vélemény

Szomjat oltó vizedet add!

Hetek óta foglalkoztat Útmutatónk évi igéje: „Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.” (Jel 21,6)

A legerősebb dolog a világon! Ki tudjuk mondani szívből: „…ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied”?

Nemrégiben a konfirmációs előkészítőn azt a kérdést tettem fel a gyerekeknek: milyen más szavakkal tudnák kifejezni az imádságot? Mit mondanának esetleg helyette, ha valakinek el kellene magyarázni, aki nem ismeri ezt a szót?

„Hogyan is bízhatnánk meg újra egy ügynökben?”

Múltfeldolgozás, ügynökügyek, emlékezetpolitika címmel szervezett előadást az Eötvös József csoport 2018. január 17-én a Párbeszéd Háza Pázmány Péter termében. A vitán Sólyom László volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság egykori elnöke, valamint két történész, Ungváry Krisztián és Stefano Bottoni vettek részt.

Egy evangélikus püspök véleménye a szexuális zaklatásról

„Mitől és hogyan alakulhat ki az, hogy a csendes félrenézésekkel gyakorlatilag díszletet építenek az emberek az elfogadhatatlannak? Ha mezítelen is a király, senki nem szólal meg, hanem úgy tesz és úgy viselkedik, mintha az abnormális is normális volna. Talán az ››átlátszó‹‹ ruhát meg is dicsérik, az előnyeiről és a praktikusságáról ódákat zengenek… A retorziótól való félelem vagy az érvényesülési vágy hat ilyenkor az emberre?” – írja Szemerei János. A Nyugati (Dunántúli) evangélikus egyházkerület püspökének gondolatait közöljük.

Ünnepléseink és a valóság Luther körül

Alig néhány nap van még hátra a lutheri reformáció ötszázadik évfordulójának ünnepéig, e hónap 31-ig. Mennyi minden történt ebben az évben itthon és külföldön, csak kapkodjuk fejünket, ha végignézzük a magyar és a nemzetközi naptárakat. Megmozdultak gyülekezeteink, megmozdult hazánk, Európa és az egész világ, mert mindenhol tartották magukat még annyira, hogy valami rendkívülit találjanak ki: nemcsak szigorúan egyházi-gyülekezeti-ökumenikus-közéleti-helyi-önkormányzati-állami rendezvények voltak, hanem a képzőművészeti-irodalmi-zenei-filmművészeti világ is profitálni akart ebből az ünnepből és hihetetlen sportrendezvényeket, helyi-országos figyelmet hajhászó alkalmakat szerveztek a reformáció itt-ott megkoptatott ökumenikus zászlaja alatt.

A jobb oldali gonosztevő elragadtatása

Mindkét gonosztevő meghalt a kereszten; de aki hitt Jézusban, elsőként került az Újszövetség népe közül Isten országába, még halála napján! Az Ószövetségben két élve elragadtatást találunk: Énók és Illés Isten színe elé került, mert magához vette őket. Szintén Lukács tudósít arról, hogy a koldus Lázárt az angyalok, halála után Ábrahám kebelére vitték fel, ami a pokol ellentétét jelenti; mert ahol Isten van, az a mennyország; és ahol nincs ő, az a pokol. Pál azzal vigasztal, hogy akik Krisztuséi, akár még élnek, akár már elhunytak az ő eljövetelekor – elragadtatnak, hogy mindenkor az Úrral legyenek!

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit

Isten munkája gyakran rejtetten zajlik. Nem is vagyunk tudatában, mennyi apró lépés, milyen hosszú folyamat vezet ahhoz a pillanathoz, amikor nyilvánvalóvá, kézzelfoghatóvá, láthatóvá válik számunkra is, amit ő kezdettől tervezett. Magát a munkafolyamatot nem érzékeljük, csak az eredményével találkozunk, és ez csodálattal és hálával tölt el.

Az Evangélikus Missziói Központ állásfoglalása a homoszexuális életformával kapcsolatban

Budapest – Az alábbiakban az Evangélikus Missziói Központ által kiadott, a homoszexuális életformával kapcsolatos állásfoglalást olvashatják teljes terjedelmében.

Így érdemes szeretni – Megnéztük a Testről és lélekről című filmet

Mi lenne, ha egyszer csak találkoznánk valakivel, aki éjjelente ugyanazt álmodja, mint mi? Örülnénk neki? Vagy dühösek lennénk? Romantikusnak találnánk? Más szemmel néznénk az „álompartnerre”? Próbálnánk felvenni vele a kapcsolatot, megszeretni? Enyedi Ildikó Arany Medve-díjas filmjében felvetődnek ezek a kérdések, és választ is kapunk rájuk.

Reménykedő vallomás a Luther-konferenciákról

Révfülöpön január utolsó hétvégéjén többször is elhangzott: „jubileumi Luther-konferencián” vagyunk együtt. Ez a jelzős szerkezet azonban most nem a lutheri reformáció kezdetének emlékévére utalt, hanem arra, hogy idén tizedik alkalommal vehettünk részt ezen a fontos alkalmon. Persze senki sem gondolhatta, hogy az ötszázadik évforduló nem ad különleges feladatot, ízt és hangulatot is mostani együttlétünknek, de talán ugyanannyiszor emlegettük a tizediket, mint a fél évezredest. De tartozom még a második tízes magyarázatával is. Örömmel említhettem meg a záró istentisztelet előtt, hogy az istentiszteletünk rendjét előíró Liturgikus könyv és a kezünkben lévő Gyülekezeti liturgikus könyv rendszeres használatra szánt kiadásai is tízévesek. Hiszem, hogy ez sem csak az én csendes privát örömöm volt.

Oldalak

Feliratkozás RSS - vélemény csatornájára