Egy kutató főnemes – Báró Radvánszky Béla emlékezete

Egy kutató főnemes – Báró Radvánszky Béla emlékezete

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Boda Zsuzsa
Bár a Magyar életrajzi lexikon egyszerűen művelődéstörténet-írónak titulálja a százhetven éve, 1849. március 1-jén született radványi és sajókazai báró Radvánszky Bélát, az evangélikus főnemes életútja ennél jóval szerteágazóbb volt. Nemcsak a művelődés területén tett le sokat az asztalra, de többek között országgyűlési képviselőként, Zólyom vármegyei főispánként, császári és királyi kamarásként, illetve koronaőrként szintén becsülettel látta el feladatait. Közmegbecsültségét jelzi az is, hogy 1905-ben őt is jelölték a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztére. Az evangélikus egyház elismert, tevékeny tagja volt, életének utolsó húsz esztendejében országos vezető tisztséget is betöltött.

A Borsod vármegyei Sajókazán született Radvánszky Béla nyolcéves korában elveszítette édesapját, attól kezdve nevelésében nagybátyja, Radvánszky Antal volt az édesanya segítségére. A kisfiú a felsőbb osztályokat Pesten először az evangélikus, majd a református gimnáziumban végezte. Az érettségi után jogot tanult. Ifjú éveiben többször tett európai utazásokat.

Családjának több évszázados múltja, valamint az értékes okmányokkal teli, kimeríthetetlen családi levéltár már gyermekkorától vonzotta őt. Már tizenévesen szívesen töltötte az időt azzal, hogy okleveleket másolt, vízjegyeket, pecséteket, címereket gyűjtött. Ez a gyűjtőszenvedélye élete végéig megmaradt: könyvritkaságokban bővelkedő sajókazai könyvtára a leltárak szerint tizennégyezer kötetből állt. A későbbiekben nemcsak saját családjának archívumában, hanem más családi levéltárakban, sőt az országos levéltárban is kutakodott. 

A család sajókazai kastélyát ő bővítette könyvtárszárnnyal. „Három temploma és Radvánszky Béla báró koronaőr szép kastélya és parkja az egész völgy legszebb pontjává teszik e helyet. A báró nagy és becses könyvtára a kastély mellett külön e célra emelt épületben van elhelyezve” – olvashatjuk Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című munka 1900-ban megjelent 6. kötetében.

Az íróember

Nemcsak olvasni és gyűjteni szeretett, de írói vénával is megáldotta őt Teremtője. Tizenöt éves korában jelent meg először a neve nyomtatásban: Arany János Koszorú című lapja – az első szám címlapja szerint „szépirodalmi s átalános miveltség terjesztő hetilap” – közölte 1864 novemberében Turgenyev A kerületi orvos című elbeszélését az ifjú báró fordításában.

Hamarosan azonban történelmi témájú írások, illetve azok tervei születtek tollából. A kortárs és jó barát, R. Kiss István Radvánszky halála után, 1907- ben írta a következő sorokat a Báró Radvánszky Béla emlékezete címmel megjelent munkájában: „…nagy könyvtárának minden darabját átolvasta, és tervbe vett munkáinak folyószámaival lapszéli jegyzetekkel kísérte. Ε lapszéli jegyzetekből megállapítható, hogy az adatokat körülbelül 20 nagyobb munkára gyűjtötte egész életén keresztül; de részint kéziratban, részint jegyzetekben maradt irodalmi tervei e számot jóval meghaladják.”

Fő kutatási területe a 16–17. századi művelődéstörténet volt, megjelent munkái is e témakörből származnak: Lakás és bútorzat a XVI. és XVII. században; Lakadalmak [sic!] a XVI. és XVII. században (a Századok című folyóiratban); Bethlen Gábor fejedelem udvartartása; Régi magyar szakácskönyvek.

Az R. Kiss István említette további tervei között szerepelt például a magyar nemzetségek történetének elkészítése is. „Másik terve volt – írja a néhai jó barát – a magyar pecséttan kézikönyvének megírása. E célból átnézte és kicédulázta az Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum és több családi levéltár anyagát. Céduláiból betűrendes Pecsétmutatót készített, amely 8-9 kötetet tesz ki, hozzákezdett a kidolgozáshoz; sőt elkészíttette az illustratiókat is, mégpedig oly művészi kivitelben, amilyennel még irodalmunkban nem találkoztunk. E célra külön képzett egy fiatal tehetséges festőművészt, Patakyt. Egy pecsétrajzot elkészíttetett vele háromszor, sőt négyszer is, mindaddig, amíg kifogásolni valót nem talált rajta. Sok pénzébe került; de gyönyörködött is bennük még évtizedek múlva is, valahányszor e rajzok kezébe kerültek.”

