Egy nemesen érző emberbarát Cházár András emlékezete

Egy nemesen érző emberbarát Cházár András emlékezete

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Boda Zsuzsa
„Ki volt Cházár András? – akit elfeledtek honfitársai, bár valamikor, régen még az idegenben is hire volt nevének. […] Tudós, páratlan hazafi, nemesen érző emberbarát, nagy nemzetgazdász, korát meghaladó politikai és társadalmi eszmék hirdetője volt.” A Váci Királyi Magyar Siketnéma-intézet megálmodójáról 1902-ben megjelent életrajzban olvashatjuk az idézett sorokat. Kétszázöt évvel ezelőtt, 1816. január 28-án halt meg a nemes, ám szegény evangélikus családból származó ügyvéd, táblabíró, megyei főjegyző, az elesettek, fogyatékosok szószólója.

Jólészen (ma Szlovákia, Jovice), az egykori Gömör vármegyében, Rozsnyó közelében kapott nemesi telket II. Mátyás magyar királytól 1610-ben Cházár Gergely (a név kiejtése: császár), a későbbi intézetalapító szépapja Krasznahorka várának „megőrzése s talán megvédése körül kifejtett hűségéért” – írja az említett életrajz. A későbbi leszármazott, Cházár András 1745- ben – a pontos dátum vitatott – született ebbe az akkor már erősen elszegényedett nemesi családba. Az evangélikus szülők gyermekét a szomszédos Berzéte katolikus templomában keresztelték, mivel Jólészen nem volt templom, Rozsnyón pedig abban az időben a protestánsoknak nem engedték, hogy gyakorolják a hitüket.

JOGI SZAKÉRTELEM, JÓ SZÍV

Az apja után András keresztenevet kapott másodszülött Cházár fiú az alsóbb iskolák után Eperjesen, Pozsonyban, Késmárkon folytatta tanulmányait, jogásznak készült. Szorgalmáról, kitartásáról, példás előmeneteléről mindenütt híres, a tanulmányokban mindig első volt.

A nélkülözést azonban hamar meg kellett szoknia. Fennmaradt egy levél tízéves korából, amelyet József bátyjával a szüleiknek írtak. Ebben a Dobsinán tanuló fiúk alázatosan arra kérik szüleiket, hogy ne késsenek az „eledel” küldésével, mert az élelmük – ahogy írták – „anyira megfogyatkozott, hogy keves idő alat böjtölni kényzeritetünk”.

A későbbiekben az ifjú jogászhallgató az elméletben megszerzett tudásához gyakorlati ismereteket is igyekezett szerezni. Ezért először egy pozsonyi, majd egy neves győri ügyvéd irodájában volt gyakornok. 1767. október 8-án tette le az ügyvédi esküt. Bár ekkor már nyithatott volna saját praxist, nem érezte magát elég felkészültnek, így további három évet „járulnokként” töltött el híres ügyvédek mellett.

1773 novemberében érezte magát készen arra, hogy Rozsnyón szállást béreljen, és ügyvédi irodát nyisson. Gácsér József a korábban idézett, Jólészi Cházár András életrajza és a siketnémák váczi országos királyi intézetének keletkezése című kötetében ekként fogalmaz: „Mint ügyvédnek nagy tudásáért és gyakorlati ügyességéért hamar híre kelt, s fiatal kora dacára annyi munkája volt, hogy eleinte négy, később hat patvaristával dolgozott. Ő vitte az előkelőbb családok, városok és uradalmak nevezetesebb és bonyolódottabb pöreit, melyeket a legtöbb esetben megnyert. Éleslátásával a legszövevényesebb bonyodalmakban felfedezte az igazságot; remek szónoklataival, melyekben a tudományok összes ágaiban való jártasságát mutogatta, bámulatba ejtette az ítélőbírákat éppen úgy, mint az ellenfél képviselőjét, kit okoskodásával, érveivel lefegyverzett.”

Szakértelme mellett jó szívének is hamar híre ment. Erről ezt olvashatjuk: „Már mint ügyvéd többszörösen kimutatta az elhagyatottak iránt érzett nagy jóindulatát. Jövedelmező nagy pörei mellett a szegényeknek igazait egészen díjtalanul, éppen olyan lelkiismeretesen és hévvel védelmezte, mint azokat, melyek anyagi jólétének forrásai voltak.”

A hamar jómódúvá vált ügyvéd másként is tanújelét adta a szegények iránt viselt felelősségének. Gömörben korábban nem ismerték a burgonyát (ahogy Rozsnyó környékén mondták: a grulyát). „Természetesen nehéz volt a néppel kenyérbőségben megkedveltetni az új növényt. Ezért Cházár András elvermeltette a termesztett burgonyát, s mikor télvíz idején itt is, ott is bekopogtatott a pórnép ajtaján az ínség, akkor megnyitotta krumplivermeit, s amit kenyérbőségben lenéztek, annak kenyérszűkiben nagy lett a kelendősége” – írja Gácsér József.

KÖZÜGYEK SZÓSZÓLÓJA

Korát sokban megelőző hazafias nézeteit következetesen vállalta. Miután II. József király 1784-ben kiadta nyelvrendeletét, előírva, hogy a közigazgatás és az igazságszolgáltatás nyelve Magyarországon is a német, Cházár András visszavonult a nyilvános ügyvédi pályától, noha tudott németül. Az elismert szakembert Gömör, Hont, Abaúj, Torna és Liptó megye is táblabírájává választotta, illetve 1790-től öt éven keresztül viselte Gömör megye főjegyzői tisztségét is.

