„Talán az egyik legfontosabb feladatunk az életben, hogy szolidárisak legyünk egymással” – Interjú Fehér Annával, a Katalin-napi jótékonysági evangélikus bál egyik fellépő művészével

„Talán az egyik legfontosabb feladatunk az életben, hogy szolidárisak legyünk egymással” – Interjú Fehér Annával, a Katalin-napi jótékonysági evangélikus bál egyik fellépő művészével

Share this content.

Budapest – Immáron ötödik alkalommal szervezi meg a Magyarországi Evangélikus Egyház a Katalin-napi evangélikus bált, amelyet az I. kerületi önkormányzat dísztermében tartanak 2012. november 24-én. A bált, mint eddig minden évben, idén is jótékonysági céllal szervezik meg, és a „Reformáció és a nők” tematikus év programjaihoz igazodva a rendezvény középpontjába a családon belüli erőszak miatt otthontalanná vált kisgyermekes édesanyák ellátását végző gödöllői és nyíregyházi anyaóvó intézmények kerülnek. A műsorban Fehér Anna Jászai-díjas színésznő is közreműködést vállalt, őt kérdezte meg az evangelikus.hu. Szöveg: Horváth-Bolla Zsuzsanna

– A bálon gyűjtött adományokat idén az anyaotthonokban lakó édesanyák és gyermekeik támogatására, megsegítésére fogják fordítani. Közrejátszott-e ez a tény a szereplés elfogadásában?

– Szívesen lépek fel ilyen alkalmakon, és hogy a bálon befolyt összeget anyaotthonok megsegítésére szánják, csak megerősített az elhatározásomban, hogy elfogadjam a felkérést.

– Szokott jótékonysági alkalmakon máskor is részt venni?

– Nagyon fontosnak tartom az ilyen rendezvényeket, és ha rajtam múlott, soha nem utasítottam vissza ezeket a felkéréseket. Talán az egyik legfontosabb feladatunk az életben, hogy szolidárisak legyünk egymással. 

– Mivel készül, milyen műsort fog előadni az esten?

– Szabó Magda Régimódi történet című regényéből mondok részletet. És hogy miért? Szeretnék egy gondolatot idézni: „Anyámnak nem gyújtottam gyertyát, a fényt nem lehet megvilágítani.” Az írónő regénye édesanyjának állít emléket. Úgy érzem, hogy az est üzenetéhez alapvetően kapcsolódik a mű.

– Volt olyan szerepe, amelyben bántalmazott nőt kellett alakítania?

– Anyaszerepem már volt, de ilyen típusú még nem.

– Milyen szerepekben láthatja most a közönség a József Attila Színházban?

– Játszom egy kortárs színdarabban, amelynek a címe Magányos cédrus. A darabot október 23-a óta láthatja a József Attila Színház közönsége, rendezője Kővári Katalin. A történet 1984-ben játszódik egy értelmiségi családban, amikor a Los Angeles-i olimpiára nem utazhatott el a magyar olimpikonok csapata. Ebben két fiú édesanyját alakítom, akik közül az egyik egy itthon maradt sportoló.
Tavaly áprilisban mutattuk be Carlo Goldoni Csetepaté Chioggiában című vígjátékát, amelyben két család csetepatézik: ez egy igazi csapatjáték, igazi vérbő komédia, amelyben az egyik szenvedélyes feleséget játszom.
Október végén kezdtük próbálni Csiky Gergely Nagymama című vígjátékát, amelynek december 8-án lesz a bemutatója. A darabot Nagy Viktor rendezi, és a címszerepet Béres Ilona alakítja. Én vagyok Szerafin, a nevelőnő, aki 24 éve menyasszony, és vár a boldog beteljesülésre. A színházba járók korábban sokkal többet találkozhattak velem a színpadon, de most, hogy az időm nagy részét odahaza töltöm a kisfiammal, ebben a három előadásban leszek látható.

– Mit jelent az ön számára a színészi hivatás?

– Gimnazista koromban egy amatőr színjátszó csoportban, a Szkénében játszottam. Az ott töltött négy év után már magától értetődő volt, hogy a Színművészeti Főiskolára jelentkezem.
A színészetben az a fantasztikus, hogy minden darab más-más világ, és mindig mindent újra lehet kezdeni, újat felfedezni. Ezt a változatosságot nagyon szeretem. Új világot varázsolni estéről estére az embereknek gyönyörű dolog. 

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!