Böjti gondolatok

Böjti gondolatok

Share this content.

Forrás: Budavári Hírmondó – a Budavári Evangélikus Egyházközség hírlevele, 2018/1., böjt–húsvét, Evangélikus Élet, szöveg: Bencéné Szabó Márta
A népi hagyományban a hónapoknak nevük van. A teljesség igénye nélkül: kikelet hava – március, szelek hava – április. […] Ennek mentén jutott eszembe, hogy a böjti hónapot nevezhetnénk az elengedés hónapjának. Sok minden tartja fogva az embert, gondjaink lehúznak bennünket. Sokszor érezhetjük úgy magunkat, mint Gulliver a lilliputiak országában, amikor a sok kis lilliputi ezer apró pányvával földhöz kötözte az óriást. De az igazság az, hogy inkább mi magunk szorítjuk, markoljuk gondjainkat, bűneinket, s nem tudjuk elengedni őket.

Fekete István Tüskevár című regényében meséli az öreg Matula Tutajosnak a nádasban csücsülve a következő történetet:

„– Barna kánya. Itt csavarog minden délután, de inkább a halakat abajgatja. Nagy betyár, néha még kilós halat is kiemel. Aztán néha rajtaveszít, ha nagyobb a szeme, mint a szája.

– Hogyan?

– Úgy, hogy nagyobb halra is levág, mint amekkorát ki tud emelni, aztán a hal lehúzza a víz alá.

– Aztán mi lesz?

– Semmi. Megdöglik.

– A hal?

– Fenét. A kánya. Megfullad. A halászok fogtak egy húszkilós pontyot, aztán a hátába bele volt már nőve egy pár láb, csüdig.

– És a többi?

– Lemállott róla a vízben, mert ha belevágta a karmát, nehezen tudja kihúzni, olyan görcsösen markolja.”

Amit nem tudunk elengedni, az bizony lehúz bennünket, és meg is ölhet. Ahogy a pici baba idegrendszere fejlődik, úgy válik az ösztönös markolás tudatos fogássá és elengedéssé. Ahogy a mi lelkünk fejlődik, úgy kell egyre inkább tudni elengedni.

El kell tudni az embernek engedni a gyermekét, amikor felnő, és a saját útját szeretné járni. Mennyi tragédia kíséri azokat a kapcsolatokat, amelyekben nem volt ott az elengedés, csak az erős kötés, a görcsös kapaszkodás! 

El kell tudni engedni az idős családtagot – szülőt. Éppen nekünk, keresztényeknek kell tudni, hinni, hogy aki elmegy, az az Úrhoz megy. Nincs a kezünkben a döntés, de mégse szabad fals akarással, mesterséges eszközökkel megpróbálni itt tartani. Szabad, sőt kell elengedni.

Ragaszkodunk sokszor megszokott, „kedves” kis bűneinkhez. Tudjuk, hogy rossz, hogy ártunk vele magunknak, másoknak, de olyan jó dajkálgatni magunkban. […]

Böjt a bűnbánat hónapja. A bűnbánat azt jelenti, hogy belátom, hogy amit csinálok, gondolok: rossz. Ha rossz, akkor meg kell tőle szabadulni, el kell engedni. Jézus fölkínálta a lehetőséget: szabadulj meg tőle, add át nekem. A kereszten kitárt karral várja, hogy odaadjuk neki mindazt, ami rossz, nyomasztó az életünkben. S ha már ideidéztük a Kis-Balatont Fekete István regénye kapcsán, egy kép jutott eszembe a vízzel kapcsolatban. Képzelj el egy csendes víztükröt. Tégy rá egy papírhajót egy titkos üzenettel, amelyet csak te tudsz, és a te mennyei Atyád: „Itt van, Uram, elküldöm neked”, s engedd el a hajót!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 83. évfolyam, 910. számában jelent meg 2018. március 11-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!