Szeberényiek a Hungaricum klubban

Szeberényiek a Hungaricum klubban

Share this content.

Szöveg: Zászkaliczky Zsuzsanna, fotó: hir6.hu
Békéscsaba – Mennybemenetel ünnepén, 2014. május 29-én a csabaiaknak nem csak az istentiszteleti közösség jelentette a gyülekezeti együttlétet. A Szeberényiekre emlékezni jöttek össze vagy százan a Csabagyöngye Kulturális Központban.

Az ünnepség apropója: az idei tanév úgy kezdődött, hogy az amúgy sem rövid nevű evangélikus oktatási intézmény felvette Szeberényi Gusztáv Adolf egykori békéscsabai lelkész, bányakerületi püspök nevét. A névadás – keresztelő? – aztán puzzle-darabokként összekapcsolódó eseményeket indított el: könyv, ifjú tehetségek tárlata, klasszikus múzeumi kiállítás követték egymást. És ahogy a csabaiakat ismerjük, ennek még nincs vége!

Kertész Botond történész a 19. századdal foglalkozik elsősorban, és lelkészek adattárát állítja össze, nem mellesleg Békéscsabán született – adott tehát a személy, aki igazi érdeklődéssel és elszánással veti bele magát egy nagyformátumú, 19. századi lelkész életművébe. Az elszánás gyümölcse egy nagyszerű kötet, amit kezünkben tarthatunk: Békeidők küzdelmei. Szeberényi Gusztáv Adolf élete. Kolarovszky Zoltán, igazgató nem kis büszkeséggel beszélt az iskola kiadásában megjelent, kollégája, Flóra Virág által tipografált könyvről, miközben az egybegyűlteket köszöntötte. 

E kis cikkből biztos nem fogják látogatóink megtudni ki mindenki volt jelen az ünnepségen, de ki kell emelni a püspök leszármazottait, elsősorban dédunokáját, dr. Szeberényi Andort, aki az iskola és a gyülekezet életében valódi motor: őseihez méltó hűséggel munkálkodó személy, szolgatárs… Hozzászólásában különleges figyelem kísérte a hagyatékkal kapcsolatos történetet. Mikor Kondor Klára kutatta volna az Országos Széchényi Könyvtárban a Szeberényi-dobozokat, nem kapott engedélyt. Azokat zárolta egykor a püspök unokája… Szerencsére elég volt az örökös, Szeberényi Andor hozzájárulása a zár feloldására. Nagyszerű pillanat lehetett, amikor feltárultak a kincsek! S ez tette lehetővé azt is, hogy Kertész Botond e könyv megírásával elkezdhesse a „Szeberényi-saga” folyamát.

A kötetet magát emberközeli, magával ragadó stílusban, igazi békéscsabai lokálpatriotizmussal Szente Béla, a CsKK igazgatója mutatta be. Rátapintva „a kor ütőerére” a nagy formátumú lelkész életművének lényegére: hogy meglátta a fejlődés útját, hogy jól tudta, hit és tudás összefüggenek, hogy a kétnyelvűség és az értékek közelítése kiemelkedő fontosságú, és hogy a kettős identitás veszélyeket is magában hordhat… Nélküle nemcsak a csabai gyülekezet, de Békéscsaba sem lenne az, ami. (Könyvbemutatójának szövegét az Evangélikus Életben olvashatják majd.)

Kondor Péter esperes – hisz ő is Szeberényi-utód, legalábbis a csabai templom papi padjában – mennybemenetel ünnepére, a (viszont)látás ünnepére utalt, amikor a múlt, jelen és jövő összefűzéséről beszélt.

A sors különös játéka folytán a kulturális központ Hungarikum klubjának helyiségében nyílt meg az a kiállítás, amely a Szeberényieket van hivatva a ma emberéhez közel hozni. A kiállítást a Munkácsy Mihály Múzeum (köszönjük, Liska András!) segítségével az Evangélikus Országos Múzeum munkatársai rendezték. A megnyitó beszédben Harmati Béla László személyes hangon szólt a nemzeti identitás mindnyájunkat foglalkoztató kérdéséről is.

(A szöveg alább olvasható. A kiállítás anyagáról további képek lesznek hamarosan láthatók az EOM honlapján.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Békéscsabaiak!