Az 1790–1791-es országgyűlés idején negyvennégy cikkelyben foglalta ös - sze a jobbágyok sérelmeit és ezek orvoslásának módját. „Nagy előrelátás és bölcsesség nyilvánul e cikkelyekben – írja Gácsér József. – Amiről a XVIII. században csak némely választott elme is félve álmodott, azt ő mint megvalósítandót az ország gyűlésének elibe terjeszti. Kívánságainak legtöbbjét a 48-i törvények megvalósították, ámde az egy fél évszázzal később történt.”

I. Ferenc király 1793-ban, uralkodásának kezdetén rendeletet hozott, megállapítva, hogy a könyvek esetében királyi jogkör a cenzúra. A Gömör vármegyei rendek a főjegyző, Cházár András által feliratban tiltakoztak e rendelkezés ellen a sajtó- és gondolatszabadság érvényesülésének érdekében. Evangélikus egyházának ügyeivel is törődött a hazafias érzelmű jogász. Az 1791-ben Pesten tartott protestáns zsinaton a gömöri evangélikus esperesség követeként vett részt, és „egy akarattal a házassági ügyek jegyzőjévé választatott”.

Nemcsak támogatta más szerzők munkáinak megjelenését, de maga is tollforgató ember volt. A magyar nyelv ügyében három dolgozatot is írt. Az egyikben így fogalmazott: „A nyelvemet szeretem, és azt kivánnám, hogy az angyalok is azon beszélnének.” A nyelv kiművelésére leginkább egy „tudós társaság” felállítását látta volna célszerűnek, amely – elképzelése szerint – „gondoskodnék arról, hogy minden betolakodott idegen szó helyett jó magyar szó álljon rendelkezésre”.

Cházár András maga is sokat olvasott. Könyvtárában a kor összes fontos tudományos munkája megvolt. Minden könyve, még kéziratai is gondosan bekötve, katalogizálva várták, hogy gazdájuk a kezébe vegye őket. „A legtöbb könyvre rájegyezte, hogy hol szerezte, mikor kezdte olvasni, s mikor fejezé be olvasását, valamint röviden bírálatát is rájegyzé – olvassuk az életrajzban. – Minden tettéről, valamint kiadásairól és bevételeiről is pontos naplót vezetett, mely bizonysága takarékos és mértékletes életének.”

„AZ EMBERSZERETETNEK FÖLSZENTELT TEMPLOMA”

Családi életében sok fájdalmat kellett elszenvednie. Első feleségétől – akitől Gábor nevű fia született – hatévnyi házasság után elvált. Második felesége elhagyta őt, a harmadik pedig meghalt. Fia és két unokája is rövid életű volt.

Családi életének tragédiái mások nyomorúságára irányították figyelmét. Bécsben járva látta, hogy milyen eredményeket értek el a siketnémák oktatásának területén, ezért elhatározta, hogy itthon is létrehoz egy ilyen intézetet.

„A siketnémákon, kikkel Árpád óta nem törődött senki, azokon esett meg emberséges szíve – olvashatjuk Gácsér Józsefnek, a Siketnéma-intézeti Tanárok Országos Egyesülete alelnökének a tollából. – Főképpen az keltette fel irántuk szánalmát, hogy bennük a felséges elme, az istenségnek képmása, a lélek és összes foghatóságai tétlenségre vannak kárhoztatva, holott alkalmas módon életre kelthetők s kiművelhetők. Elhatározta hát, hogy számukra iskolát teremt a könyörület tőkepénzéből. És a mit az erős elhatározásnak e mintaképe föltett magában, az annyi volt, mint a megvalósított akarat. Királyának – akit szándéka kinyilatkoztatásakor eszméje számára megnyert – megbízása folytán szeretetteljes érzékenységgel föllármázta az ország lakosságát, s még két esztendő sem telt el azután, már állott a ház, az emberszeretetnek fölszentelt temploma: a siketnémák iskolája.”

Cházár András maga is jelentős ös - szeget felajánlva valóban országos gyűjtést rendezett a cél érdekében. Az intézet megalapításához az uralkodó, I. Ferenc is jelentős adománnyal járult hozzá: az egykori váci püspöki palota épületén kívül „a megürült püspöki javak jövödelméből […] 5000 frtot rendelt e célra”.

Érdekességként említhetjük, hogy ebben az épületben szállt meg Mária Terézia és családja 1764 augusztusában, amikor Vácra látogatott. Az ország első – és 1878-ig egyetlen – olyan iskolája, amely siketnémákat oktatott, 1802. augusztus 15-én nyitotta meg kapuit. Az intézmény 1990-től Cházár András nevét viseli.

A siketnéma-oktatás hazai kezdeményezője 1816. január 28-án halt meg Rozsnyón. Vácon, illetve a főváros XIV. kerületében utcanév őrzi emlékét, a Magyar Posta pedig 1962-ben emlékbélyeget adott ki a nemes lelkű evangélikus ügyvéd tiszteletére. Életműve a Cházár András szellemi öröksége – a magyarországi gyógypedagógia/siketoktatás megteremtése című felterjesztés alapján 2016. szeptember 30-án felvételt nyert a Pest megyei értéktárba. Emlékét a Felvidéken is őrzik – szülőházában Cházár András-emlékszobát alakítottak ki.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 3–4. számában jelent meg 2021. január 24-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: Cházár András -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!