Ringló

Ringló

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Füller Tímea
Ott állnak sorban a ház előtt a fák: korai meggy, sárgabarack, ringlószilvafa és téli körte. Éppen a legéleterősebb korúak, bőven van rajtuk termés, majd letörik alattuk az ág, de nem szed róluk senki. Évek óta gondozva sincsenek, se metszés, se igazítás. Pedig a gazdájuk nagy örömmel ültette őket, alaposan megfontolta, milyen fajták kerüljenek oda a ház elé. Az ember arról, amit az utcára ültet, tudja, hogy nem csak az övé lesz. Jut róla pár szem az arra járóknak, és ez nem is baj.

Aki csak vásárolja a gyümölcsöt, nem is sejti, milyen gazdagon ontja termését egy-egy fa. Még jó is, hogy akad helye a fölöslegnek. Pláne, ha amúgy csak cefre lenne belőle. Aztán néhány év alatt elveszítették a fontosságukat a gyümölcsfák. Tulajdonképpen minden elveszítette a fontosságát akkoriban. Az alkohol lassan lopakodott be a fiatalember életébe, de gyorsan rombolt, és nem hagyott maga után mást, csak egy félbehagyott házat, egy végtelenül elgazosodott kertet, egy ronccsá gyűrődött autót meg ezeket a fákat a ház előtt. Egy reggel pedig ennek tudata olyan erővel teperte földre a ház gazdáját, hogy kimondta önmagára és végre is hajtotta a halálos ítéletet.

A ház azóta üresen áll. Örököse az édesapa. Gondozni már nem tudja, szüksége sincs rá. Legszívesebben elkerülné, de túl közel van ahhoz, hogy ne vegyen róla tudomást. Bárhová indul a rokkantkocsijával, ott kell elhaladnia előtte. Olyankor könnyes szemmel motyogja maga elé ennyi év után még ma is: „Fiam, fiam!”

Egy délelőtt aztán vidám társaságot talált a fia egykori háza előtt. Érik az aranyszemű, édes ringló. Nem könnyű annak ellenállni. Az ember felcsippent egyet, a szájába teszi, úgy omlik szét, mint valami krémes finomság. Muszáj még egyet venni. Jut is belőle, látszik, idén talán még a szokásosnál is bővebben termett a fa. Meg aztán nem is kéri azt számon senki. Ott hever a földön megfeketedve a lepotyogott meggy, a rothadó barackokon még osztozkodnak a hangyák meg a csigák. De ez a ringló, ez most tökéletes. Három gyerek falja, szedegeti a földről, a kisnadrágjukhoz törlik, mielőtt bekapnák. Kacagnak, önfeledtek.

Az öregben alig sejtett energiákat szabadít fel a harag. Kipattan az ülőkéjéből, úgy ront rá a három gyerekre:

– Mit kerestek itt, büdös tolvajok?! Takarodjatok innen, ez itt mind az én fiamé! Kotródjatok, na, mozgás!

S hogy azok csak döbbenten állnak, még a rágást is abbahagyták ijedtükben, még ököllel meg is fenyegeti őket. A kölkök értetlenül néznek rá. Nem tilos az utcán pár szemet szedegetni, kárt se tettek, ágat se törtek. De ha sokáig billeg itt ez a szegény törékeny öregember, tán el is esik. Akkor mit kell csinálni? Még rájuk fogják, hogy ők borították fel.

Mert rájuk kenni valamit azért könnyű. Nem nagyon van rajongójuk, pedig helyes, fürge gyerekek, csak éppen ott születtek, ahol. A falu utolsó házában, egy lepukkant bódéban élnek. A régi, nem jól záródó ablakon szigetelésnek egy nagyobb ablak van kívülről felszegelve náluk. A teraszt a nagy vihar után összegyűjtött – máshol kidobott – redőnyökből tákolta össze az anyjuk éppen aktuális pasija. Azóta már pasi sincs. Mind elmenekül pár hét alatt. A nagyanyjuk vigyáz rájuk. Illetve hát... vigyázna, de süket is, magatehetetlen is, felkelni se tud. Este az anyjuk gépies mozdulattal cseréli alatta a hatalmas felnőttpelenkát. Néha lemossa egy ronggyal tetőtől talpig.

A gyerekek, hárman, egész nap bóklásznak, bicikliznek, a pályán fociznak, csak reggel meg este esznek otthon valamit, ami akad. Azért is örültek meg így a finom ringlónak, amit – ki tudja, miért – nem szabad megkóstolni. Ha megtudja az anyjuk valakitől, csak sóhajt majd. Mióta elmúltak tízévesek, már nem veri őket. Gyorsabbak nála, elszaladnak előle. Úgyhogy csak ül az anyjuk, és sóhajt. Nem szól semmit, elalszik a fotelban. Hajnali háromkor csörög neki az óra. Ha el akarja érni a buszt a munkahelyére, akkor idejében kelnie kell. Mire hazaér, már csak támolyog. Nem mondja már, amit kisebb korukban gyakran, hogy hármas ikreknek születni nagy ritkaság, nagy szerencse. Talán le is mondana róluk, ha lenne hozzá ereje megkeresni, hol és hogyan kell az ilyesmit.

Úgyhogy iszkiri. Futás gyorsan, mielőtt rendőrt hív az öreg. Csattognak a kis szandálok, kattan a pedál a három biciklin. A két fiú már száguld le a lejtőn, csak a kislány fordul meg, és néz az idős emberre megszeppenve:

– Bocsánat, hogy loptunk. Vissza tud a bácsi ülni, vagy segítsek?

Az öreg mogorván int, menjen, tűnjön el mihamarabb. A kislány tétován indul el, vissza-visszanéz. 

A távolodó gyerekek hangja lassan elhal. A csendben egyegy szem ringló hull a földre, aztán még egy. Legurul az úttestre. Egy arra haladó autó szétlapítja. Az öreg lép egyet a rokkantkocsi felé. Tud még járni, de ha messzebbre megy, már beleül, jobban halad így. A léptei alatt meg-megcsikordul egy-egy ringló, ahogy szétmállva fordul egyet a magján. Az enyészeté lesz.

Az öreg nézi, már nem dühös, hanem fáradt. Végtelenül fáradt. Mégis ki a fenére hagyja majd ezt a házat? És a sajátját? „Egy élet munkája” – szusszant keserűen. Fordítja a kis piros járgányt. Hazamegy, le kell pihennie egy kicsit. Csak néhány házra van az otthona.

A bejárat mellett kiürült nápolyisdoboz hever. Nézi. Minek is tette oda? Nem emlékszik. Aztán eszébe jut valami. Ezt egyedül is meg tudná tölteni ringlóval. Nem is laknak olyan messze azok a kölykök. Átvihetné hozzájuk. Csendben piheg egy kicsit az árnyékban, lassan megnyugszik. Majd délután, ahogy hűvösödik, megcsinálja. Jó lesz. Biztosan a fia is így akarná. 

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 31–32. számában jelent meg 2020. augusztus 16-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: ringló -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!