Égtájoló

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit

Isten munkája gyakran rejtetten zajlik. Nem is vagyunk tudatában, mennyi apró lépés, milyen hosszú folyamat vezet ahhoz a pillanathoz, amikor nyilvánvalóvá, kézzelfoghatóvá, láthatóvá válik számunkra is, amit ő kezdettől tervezett. Magát a munkafolyamatot nem érzékeljük, csak az eredményével találkozunk, és ez csodálattal és hálával tölt el.

Ültessünk ceruzát – Avagy a fák és az emberek reménysége

„De vajon ki a felelős a teremtett világ jó rendjének feldúlásáért? Ha a tettest keressük, nem kell messzire mennünk: elég, ha belenézünk a tükörbe, hiszen minket bízott meg a Teremtő a Kert művelésével és őrzésével” – fogalmaz Gáncs Péter evangélikus püspök írásában.

Lesz-e újra lelke Európának?

Európa elvesztette a lelkét – mondják egyre többen. Az elmúlt hónapokban magam is több előadást tartottam Európa összefüggésében. Ezeken meg szoktam különböztetni egy mítoszt és egy álmot.

Jöjj, Szentlélek Isten!

Namíbia fővárosának, Windhoeknak a stadionjában május 14-én tartotta jubileumi istentiszteletét a Lutheránus Világszövetség (LVSZ), a reformáció kezdetének ötszázadik, jubileumi évében. A négyórás alkalom elején hét bizonyságtétel hangzott el, melyek jól kifejezték az egyháznak azt a színgazdagságát, amelyet a pünkösdi Szentlélek ad.

„…honnan jön segítségem?”

Ma egy személyes jubileumra, életemnek egy különlegesen fontos időszakára, az 1987. esztendőre emlékezem. Ebben az évben kezdhettem el a lelkészi szolgálatomat, ebben az évben kötöttük össze életünket a feleségemmel, és ebben az évben hajszál híján be is fejeződött földi vándorlásunk…

„Provokáció” a Deák téren

A jubileumi év eddigi egyik legnagyobb ajándéka a lipcsei Thomanerchor – a Tamás-templom fiúkórusa – szolgálata volt március 15-én este a Deák téren. A zenei élményről bőven olvashattunk magazinunkban éppúgy, mint egyházunk honlapján.

Plántálónapló

Egy reménykeltő zsinati határozat címmel írtam idén januárban az új gyülekezetek plántálását szorgalmazó novemberi döntésről. De minden jó határozat csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle. A zsinat májusi ülése már a megalapozott, konkrét terveket várja, hogy hozzájuk rendelhesse a szükséges anyagi forrásokat.

Mindenki

Hatéves voltam, amikor faluról városba költöztünk. A csöpp dunántúli Csögle után hirtelen a hatalmasnak tűnő Miskolcon találtam magam. Ott kezdtem iskolá­ba járni. Lelkesen jelentkeztem az énekkarba. Ott aztán a mellettem álló kórustársam odasúgta nekem: „Olyan fals, ahogy énekelsz!”

Addikt

Van-e kiút a földi pokolból, a rossz, a rosszabb és az elviselhetetlenül rossz lefelé húzó örvényéből? Ezzel a nehéz témával birkózik az a színdarab, amelyet alig egy hónapja, február 6-án mutattak be Budapesten, a Nemzeti Színházban. Abban a kiváltságban lehetett részem, hogy a szerző személyes meghívására, a tőle kapott tiszteletjeggyel juthattam el a premierre, ahol az utóbbi évek legnagyobb színházi élményét éltem át.

A reformáció lángja

A képen látható, „szlovákul prédikáló” olajmécsest Miloš Klátik püspök testvéremtől kaptam december 18-án, amikor a gömöri egyházmegye reformációi ünnepségén magyarul prédikálhattam a rozsnyói templomban. A beszédes ajándékon olvasható rövid igevers remekül summázza a reformáció lényegét: „A világosság a sötétségben fénylik…” (Jn 1,5) S hogy ezt a tömör reformációdefiníciót éppen egy olajmécses hirdeti, az lehetőséget kínál arra, hogy komolyan végiggondoljuk, mit is jelent számunkra a reformáció lángjának hordozása és továbbadása.

Oldalak

Feliratkozás RSS - Égtájoló csatornájára