Szigorúan szubjektív teológiai reflexiók – Szabóné Mátrai Marianna a stuttgarti Kirchentagról

Szigorúan szubjektív teológiai reflexiók – Szabóné Mátrai Marianna a stuttgarti Kirchentagról

Share this content.

Forrás: evangélikus Élet, szöveg: Szabóné Mátrai Marianna
Stuttgart – Rutinos Kirchentag-látogató vagyok. Normál esetben jegyzetfüzettel a hónom alatt rohangálok egyik helyszínről a másikra, mert ezt is, azt is látni-hallani szeretném, és nem lenne jó lemaradni valami fontosról. Stuttgartba másként készültem. Semmi spirálfüzet, semmi céltudatosság, nem fogok beszámolót írni. Amolyan műkedvelőként készültem, kritikus szakmaiság nélkül.

Végül mégis rengeteg gondolkodnivalót adott a rendezvény teológiai mondanivalója. Igaza van egy beszámolónak az Evangélikus Élet múlt heti számában: a Kirchentagnak két fókusza van, a lelki tartalom és a közéleti kérdések. Rám a kettő találkozása van mindig a legnagyobb hatással. a keresztyén ember életének nincs két különválasztott területe, a lelki meg a világi. minden kérdés érinti a hitemet, és bármiről gondolkodom vagy döntök, azt meghatározza a tény, hogy Krisztus követője vagyok.

* * *

Egy Kirchentagnak mindig markáns a mottója. Figyelemfelkeltő, és a jelent foglalkoztató legfontosabb kérdésekről árulkodik. Hol a reménység van a középpontban, hol a generációk közötti kapcsolat, hol életünk, amely áldás lehet, hol a „mennyi az elég?” kérdése. A mottó valahogy mindig azt a témát ragadja meg, amely a világot pillanatnyilag foglalkoztatja, amiért aggódunk, vagy amire vágyódunk.

Idén egy furcsa félmondat adta a főtémát. Magyar változata szép bibliai idézet: „…hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12b) Eredeti nyelven felkavaróbb a mottó, mert a témáért felelős teológuscsoport nem a ma használatos Biblia zsoltárversét, hanem a Luther által fordított szöveget választotta: „…hogy általa okossá váljunk.” A szövegösszefüggés pedig: „Taníts megfontolni, hogy meg kell halnunk, hogy ezáltal okossá váljunk.” Mi tagadás, Luther nagyvonalúan bánt a héber szöveggel, ám abban is biztos vagyok, hogy tudatosan választotta meg a szavakat.

Vajon miért a lutheri verzió? Ez akkor kezd foglalkoztatni engem, amikor az egyik pódiumbeszélgetésen a szociológusprofesszor a kérdésre – mit jelent okosnak lenni? – egyebek között azt válaszolja: rendelkezni azzal a képességgel, hogy valaki helyesen ítéli meg a helyzetet, és annak megfelelően cselekszik. Szóval egyáltalán nem az egyre bővebb ismeretanyag elsajátításáról és az egyre mélyebb tudás megszerzéséről van szó, hanem tájékozódásról, a dolgok számbavételéről és az adott helyzetben szükséges cselekvés végrehajtásáról. Okos helyzetfelmérésről és okos következtetésről.

Pontosan erről beszél a 90. zsoltár. Az emberi élet végességéről, törékenységéről: olyan, mint az elszáradó fű, az elillanó álom, az elszálló sóhajtás. Kesereg a zsoltáros a mulandóságon: van tán hetven, legfeljebb nyolcvan évünk, nagyrészt az is hiábavaló fáradság. Aztán hirtelen megtöri a halál logikáját, és Istenhez fordul, aki viszont örökkévaló. ám nem azt kéri, hogy szabadítson meg a mulandóságtól vagy a törékenységtől, nem halhatatlanságot kér, vagy örök ifjúságot, hanem okos gondolkodást (milyen igaza van Luthernek!): annak tudatában rendezzem be az életemet, hogy mulandó vagyok. Így válasszak utakat, fontosságokat. Így mérjem fel a helyzetet. Így döntsek súlyos és elhanyagolható tennivalók között.

