Segítség! Hajléktalanok!

Segítség! Hajléktalanok!

Share this content.

Számos véleményt hallottunk már hajléktalanokról, a hozzájuk fűződő viszonyulásokról, intézkedésekről, de vajon kinek a kötelessége segíteni az elesetteket? Ítélkezés helyett, inkább segítséget kellene nyújtanunk? Ki az, akinek támogatnia kell bajba jutott embertárasainkat? Forrás: hir24.hu, fotó: Berecz Valter, szöveg: Rába Géza

Ezen a héten egy hajléktalan ember megsegítésével kapcsolatos, szívmelengető történet kapcsán kérdeztük a világvallások képviselőit. A kérdésünk így hangzott:

Feladata-e az állampolgároknak foglalkozni a hajléktalanokkal, vagy ez pusztán az állam, esetleg az egyházak dolga lenne?

Mézes Zsolt Lászlóevangélikus lelkész

„Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” szól az Emberfia.

Az életben sokan keressük helyünket, hivatásunkat, hogy ott vagyunk-e, ahol lennünk kell, képességeink a megfelelő helyen „kamatoznak-e”? Egyáltalán, tudjuk-e, ismerjük-e otthonunkat, hajlékunkat, valódi hazánkat? Mert valójában tud-e, képes-e hajléktalanokkal az foglalkozni – legyen az emberi személy, vagy intézmény –, akinek magának nincs meg a hajléka? Más szavakkal nincs meg a helye, nem találja az életben feladatát, helyét, boldogulását?

Valamennyire tud. Nyilvánvalóan tud... De igazán csak az tud, aki tisztában van azzal, hogy mi a valódi hajlék, és azt keresi, aféle tart.

Az életet lehet erkölcsi és szociális vetületében nézni – bár manapság inkább kulturális, vagy méginkább gazdasági vetületeiben nézzük, és éljük – de az élet nem csak ennyi. Lehet ennyivé tenni, de nem csak ennyi.

Életünk azért adatott, hogy hajlékra leljünk. De nem benne, nem csak benne, hanem azért, hogy a valódi hajlékunk felé vezető utat megtaláljuk.

A jeruzsálemi bajba jutottat, akinek sem a pap, sem a lévita nem segít, sőt messze elkerülik őt, az úton lévő samaritánus látja meg, megszánja és olajat önt sebeire. Egy úton lévő, egy aktuálisan hajléktalan. Vagyis olyasvalaki, aki tudja, hogy a valódi hajlék micsoda. És megy tovább ebben a életben. De előtte még elviszi egy fogadóba a szerencsétlent, hajlékot teremt feje fölé, és megy tovább, mert úton van, az igazi hajlék felé halad...

Nem életünk vált-e az Élet hajléktalanjává?

Nem ezt tükrözik-e az egyre szaporódó hajléktalanok városaink utcáin...? Vajon mi másra ösztönözhetnek minket, mint segítségadásra... és úton létre. De ösztönöznek-e?

Címkék: hajléktalan - hir24.hu -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!