Doppler, a teknős (5Móz 7,6–12)

Doppler, a teknős (5Móz 7,6–12)

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Gáncs Tamás
Dunaharasztiban laktunk, amikor egy szép napon egy teknőst találtam a kertben. Éppen beszélgettem telefonon egy kedves debreceni barátommal, amikor is láttam átgyalogolni őt a járdán. Először azt hittem, káprázik a szemem, és csupán a fáradtságnak tudható be a látvány, de pillanatok alatt kiderült, hogy amit látok, az a valóság. Gyorsan leraktam a telefont, odamentem hozzá. Felemeltem. Szemeztünk, majd felvittem a kerti teraszra, és letettem magam mellé. Csakhogy nem akart ott maradni. Szökési kísérletbe kezdett, mire én – felhasználva a telefonos segítség lehetőségét – elkezdtem kérdezősködni, mit is csinál az ember, ha, példának okáért, talál egy teknőst a kertjében.

Mivel elengedni nem mertem, hátha valami baja esik, jobb ötletem meg nem volt, így beleraktam egy lavórba, és vizet eresztettem bele. Leültem a székemre, néztem teknős barátomat. Kedvenc kortárs norvég íróm egyik regényének főhőse nyomán elneveztem Dopplernek. Csak feküdt a lavórban. Majd hirtelen elkezdett kaparászni, megpróbált valahogyan kimászni. Nem sikerült neki. Újra megpróbálta. Majd megint, újra meg újra. De mindannyiszor kudarcba fulladt a vállalkozása. Megmondom őszintén – látva szegény kis állat küzdelmét –, nagyon szomorú lettem, és elgondolkodtam: vajon az emberi élet is ilyennek tűnhet egy isteni aspektusból? Vajon Isten is valami ilyesmit lát, ha megvizsgálja kinek-kinek az életét? Vajon ő is azt látja, hogy kilátástalan küzdelmet folytatunk?

Mit is gondolunk mi arról, hogy mit is gondol Isten rólunk? Az ember mindig is próbálta és próbálja megfejteni a titkok titkát: vajon Isten minek alapján dönt, minek alapján választ ki, minek alapján szeret, ad parancsot, büntet? Milyen az isteni aspektus? Tudjuk egyáltalán? Vagy csak tippelünk, hogy szerintünk Isten úgy néz ránk, mint mi egy küzdő teknősre, amelynek szabadság járna, de nem biztos, hogy biztonságos lenne neki, ha szabadon engednénk?

Az istenkép, amely megjelenik ebben a deuteronomiumi szövegben, eléggé ellentmondásos: Isten kiválaszt, esküjét megtartja, kiszabadít a fogságból. „Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is azok iránt, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait. De megfizet személy szerint azoknak, akik gyűlölik őt, elpusztítja őket. Nem késik megfizetni személy szerint annak, aki gyűlöli őt.”

Felkavaró, ahogyan megjelenik előttünk az Úr. Még akkor is az, ha jól tudjuk, a szent irat szerzője nem elmélkedik Istenről, hanem a nép Istennel megélt tapasztalatát osztja meg. Mi pedig, több ezer évvel később élők, semmiképpen sem vonhatjuk kétségbe, nem kérdőjelezhetjük meg, hogy ott és akkor valaki, sőt egy egész nép azt élte meg: Isten hűséges azokhoz, akiket kiválasztott, és akik megtartják parancsolatait, de akik gyűlölik őt, azoknak megfizet személy szerint, elpusztítja őket.

A feltételhez kötött kegyelem képe jelenik meg itt, amelyet ezzel a két szóval írhatnánk körül legjobban: „ha” és „akkor”. Ha megtartod, amit kérek, akkor megmenekülsz. Ha nem tartod meg, akkor elpusztítalak. Ha gyűlölsz, akkor meghalsz, ha szeretsz, akkor élhetsz. A feltétel tiszta. A szabályok egyértelműek. A határok tisztán láthatók: Isten a saját tulajdon népe életének olyan kereteket ad, amelyek között mindennek következménye van. A tét: élet vagy halál.

Olvasva ezeket a sorokat: megijedünk. Kétségbeesünk, és feltesszük azt a lutheri kérdést: de hol van itt a kegyelmes Isten? Hol van itt a feltételek nélkül megbocsátó Atya, aki kérdések nélkül öleli át a tékozló fiút? Isten változott meg? Az ember, a kor, az elvárás, a rendszer változott meg?

Keresztény hitünk szerint Jézus által létrejött egy rendszerváltás. Ez nem ignorálja a tapasztalatot, nem kiiktatja a Tóra szent szavait, hanem egyszerűen a meglévő rendszert újraértelmezi. Szükség volt rá. Nem azért, mert Isten más lett, hanem mert félreértették, félremagyarázták őt. És hitünk szerint Isten Jézusban korrigálta a félreértéseket, félremagyarázásokat saját magával kapcsolatban. Nem az ember van a rendszerért, hanem a rendszer az emberért – hirdeti meg Jézus.

Éppen ezért nem kell félnünk. Mert szabadok vagyunk. Ugyanakkor százszázalékosan az Atyához kötve. Semmiképpen sem a kilátástalan, „Doppler teknős a lavórban típusú” küzdelem a küzdelmünk, de az Istenhez való feltétlen ragaszkodás küzdelme.

Utóirat: Doppler, a teknős pedig végül – megszabadulva a lavórból – visszatért gazdájához, és boldogan élt egy kis kerti tóban barátjával, Samuval, a másik teknőssel. Küzdelmekkel, reményekkel. És, természetesen, szabadon.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 25–26. számában jelent meg 2020. július 5-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: Gáncs Tamás -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!