vélemény

A foci ünnepe – kidribliztük a politikát az életünkből

„Az érdekek helyett az érzelmek irányítják napok óta az életünket. Ahol ugyanis a labda repül. Csak és kizárólag a játék öröme határozza meg a létet és a tudatot.”

Szolidárisak a lutheránus egyházak a lett lelkésznőkkel – „Bibliai alapjai vannak a női lelkészi szolgálatnak is!”

Hannover – München – Riga – Ahogyan arról honlapunkon beszámoltunk, a Lett Evangélikus Egyház Zsinata a napokban úgy döntött, nők többé nem szolgálhatnak lelkészként gyülekezeteikben. A döntés megszületése után egyfajta szolidaritási kampány indult el a Facebookon, amelyhez csatlakozhatnak a magyarországi lelkészek is.

Nyomasztó idők jelei – a női lelkészség tilalmáról

Egy hivatalos egyházi döntés értelmében, nem végezhetnek többé lelkészi szolgálatot a nők Lettországban. Nem régi hagyományról van szó: 1975 óta lehettek nők is lelkészek, de mostantól – mintegy húszéves egyházvezetői törekvés végeredményeképpen – nem. Hogy mi motiválhatta a döntéshozókat abban, hogy már felszentelt lelkésznő jelenlétében így szavazzanak, őszintén nem tudom. Valószínűleg jól ismert igeszakaszokra hivatkoztak: a nő ne tanítson gyülekezetben, ne beszéljen nyilvánosan. Vajon azt feltételezik, hogy az évtizedek óta szolgálatot végző lelkésznők, és a lelkésznők szolgálatát támogató evangélikus egyházak, továbbá azok vezetői szerte a világon nem ismerik és nem olvassák a Bibliát?

Ez (volt) az a nap!

Budapest – Szombaton délután négytől a budapesti Papp László Sportarénában került sor az idei Ez az a nap!-ra, ahol sok ezer ember órákon át egy szívvel dicsőítette Istent. A szervezők így írnak a víziójukról: „Hisszük, hogy minden évben kell egy nap, ami más mint az év többi napja, amikor Isten népe egy szívvel fordul Teremtőjéhez. Ez az a nap! rendezvényeink olyan alkalmak, ahol Jézus nevét emeljük fel, egy közös szívdobbanás, ahol Őt dicsőítjük és kifejezhetjük egymás felé elfogadásunkat és megélhetjük egységünket.” A szombati alkalomról fiatalokat kérdezett a 777blog.hu.

Konstruktív kisebbség

Rátarti, nyakas nép lehetünk mi, magyarok, hiszen gyakran olvassák a fejünkre a minket egyébként nagyon szerető és tisztelő román hatóságok, hogy nem vagyunk sem lojális, sem konstruktív kisebbség. Lázongó, nonkonformista, ázsiai beütésű viselkedésünkkel nemcsak az európai normáknak, de a mértékletesség íratlan törvényeinek sem teszünk eleget. Mi valami ezer s egynéhány éve idetévedtünk a románság kies vidékére, és egyszerűen máig nem tanultunk meg európaiak és civilizáltak lenni, mint az a melegszívű befogadó nemzet, amely – mint állandóan fújják – végül is tisztel, szeret és tolerál minket.

Szentség vs emberség – nincs két külön világ – Ne válasszuk szét, amit Isten egybekötött

Arra vágyom, hogy felszabadult és huszonnégy órás keresztény legyek, és az egyházi közeg ezt mozdítsa elő, ne ellene tegyen. Olyan közeg legyen, amelybe ne vágyaimat, érzelmeimet, gondjaimat, utánozhatatlan egyediségemet hátrahagyva kelljen belépnem, hanem ahol történik az élet – annak minden drámájával: örömével, fájdalmával, humorával és ellentmondásosságával.

Fizetek, csak hagyjatok szülni! – A mai magyarországi szülészeti rendszer abszurditásairól

„Ez a történet nem csak rólunk és korántsem csak a nőkről szól. A szül(et)és méltóságának és minőségének óvása össztársadalmi feladat, hisz a felnövekvő generáció életminőségére is döntő hatással lehet.”

Az egyház elanyátlanodásáról

Töprengések a hol volt, hol nem volt keresztény női princípiumról, égi és földi anyákról és egyéb veszedelmes dolgokról.

Abortusztabletta és oltáriszentség – Avagy hogyan ismerjük fel saját határainkat

Vannak olyan minimumok, amelyek egy demokratikus társadalomban alapnak számítanak. 2016 van, amikor már kínos szexistának lenni, de az is ugyanennyire kínos, ha valaki gúnyt űz a másik vallásából. A lengyel nagykövetség előtt múlt vasárnap civilek tüntettek az abortusz teljes betiltásáról szóló tervezet ellen, melynek során az előbbi minimumot áldozták fel az utóbbi oltárán.

Nem lehet bűnbocsánatot venni olimpiai arannyal

Nem a mi tisztünk megbocsátani annak, aki nem ellenünk vétett. Nem veheti meg senki a megbocsátást olimpiai aranyakkal, nagyemberséggel. Legfeljebb a félrenézést. A Kiss László-történetben talán ez a legfájóbb. Fájó, mert egy félrenézésre, hazugságra épült nagyszerű karrier omlott a porba. Pedig másutt akár ragyoghatna is. És fájó, mert politikai rendszerek jöttek-mentek, kormányok, kormányfők, kormánypártok változtak. Ami maradt: a félrenézés technikája, a nagyemberség bűnelfedő ereje, a vétkesek közt cinkos hallgatás.

Oldalak

Feliratkozás RSS - vélemény csatornájára