Egybecsengés – Krisztus keresztjéhez kötve – mégis szabadon! – 10. rész

Egybecsengés – Krisztus keresztjéhez kötve – mégis szabadon! – 10. rész

Share this content.

Forrás: EPSZTI, szöveg: Vitális Judit, fotó: Magyari Márton
Kőszeg – Az EPSZTI honlapjának sorozatát a távolságot találkozásra cserélés jegyében indították és az evangélikus nevelés sokszínűségét, értékgazdagságát hetente egy-egy páros portrén keresztül mutatják be. A cikkekben mindig két olyan embert szólítanak meg, akik valamilyen módon kapcsolódnak az evangélikus oktatáshoz. Az egymást személyesen nem feltétlenül ismerő interjúalanyok egyazon kérdéssor alapján válaszolnak, és válaszaik alapján hasonlóságról, egybecsengésről árulkodó pontokat keresnek. „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust” – ez a Pál apostoli igeszakasz (2Kor 4,5a) juthat eszünkbe akkor, amikor a Kőszegi Evangélikus Gimnázium, Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium vezető pozícióban lévő munkatársainak szavait olvassuk. Mesterházy Balázs igazgató, és Zsóri-Ments Orsolya iskolalelkész az interjúkérdésekre adott válaszaikban saját személyük helyett a rájuk bízott feladatra helyezték a hangsúlyt.

„NÉV-JEGYEK”
Zsóri-Ments Orsolya (1978) evangélikus lelkész, szülési szabadságok miatti kisebb megszakításokkal 2007 óta a kőszegi evangélikus középiskola iskolalelkésze, a helyi gyülekezet tagja. Emellett – ahogy ő fogalmaz – „cuki” feleség, és három gyerek anyukája.
Ha mindenképpen választani kell egy életigét, akkor legyen ez, Cserháti Sándor professzor úr fordításában: »Ahol az Úr lelke, ott szabadság van«(2Kor 3,17)
Mesterházy Balázs (1976) evangélikus lelkész, fél éve a kőszegi evangélikus középiskola igazgatója. Húsz éve férj, 13 és 11 éves gyermekek édesapja. Gyülekezeti tagként a Sopronbánfalvi Evangélikus Egyházközséghez tartozik.
Több mottót is tudnék sorolni, de Jézus aranyszabálya a legerősebb a pozitív megfogalmazása miatt: »Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt cselekedjétek velük« (Mt 7,12)

Lelkészi hivatás, mint identitás

Az általános iskola hatodik osztályában Orsi légiutas-kísérő szeretett volna lenni.

Nem találkoztam eggyel sem, és csak sejteni vélem, hogy a magasságban való biztonságos közlekedés és támogató jelenlét tetszhetett bennük. Később az ügyvédi pálya is érdekelni kezdett, de ahogyan rájöttem, hogy ez a pálya nem a védelemről, a támogatásról, és főként nem az igazságról szól, illetve amikor mindezt sokkal inkább Krisztusban és az ő követésében láttam meg, a teológia felé fordultam."

A lelkészi hivatást annyira a sajátjának érzi, hogy nem is jut eszébe más dolog, amivel szívesen foglalkozna.

Az iskolalelkészi szolgálatban rendkívüli szabadságot kapunk, ugyanakkor a felelősségünk legalább ilyen nagy. Mivel nem klasszikus lelkészi szolgálati hely, először ezzel kell szembenézni és megtalálni a feladatokat. Az iskolai közösség nem olyan, mint egy gyülekezet, ennek tudatában lehet keresni a lehetőségeket. Az iskola számomra a szabadságra és felelősségre nevelés helye, ennek alapját pedig az Isten általi elfogadottság, a Krisztusban kapott ajándék és útra indítás jelenti."

Orsi alkalmanként a gyülekezetben is lát el szolgálatot, Balázs pedig fél évvel ezelőtt – kis túlzással és indiai kitérővel – a lelkészi hivatalból „ült át” az igazgatói szobába.

