„Az a dal is Istenről szól, amelyik nem” – interjú Ferenczi Györggyel

„Az a dal is Istenről szól, amelyik nem” – interjú Ferenczi Györggyel

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu, szöveg: Laborczi Dóra
Ferenczi György a világ egyik legjobb szájharmonikása, az Első Pesti Rackák (korábban: Rackajam) zenekar frontembere, Petőfi és egyéb betyárok örökségének szószólója, a hazai folk és bluesvilág megkerülhetetlen alakja. Jézusról és külvárosi csavargókról, Isten és ember viszonyáról, egyéni spirituális és zenei kalandozásairól, reformációról és kommunizmusról is beszélgettünk.

Nemrég megjelent albumotokon nem a Rackajam, hanem az Első Pesti Rackák zenekarnév szerepel. Mi volt a baj a Rackajammel?

Az, hogy a Rackajamet (ejtsd: rackadzsem – a szerk) a kedves közönségünkön és rajtunk kívül senki nem tudta kimondani. Tizenhárom éve van ez a zenekar, de még idén nyáron is olyan felkonferálásokat kaptunk, hogy vinnyogva röhögtünk a háttérben. Rakkajam, meg hasonlókat mondtak. Azt is tapasztaltuk, hogy az esetek kilencven százalékában nem jön oda a konferanszié, hogy megkérdezze, hogyan kell helyesen kiejteni a nevünket. Ez azt mutatja, hogy nem jó a név.

Persze, az kicsit elkeserítő Jókai Mór és Petőfi Sándor országában, hogy gyakorlatilag csak a „sündisznó” zenekarnevet lennének képesek kimondani az emberek normálisan.

Szóval, hiába szerettük a Rackajamet és ezer kedves emlék fűződött hozzá, emiatt változtatni kellett. Viszont a racka, mint név és jelző rajtunk ragadt, tehát ehhez ragaszkodtunk. Azt nem akartuk, hogy csak A rackák legyünk. Az Első Pesti Rackák viszont nagyon megtetszett, kicsit archaikus is, mint az Első Pesti Részvénytársaság, vagy a hasonló reformkori elnevezések. Egyrészt fellendülést sugall, másrészt Jókai-érzetű, legalábbis számomra. Aztán majd meglátjuk, mennyire válik be, most folyik a tesztelés.

Éppen Amerikába készültök, hogy felvegyétek az új lemezeteket, eközben magyarítjátok a zenekar nevét. Ezek szerint nem terveztek fényes külföldi karriert?

– Ha külföldön játszunk, továbbra is Rackajam néven lépünk fel.

A „betyár” egy visszatérő jelző, talán már-már műfajmeghatározás nálatok, amivel a magyar népdalok és az amerikai blues dallamvilágából összegyúrt sajátos hangzást és a zenekar karakterét is le lehetne írni. Ez jellemző az új, Betyárjáték című lemezetekre is?

Kicsit olyan ez, mint Isten és a dalok viszonya: az a dal is Istenről szól, amelyik nem. A betyár is egy ilyen műfaj nálunk, majdnem minden lemezünkön volt betyáros nótánk. Én külvárosi gyerek vagyok, nagyon sok betyárt ismerek személyesen, és nagyon érdekes világ az övék. De a rackánál sosincs ilyen, hogy akkor most csináljunk egy ilyen vagy egy olyan koncepciót, amihez ezerrel ragaszkodunk. Most a Szomjas Gyuri bácsi Betyárjáték című darabja kedvéért összeraktuk ezt az albumot, és nagyon élvezzük. De mi nem vagyunk színészek, hogy rendezői utasításokat végrehajtva dolgozzunk. Függetlenek vagyunk: meg tudunk csinálni bármit, ami kompromisszumok nélkül érdekel bennünket. Ez a darab különben nem csak a Gyuri bácsi, hanem a táncosok miatt is csodálatos munka, óriási hídépítés a műfajok között.

A betyárról az embernek leginkább egy kalapos-bajszos mezei vándor jut eszébe, nem egy városi gyerek. Milyenek a külvárosi betyárok?

Nehéz ezt elmagyarázni. Aki a külvárosban él, az tudja, hogy milyenek. Én egy pacsirtatelepi gyerek vagyok, pesterzsébeti. Innen tudom, hogy a csibészek között is vannak nagyon jó emberek, csak sokuknak egyszerűen nem volt más választásuk az életben, ez a sorsuk. A legfontosabb mondat szerintem itt is a „ne ítélj, hogy ne ítéltess”. Meg kell ismerni ezeket a sorsokat.

Lehet a vallásnak is hídépítő funkciója szerinted?

– Elsősorban Erdélyben és Kárpátalján éreztem, hogy összetartó ereje van az egyháznak. Minden felekezetnek magyarságmegtartó szerepe van a helyi közösségekben, és ez rendkívül fontos. Én nem vallásos családban nőttem fel, és őszintén szólva a szervezett formája most sem érdekel. Nekem van egy személyes viszonyom Istennel és úgy érzem, hogy nekem nem kell Isten-díler. Majd én intézem a dolgokat vele, meg el is számolok.
A kereszténység ma egyrészt ezerfelé forgácsolódott, másrészt hiteltelenné tették a megelőző társadalmi rendszerek, és a saját cselekedetei is, nagyon sok ember szemében. Nagyon nehéz emiatt a hitet visszaadni az embereknek. Vannak erre nézve próbálkozások, vannak tisztább, követhető vonulatok is, de egy világméretű üzlet mindig szükségessé teszi egy világméretű gazdasági stratégia felépítését is. És én nem vagyok hajlandó üzleti stratégiában gondolkodni a hittel kapcsolatban. Nem szeretek Coca-Colát látni Jézus Krisztus személyében, mert ő nem egy termék, nem egy brand.

 

Az interjú teljes terjedelmében a KötőSzó blogon olvasható.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!