Ezt az okosságot azonban nem iskolában osztogatják. Erre az élet Ura tud megtanítani, mégpedig többes szám első személyben: minket. nem engem, hogy okosabb legyek, mint te, hanem minket. Kapcsolatokban, felelősségben, dolgok megfontolásában, a következményekkel is számolva. És mindenekfölött a bizalomban, hogy aki örökkévaló, az akkor is kegyelmesen fordul hozzám, amikor eluralkodik körülöttem a tanácstalanság, amikor egyik krízisből a másikba jutok – egyénként is, és világméretű közösségként is. Pont a mostani krízisekkel teli időben Istentől kell tanulni az okos döntést és cselekvést.

* * *

Nyolcfős, igencsak megtalpalt teológuscsapat dolgozta ki idén a tematikát, és választotta a textusokat. a zsoltár értelmében vett okosság különféle aspektusait, konkrét megjelenéseit reprezentálják a bibliatanulmányok textusai. Margot Käßmannt hallgatom a hamis sáfár példázatáról (Lk 16,1–13). Briliáns, mint mindig. Röpködnek az aktualitások, szellemes utalások – Görögországtól a DAX indexig, a börzehírekig –, amelyeket olyan izgalommal tolmácsol az illetékes kommunikációs szakember két perccel az esti híradó előtt, mintha legalább a foci-vb döntőjét közvetítené. Mi lenne, ha ebben az időpontban azt közölnék ilyen lelkesen, hogy a mai napon mennyi gyerek született, vagy hány embernek sikerült végre munkát találnia?! Szóba elegyedünk a szomszédokkal: én ki nem hagynám – lelkesedik az asszony.

Sokan mondják, a reformációi nagykövet népszerűséghajhász, túl populáris, naiv világjobbító, én azonban egy órával korábban beülök a csarnokba, hogy biztosan beférjek. Hogy mit tanul az okos ember a hamis sáfártól? Kässmann szerint az a poén, hogy ez az ember áttörte a pénz és a piac megfellebbezhetetlen törvényszerűségeit. nem vagyunk kiszolgáltatva a rendszernek – mondja. Cselekvőképesek vagyunk. Okos tettekre képesek.

Fulbert Steffensky, a bölcs öregember a Prédikátor bölcsességéről beszél (Préd 3,9–13). Tegnap vibrált az aktuális jelen idő, ma lelkigondozás folyik érzelemmel, élettapasztalattal, lelki kincsekkel és nagy nyugalommal. Isten szépre teremtette a világot (11. v.), nemcsak jóra, hanem szépre is. a teológus prédikátor mondja ezt, és ezzel túlmutat a konkrétumokon, átsegít a negatív tapasztalatokon, látni tanít azon a horizonton, ahol mindenen túl, minden mögött ott van az Isten a maga szentségében. Ez az élmény mélyen megérinti az embert, megsejtünk valamit Isten szépségéből, és ez vigaszt hoz és gyógyulást.

Richard testvér a taizéi közösségből a szemét sem emeli föl a jegyzeteiből. a Bibliából sem lép ki egy gondolat erejéig sem. mindent megtudunk viszont esküvőről, vőlegényről, fáklyáról és olajról (a tíz szűz példázata, Mt 25,1–13). Irigység? Konkurenciaharc? a diakónia megtagadása? Okosság és butaság? Életrevalóság és tompaság? az egyik erős, és megszerzi, a másik meg „így járt”? Végül megtanuljuk, hogy nem ezek a kategóriák. a fáklyába való olaj egyszerűen nem átadható. a Lélek kiárad bárkire, de helyetted én nem fogadhatom be. az okosság pedig az az éberség, amely nyitottan fogadja a személyesen felé áramló, életet adó Lelket.

A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője.

A Kirchentaggal foglalkozik az Evangélikus Élet 2015. június 21-én megjelent száma, mintegy négy oldalon.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!