Kívülről úgy látszódhat, mintha karrierváltáson mennék keresztül, én azonban nem gondolom így. Az alapidentitásom, és így hivatásom továbbra is a lelkészség maradt, de örülök, hogy most ezt egy olyan szerepkörben élhetem meg, ahol a pedagógiai, közoktatás-vezetői és mentálhigiénés végzettségeim is használhatók – mondja az iskolaigazgató arról, mit jelent számára a megváltozott helyzet. – Az újabb indiai missziós utunk győzött meg arról, hogy nekem iskolában a helyem. (Feleségével először 2002 és 2005 között szolgáltak egy indiai nemzetközi iskolában, majd 2018–19-ben újabb másfél évet töltöttek ott, immár gyermekeikkel együtt – a szerk.) Ahhoz adott tehetséget, energiát az Úristen, és a képzettségeimet úgy gyúrta össze a tapasztalataimmal, elhívásaimmal, hogy evangélikus iskolát építsünk."

„Jó pap…”

Az ismeretszerzés és a fejlődés vágya folyamatosan bennük van. Ahogyan Orsi fogalmaz: „a tanítványság számomra azt is jelenti, hogy nyitott legyek az újra, a tanulásra”. Mindketten olyan dolgokkal szeretnék bővíteni, elmélyíteni tudásukat, amelyek valamiképpen kapcsolódnak eddigi végzettségeikhez és/vagy jelenlegi feladataikhoz, szerepeikhez is.

Balázs pszichodráma-asszisztensként már tíz éve ismerkedik ezzel a módszerrel és néhány hónap múlva, a szakdolgozata megvédését követően önállóan is vezethet majd csoportokat.
A drámapedagógia Orsit is vonzza, illetve a járványhelyzet kapcsán a média világa is érdekelni kezdte. Balázs ez utóbbihoz kapcsolódóan még a digitális technológiában való jártasságot említi meg, mint fejleszteni kívánt terület.

Az Ige, mint személyiségformáló erő

Nincs egyetlen tanács, tanítás vagy intelem az életemben, ami meghatározó lenne. Ugyanígy konkrét példaképem sincs. Szeretnék azzá lenni, akinek Isten megálmodott engem" – fogalmaz Orsi annak kapcsán, hogy kitől kapta eddig a leghasznosabbnak, legbölcsebbnek bizonyuló útravalót az élethez.

Nehezen tudja szavakba önteni, hogy szerinte milyennek szeretné látni és milyenné szeretné alakítani őt Isten.

Hiszem, hogy a Szentíráson, illetve meghatározó találkozásokon keresztül formálódhatok azzá, aki lehetek – vallja az iskolalelkész. – Mindig számtalan választási lehetőségem van, a döntéseim pedig következményekkel járnak, és ezek megmutatják, hogy jól döntöttem-e. Ha nem, akkor azt úgyis érezni és tudni fogom, és akkor változtatnom kell. Valahogy úgy van ez az Istennel, mint a házastársunkkal: egy idő után, még ha nem is szólalna meg, akkor is tudjuk, hogy mit gondol…"

Szakmai és szociális téren is sok minden a helyes önismerettel kezdődik – ért egyet Balázs, aki számára nagyon fontos a hitelesség és az önazonosság, akár saját magáról, akár másokról van szó. – Hiszem, hogy ehhez a közvetlen hozzátartozóim visszajelzéseire és az Úristen igéjére való figyelés az alap" – teszi még hozzá.

Az iskolaigazgató példaképe evangélikus lelkész nagyapja, akinek Isten- és emberszeretete meghatározó volt számára még úgy is, hogy csak tizenhat éves volt, amikor elveszítette. Emellett az olyan karizmatikus, kitartó kosárlabdázók is nagy hatással voltak rá, mint például Michael Jordan vagy Kobe Bryant – és nem csak azért, mert ő maga is szívesen játszik, és hosszú évek óta szokásosan szerdán, fél kilenckor a pályán van.