Kiállításunk, noha a Szeberényiek állnak a középpontjában, mégsem „csak” róluk szól. Szándékunk szerint egy ároni család sok nevezetes és kiemelkedő, lelkész és tanár tagjának és munkásságának rövid bemutatásán túl valami többről szól. Valami olyasmit szeretnénk képekkel, tárgyakkal és dokumentumokkal bemutatni, ami a ma élő generációk számára is példával, jelentéssel bírhat. A Szeberényi család tagjainak életműve tanúságot tesz egy attitude-ről, egy példamutató hozzáállásról is. Az életrajzokból előtűnik, hogy miként élték meg eleink evangélikusságukat egy többnemzetiségű, több nyelvet beszélő országban. Arról, hogy hogyan lehet megőrizni és továbbadni az élő hitet, és közösségmegtartó erővé válni. 

Masznyik Endre, pozsonyi teológiai professzor, amikor 1888-ban dogmatikát szeretett volna írni (és írt is), sokat gondolkodott azon, hogy vajon milyen nyelven írja meg. Németül? Szlovákul? Magyarul? Végül úgy döntött, hogy nem szeretné kirekeszteni azokat, akik esetleg nem beszélik az egyik vagy másik nyelvet, ezért a mindenki (itt az akkori lelkész kart kell érteni) által beszélt latint választotta. 

Létezik egy ritkán használt szavunk, az „inkulturáció”, mely az evangélium beépítését jelenti a népek kultúrájába.  Not your way but your faith should be given - mondja az angol. ’Ne a te megoldásodat erőltesd rá másokra, hanem a hitedet add át’ - hangzik szabad fordításban. Az ehhez vezető utat pedig mindig a helyi sajátosságok figyelembe vételével kell megtalálni. Erről eszembe jut a magyar környezetben született nagyapám, id. Harmati (Horetzky) Béla is, aki, mikor a sorsa a szlovák gyökerű Ősagárd evangélikus gyülekezetébe sodorta, az első világháború tábori lelkészi feladataiban meggyengült egészségű bátyja oldalára, annak hirtelen halála után úgy vehette át helyét a szószéken, hogy megígérte gyülekezetének, hogy egy év múltán már szlovákul fog prédikálni és úgy is lett. Több mint harminc éven át, nyugdíjáig szolgált ebben a gyülekezetben. Ne a te megoldásodat erőltesd rá másokra, hanem a hitedet add át.

A feladat, hogy miként éljék meg eleink evangélikusságukat egy többnemzetiségű, több nyelvet beszélő országban azonban nem volt könnyű a Szeberényiek számára sem. A 19-20. század történelmét megterhelték a nemzeti és etnikai feszültségek, azonban a Szeberényiek legtöbbször tudtak előremutató megoldásokat javasolni, melyek, ha nem is követette mindenki, maradandónak mutatkoztak. Jól tudták, hogy a „Tranoscius-kegyesség” nemcsak énekeskönyvet vagy imakönyvet jelent, hanem a mindennapok számára vezérfonalul szolgált: „Isten nékem erőm, bizodalmam”… Tudták, hogy a gyökerek ápolása és megtartása nem nacionalizmus, hanem a megmaradás záloga. Sok kritika is érte ezért őket. A szlovákok túl magyarnak, a magyarok túl szlováknak tartották őket. De ők ennek ellenére felvállalták a feladatot, és példát mutattak kultúraközvetítésből, közösségépítésből. Jó gazdáknak bizonyultak. Jó sáfárai voltak épületeiknek, iskoláiknak, híveiknek, s ezt mai lelkész utódaik is sikeresen folytatják. 

Az evangélikusság mindig is rendelkezett azzal a képességgel, hogy közvetítsen a kultúrák között. Szeberényi Lajos és Andor életútja is erről tanúskodik. Gyökereiket soha meg nem tagadták, de a másoknál felfedezett értékeket felismerték, méltatták, bemutatták és végső soron ezzel gazdagították saját környezetüket. 

Soha sem fogom elfelejteni, hogy amikor fiatal, kezdő gimnazistaként, 12 évesen kerültem távol Magyarországtól, Nyugat-Európába, idegen környezetbe, megfigyeltem az ott élő, disszidens magyarokat. Akik bátran felvállalták magyarságukat, sikeresek lettek, akik pedig – noha Kovácsnak vagy Szabónak hívták őket – franciábbaknak vagy németebbeknek akartak tűnni a franciáknál vagy a németeknél, mindig komoly válsággal, identitászavarral, lelki és pszichikai zavarokkal küzdöttek. 

Az Evangélikus Országos Múzeum és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum közös kamara kiállítása az életművek felvázolásán túl az identitás felvállalásáról, a kultúraközvetítésről, és a közösségépítésről is szól. Remélem, hogy látogatóink számára is érzékelhető lesz ez a szándékunk. 

dr. Harmati Béla László

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!