Csodára várva

Csodára várva

Share this content.

Forrás: Evangélikus Újság – Evanjelické Listy – a Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség lapja, 2019/4., Evangélikus Élet
Egyszerű, hétköznapi ember vagyok, mint bárki más. Csak egy a több milliárdból a földön. Nincs semmi különleges képességem, sem adottságom. Mindennap eltűnődöm az élet nagy dolgain, már amikor egyáltalán van erre időm, mert az életem egy rohanás, egy állandó hajsza. Mindenkinek meg kell felelni. A családnak, a barátoknak, a munkatársaknak, az ismerősöknek, a társadalomnak, a keresztyén értékrendnek és még ki tudja, hogy kinek, mert erre neveltek és erre tanítottak a szüleim, a tanáraim.

Mindig azt hallottam, hogy légy jó, tedd azt, ami helyes, segíts mindenkinek, akinek tudsz. Néha azt érzem, hogy szétforgácsolódom, széthullik az életem. Mindig csak futok, sietek; nem tudom, mikor álltam meg legutóbb egy pillanatra valamire rácsodálkozni, gyönyörködni valamiben. Talán csak akkor, ha valami nagyon bánt, ha megfárad a lelkem. Azt már nem is nagyon érzem, vagy inkább nem is nagyon érdekel, ha megfárad a testem.

Amikor a lelkem megálljt parancsol, akkor mindig eljátszom a gondolattal, hogy annyira vágyom valami hatalmas csodára, valami óriási, elképesztően nagy csodára, és mindig csak várok és várok. Eközben telnek a napok, az évek, és rádöbbenek, hogy egy ember életében ritkán adatik meg az a hatalmas csoda – de annál több, talán naponta több tíz vagy száz apró csoda.

Csoda az, hogy lélegzem; hogy tudok járni, még akkor is, ha néha fájdalmas; van mit enni, van fedél a fejem fölött, van ruhám. Az egyik legnagyobb csoda a családom. A három gyönyörű gyerekem, akikért jó néhány könnyes imát elmondtam. Az Úr Isten nem adta őket könnyen, de nagy szeretettel, hatalmas ajándékként nekem, egyszerű földi halandónak. Ki vagyok én, hogy megérdemeljek három ilyen csodát?

Hogyan lehetek ezek után elégedetlen? Miért várom azt, hogy a csoda megérkezzen? Talán mert olyan természetes, hogy ennyi mindenünk van? Talán mert ember vagyok, gyarló és kishitű? Talán mert azt nézem, hogy a másik ember oly sok mindent olyan könnyen megkap?

De miért nem vagyok inkább hálás, hiszen oly sok embernek még ennyi sincs! Nincs három csodálatos, egészséges, okos gyermeke, sőt egy sincs, pedig mennyire szeretne! Mennyire szeretne ő is olyan csodát átélni, mint én! Mindent odaadna érte. De én még mindig várom a csodát, és így élem az életem! Talán várom, hogy nekem is megjelenjen Jézus, vagy velem is olyan nagy dolgok történjenek, mint a Bibliában? Lehet. De hiszen megtörtént a csoda, amikor Jézus értem is meghalt a kereszten, az én bűneimért is, pedig meg sem érdemlem, mert hálátlan vagyok. Ha soha nem történne az életemben több csoda, már akkor is többet kaptam, mint sok más ember.

A csoda ott van, amikor nem figyelek vezetés közben, de a másik autó lassabban jön a szokottnál, és elkerülöm a balesetet. Amikor a gyermekemnek még egy napja van készülni, mert a tanár elhalasztotta a beígért dolgozatot. Amikor az eső hirtelen eláll, amikor ki kell mennem az utcára. Amikor meggyógyulunk egy betegségből. Amikor a szüleimre nézek, akik úgy gondoskodnak rólunk, mint a mi mennyei Atyánk.

Miért várom hát a csodát? Hiszen itt van mindennap, minden pillanatban! A csoda körülöttünk van, a csoda velünk van, a csoda bennünk van, úgy, ahogy az Úr Isten kegyelme mindörökké velünk van!

Címkék: csoda -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!