A csapatsport azért is fontos, mert nagyon szeretek így dolgozni, hogy lehet támaszkodni a másikra, de van, amikor neked kell elvállalni a legfontosabb dobást" – fogalmazza meg az akár vezetői mottónak is beillő gondolatot Balázs.

Szabad emberként alkotni

Az iskolaigazgató a már említett hitelesség és önazonosság értékét tartja a legfontosabbnak felmutatni és továbbadni. Az iskolalelkész pedig elsődlegesen annak közvetítésére törekszik, hogy igazán szabaddá az elköteleződés által válunk.

A kereszthez kötött élet ki tudja jelölni a biztonságos határvonalat a szabadság és szabadosság között – hangsúlyozza Orsi, majd magyarázatképpen hozzáfűzi: – A szabadság itt számomra a megajándékozottság és a felelősség élményével kapcsolódik össze.

Az Evangélikus énekeskönyv 556. énekét is idézi: »A szabadságot keressük, amelyben / Alkothatunk, mint szabad emberek.« Talán éppen azért szeretem az iskolát, mert maximálisan tudok azonosulni Lutherrel. Ő az oktatást azért tartja fontosnak, mert általa a gyerek a szülőtől kapott, valamint az iskolában elsajátított tudás segítségével szabadon alkotó emberré válhat. Az iskolában szerzett tudás segíthet a személyes hit megélésében, és a másokhoz való odafordulásban is."

Sok minden foglalkoztatja őket

A szabadság fogalma akkor is visszaköszön az iskolalelkész válaszaiból, amikor azt tudakoljuk tőle, hogyha tehetné, kitől és mit kérdezne meg. Orsi ugyanis A. S. Neill-t, a Summerhill – A pedagógia csendes forradalma című könyv szerzőjét (egy dél-angliai, bentlakásos, a gyerekek saját igényeik szerinti fejlődését célzó iskola alapítóját – a szerk.) faggatná arról, hogy szerinte napjainkban milyen a szabadságban felnövekvő egészséges gyermek.

Balázst – amellett, hogy a politikusok hogyan tudnak tükörbe nézni, illetve, hogy mi lett a bibliai Jób feleségével – az érdekelné, hogy Dumbledore miért nem mondta el Harrynek a hatodik részben, hogy ő is egy horcrux. (A horcrux J. K. Rowling Harry Potter-sorozatában olyan tárgyat vagy ritkábban élőlényt jelent, amely megőrzi a belé helyezett emberi lélekszilánkot – a szerk.)

Arra a kérdésre, hogy ő a Roxfort igazgatója helyében felfedte-e volna ezt vagy sem a diákja előtt, nem tudna válaszolni, mindazonáltal alapvetően a nyílt viszonyt szereti. „Néha talán túlságosan is transzparensnek tartanak – teszi hozzá. – A diákokkal is a közvetlenség a célom, remélem, hogy az új szerep is megengedi ezt.”

Két pozíció – közös cél

De vajon Balázs esetében az új szerep megélését, Orsi esetében pedig a „főnökváltás” elfogadását hogyan befolyásolja az, hogy személyükben most  „két dudás van egy csárdában”?

Kifejezetten hálás vagyok azért, hogy Balázs kompetens az én munkaterületemen is, így nagy eséllyel reálisan látja a munkámat és a feladataimat. Annak is nagyon örülök, hogy értékes, szakmai alapon megfogalmazott visszajelzéseket kapok tőle" – fogalmaz az iskolalelkész.

Azt gondolom, hogy Orsival közös szolgálatunk csak erősíti egymás munkáját – mondja Balázs. – Azt remélem a helyzettől, hogy mind a diákok, mind a kollégák látják rajtunk, hogy »az ügy«, azaz Krisztus szeretetének és szabadságának továbbadása nemcsak egy »felcímkézett« személy munkaköri leírása, hanem fontos, megélhető valóság."

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!