Fő művének a háromkötetes Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században című munkája tekinthető. A több évtizedes kutatómunka sorrendben utolsóként megjelent első kötetének előszavában a következőket írja Radvánszky 1895-ben: „Hogy az egész Magyarországnak a XVI. és XVII. században való állapotjáról bővebb képet nyerjünk Apor említett munkáján, az egykorú emlékírókon és a nyomtatásban kiadott kútfőkön kívül, levéltári kutatásokra is ki kellett terjeszkednem. A levéltárakban talált leltárak, hozományjegyzékek, lakodalmi rendek, étlapok, meghívók, családi levelezések, számadástöredékek, végrendeletek és több hasonló tárgyú írásokban véltem a még hiányzó vagy szükséges anyagot feltalálni.”

Politikusként is a művelődésért

1875-ben országgyűlési képviselővé választották. E pozíciójában is a magyar művelődésügy jobbítása volt az egyik célja. „1880-ban jegyzője lett annak a kilenctagú bizottságnak, amelyet a »Tisztelt Ház« a Magyar Nemzeti Múzeum ügyeinek megvizsgálására küldött ki – írja Debreczeni-Droppán Béla a 2015-ben megjelent, A reformáció kincsei I. című kötetben. – Végül is a jelentést és benne a reformjavaslatokat Radvánszkynak kellett elkészítenie. […] Az általa jegyzett jelentés 1881-ben készült el és került az országgyűlés elé, melynek köszönhetően már a következő évi költségvetésben több pénz jutott a nemzet múzeumának szükségleteire.”

Hétévnyi országgyűlési képviselőség után 1882-től Zólyom vármegye főispánja, ugyanattól az évtől császári és királyi kamarás is. Életének ezen időszakában, 1885-ben vette feleségül Tisza Kálmán miniszterelnök lányát, Paulinát.

„Báró Vay Miklós halála után, 1895- ben a magyar szent korona őrévé választatott (hivatali esküjét 1896. január 20-án tette le), amely alkalommal valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot is nyert” – írja R. Kiss István a Radvánszkyról szóló, említett visszaemlékezésében.

Tudományos és egyházi tisztségekben

A tudós főnemes életét végigkísérte a különféle tudós társaságokban való aktív részvétel. 1879-ben az Országos Régészeti és Embertani Társulat választmányi tagja lett. Mivel gyermekkorától foglalkozott címertannal és családtörténeti kutatásokkal, 1883 februárjában az ő kezdeményezésére alakult meg a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, amely elnökévé választotta őt.

A gróf Széchenyi István alapította Nemzeti Kaszinóban 1864-ben első alkalommal rendeztek „a legnagyobb magyar” emlékére díszlakomát. Az úgynevezett serlegbeszéd szónoka beszédének végén magasba emelte azt az aranyserleget, amelyet Széchenyi végrendeletileg a kaszinóra hagyott, majd az alapító felejthetetlen emlékére kiürítette. Az évenkénti hagyomán - nyá vált díszlakomák sorában 1884-ben báró Radvánszky Bélát érte a megtiszteltetés, hogy serlegbeszédet mondhatott e neves pesti társaskörben.

A Magyar Tudományos Akadémia 1879. május 22-én publikációs tevékenységéért levelező tagjává választotta a sajókazai bárót. Székfoglaló tanulmánya a Régi magyar ékszerek címet viselte. 1887. május 13-án tiszteleti tag lett, 1888-ban a történelmi bizottság, 1891- ben az igazgatótanács, 1904-ben pedig az irodalomtörténeti bizottság is tagjai közé választotta.

A Radvánszky család tagjai számára meghatározó volt az evangélikusságuk. Radvánszky Antal – Béla nagybátyja és istápolója – például a Bányai Evangélikus Egyházkerület felügyelője, illetve a négy evangélikus egyházkerület egyetemes egyházi és iskolai felügyelője volt. Az unokaöcs számára is természetesnek számított az egyházi felelősségvállalás: 1886-ban az egyház egyetemes gyámintézetének világi elnöke lett – e tisztséget élete végéig betöltötte –, 1888-ban pedig a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság megalakulásakor őt választották a társaság másodelnökévé.

Báró Radvánszky Béla 1906. május 2-án hunyt el Budapesten. A Magyar Tudományos Akadémia oszlopcsarnokában ravatalozták fel, majd a sajókazai családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Tudományos hagyatékát az Evangélikus Országos Levéltár őrzi.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 84. évfolyam, 49–50. számában jelent meg 2019. december 15-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!