta meg azt, hogy akkor tudok igazán Istennek élni, ha diakonissza leszek.”

Szülei eleinte hallani sem akartak lányuk elhatározásáról, idővel mégis áldásukat adták. Így a húszéves diakonisszanövendék 1937. május 1-jén beköltözhetett a hűvösvölgyi anyaházba.

Örömmel élt hivatásában, boldogan végezte a rábízott feladatokat, miközben sorra járta a diakonisszává válás hivatalos lépcsőit. A Fébé 1951- es feloszlatásának híre a gyóni gyülekezetben érte. „Nagyon sírtunk, nagyon nehéz volt elhagyni a Fébét. Bár a diakonisszaruhát fájó szívvel letettük, a lelkületünk ugyanaz maradt. Az elhívás visszavonhatatlan” – emlékezett vissza Mária testvér a nehéz napok kezdetére.

Életének e mélypontján az Úristen újra megszólalt, és nem hagyta őt egyedül. A nyíregyházi lelkészek ugyanis azonnal felajánlottak neki egy állást, így Mária a búcsú-istentisztelet után már másnap vonatra ült, és hazament. „A gyülekezet fenntartásában lévő idősek otthonában kaptam munkát – a vezetője lettem –, amit én nagy köszönettel és hálával elfogadtam. Egy híján harminc évig végeztem ezt a feladatot, de mondhatom, hogy azt diakonisszaszolgálatnak éreztem mindannak dacára, hogy nem a diakonissza-egyenruhában végeztem a rám bízott feladatot.”

Otthonvezetői szolgálatának ma is élő tanúi emlegetik, milyen lelkiismeretesen, sokszor nagy akadályokat leküzdve állt helyt. Jó ideig nem volt más alkalmazott, így mindent egyedül kellett végeznie. Például nemcsak hogy ő főzött az intézmény huszonnégy lakójára, de előtte nemegyszer az alapanyagokat is neki kellett beszereznie, hogy legyen mit főznie. Ám panaszszó ilyenkor sem hagyta el az ajkát.

A diakonisszaközösségtől ugyan el kellett válnia Máté Máriának – akkor úgy tűnt, hogy örökre –, ám az Úristen Nyíregyházán társat rendelt mellé Endreffy János lelkész személyében: 1954-ben kötöttek házasságot, és húsz évig éltek megértésben, szeretetben, egymást segítve a munkában.

Mária testvér a rendszerváltozás idején újabb hívó szót kapott Urától: a Fébé újraindulásakor kis lakását eladva, 1996 novemberében az elsők között költözött be az előző évben visszakapott hűvösvölgyi diakonissza-anyaotthonba. Különösen az ott töltött első karácsony maradt meg felejthetetlen élményként benne: „Olyan örömben volt részünk, hogy ma is elsírom magam, ha rágondolok” – idézte fel százévesen.

Hét évvel később az Úr újabb hívó hangját hallhatta: „2003-ban, amikor nyolcvanhat éves voltam, Isten új, lelki szolgálatot bízott rám. Magassy Vilma testvérrel, aki akkor hetvenhárom éves volt, öt éven keresztül heti két alkalommal – hétfőn és csütörtökön – a János-kórház daganatos osztályát jártuk, és az ott fekvő betegeknek igés lapokat vittünk, beszélgettünk, imádkoztunk velük.”

Ám nem csak a kórházi betegágynál láthatták diakonisszaruhás, törékeny alakját, mindig mosolygós arcát. Mária testvér szívesen látogatott gyülekezetekbe és egyházi rendezvényekre is. Ahol megjelent, békességet árasztott. Századik születésnapja alkalmából hálaadó istentiszteleten köszöntötték őt, amire a következő szavakkal gondolt vissza: „Isten felé nagy hálával éltem meg azt az ünnepséget, amelyet a századik születésnapomon szerveztek. Bár én már nagyon-nagyon vágyakozom az égi otthonomba. De gyönyörű volt a diakonisszaéletem. Nagyon szép volt, és ha még egyszer születnék, újra diakonissza lennék.”

Az Endreffy Jánosné, Mária testvérrel készített életútinterjú a Károli Gáspár Református Egyetem honlapján található.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2018. augusztus 12-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Címkék: Endreffy Jánosné -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!