Tizennégy produkció – köztük nyolc budapesti, egy vidéki és egy fővárosi koprodukció, valamint három vidéki és két határon túli előadás – kapott helyet a tizenkilencedik pécsi országos színházi találkozó (POSZT) programjában. A műsorfolyamban találhatunk a Tízparancsolatról vagy épp a bálványimádás megtagadásáról szóló előadást is.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Szirmai Viktória a Szentendrei Evangélikus Zenei Óvoda munkatársa. Az óvodapedagógussal a gyermeki lélek tisztaságáról, a keresztény életről és a közösségről is beszélgettünk.
Egyedülálló kezdeményezést indított el tavaly egyházunk Országos Irodájának Gyülekezeti és Missziói Osztálya „Közösségépítő alkalom presbitériumoknak” címmel. Célja, hogy felfedeztesse a gyülekezetek presbitériumaival a saját értékeiket, erősségeiket, támogassa a közösségépítést. Németh Zoltán lelkésszel, az osztály vezetőjével az alkalmak felépítéséről, céljáról és a presbiteri közösségek erejéről beszélgettünk.
Egy óvoda és egy kollégium kerül a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásába, és kezdi meg működését ez év szeptemberétől Csongrád megye székhelyén. Szegeden ezek az első evangélikus nevelési-oktatási intézmények.
Nemrégiben Győrben furcsa eset történt. Egy televízióban is közvetített kézilabda-mérkőzésen a közönség egymás után kétszer énekelte el a magyar himnuszt… Nem tévedésből, nem szervezési hibából vagy figyelmetlenségből, hanem rivalizálásból. A történtekhez annyi magyarázat tartozik, hogy ez esetben nemzetközi szervezésben csapott össze két rivális magyar klubcsapat, a Győr és a Ferencváros. Mindkét klubnál gyakorlat, hogy a nemzetközi meccsek előtt a szurkolók eléneklik csapatuknak, illetve a csapattal együtt a Himnuszt, ezen a meccsen azonban a két csapat szurkolótábora némi fáziseltéréssel ezt külön tette meg. Bizarr volt. A „mi” és a „ti” viszonyának egy rossz értelmezése. Mostani írásomban arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mi feszül a „mi” és a „ti” között.
„Tudod, én egy racionális ember vagyok. Úgy vagyok mindennel, hogy hiszem, ha látom. De elmentem a párommal a templomba, és ott olyasmiről beszéltek, ami még engem is megragadott…” – mondta egyszer egy felnőtt konfirmandusom. Bárki lehetett volna, hiszen annyiszor hallottam ezt már más „racionális” emberek szájából: „Hiszem, ha látom.” Tamás mondatát úgy ismételjük, mintha szólás lenne, pedig évszázadokig a hit negatív példája volt, ma azonban mintha újra felemelkedne Tamás apostol, és rég elfeledett ismerősként ölelnénk magunkhoz kétkedő alakját. „Hiszem, ha látom.” Tényleg csak akkor hiszünk mindent, ha előbb látjuk?
Tessedik Sámuel evangélikus lelkészről, a felvilágosodás korának híres pedagógusáról, iskolaalapító reformeréről kapta a nevét a gödöllői Tessedik Sámuel Alapítvány 1991-ben. A Roszík Gábor evangélikus lelkész által létrehozott alapítvány keretében az évek során széles körű diakóniai alap- és szakszolgálati intézményrendszer jött létre. Evangélikus egyházi intézményeket bemutató riportsorozatunkban ez alkalommal a Tessedik Sámuel Evangélikus Szeretetszolgálat nevet viselő hálózat sokrétű tevékenységével ismerkedhetnek meg olvasóink.
Orgonaművész, lelkész, tanár, egyházunk korábbi országos egyházzenei igazgatója, a jelenleg használatos énekeskönyvünk és korálkönyvek szerkesztője. Generációk hallgathatták igehirdetéseit, orgonakoncertjeit, ülhettek és ülhetnek le az általa tervezett orgonákhoz országszerte. Egyházunk ma szolgáló lelkészi karának tagjai közül számosan tanulták tőle az egyházzenét az Evangélikus Teológiai Akadémia általa alapított Egyházzenei Tanszékén, mások a fóti kántorképzőben ismerték meg soktalentumos személyiségét. A többek között Károli Gáspár-díjjal is kitüntetett Trajtler Gábor hamarosan kilencvenedik születésnapját ünnepli. Otthonában, szeretett hangszere mellett ülve beszélgetünk.
„Soha ne ítélj meg egy másik embert, míg egy mérföldet nem jártál a cipőjében!” – hangzik a Forrest Gump című kultfilm szállóigévé híresült figyelmeztetése. Felhúzni valaki más cipőjét? Első hallásra bizarr ötletnek tűnik. Mi van, ha szorítani fog, és feltöri a lábamat? Vagy annyira lötyög majd rajtam, hogy orra bukok benne? Vagy ha kinevetnek a többiek a feltűnő színe, ódivatú fazonja miatt? Még el is kaphatok valami kellemetlen fertőzést! Nem könnyű hát megtenni a lépést, amelyre a szállóige biztat. Pedig igazán tényleg csak akkor ismerhetjük meg egymást, ha azt is tudjuk a másikról, hogy hol szorít a cipő, amelyet visel. Enélkül hamar kész az ítélet: ilyenek ezek a…
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. „Arra neveljük a diákokat, hogy ne csak a tanulmányi előmenetelükre figyeljenek, hanem saját testükre is” – mondja Tabajdi Dénes Miklós, aki a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban tanult, majd a Ferencvárosban végzett kimagasló edzői tevékenységet, jelenleg pedig volt iskolájában tanít. A testnevelő tanárral a Deák téri szellemiségről, test és lélek egységéről is beszélgettünk.
Búzakalász és ekevas látható a főváros XV. kerületének címerében. Nem véletlenül, hiszen a történelmi Pest városától északra, a Pesti-síkságon még az Árpád-korban kialakult Palota nevű falu lakói mindig is elsősorban a föld adta ajándékokból éltek. Ám Rákospalota evangélikusai nemcsak szorgalmas őseikre büszkék, hanem lutheránus kincseikre is – köztük templomaikra. Ugyanis kettő is van nekik. A később épített, úgynevezett nagytemplomban az utóbbi években mindig nagyhéttől adventig tartják az istentiszteleteket. A nagytemplom titkairól és egyéb gyülekezeti érdekességekről Csernyik Ferencné korábbi presbiter és Domonyi Csizmadia Pál korábbi felügyelő, jelenlegi másodfelügyelő mesélt.
Hogy értsük, élvezzük a verset, hogy katarzist váltson ki belőlünk, szükséges-e ismernünk a költő életpályájának valamennyi állomását, a mű keletkezésének hátterét? Milyen eszközök vannak az irodalomtanárok kezében ahhoz, hogy felébresszék az érdeklődést diákjaikban a költészet remekművei iránt, hogyan lehet „versfogyasztóvá” nevelni őket? Mit vegyen a kezébe, aki hosszabb kihagyás után fordul ismét a versek felé? Kérdéseinkre evangélikus iskolák magyartanárai válaszoltak.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetében lévő családi levéltárak között számos nevezetes protestáns család anyagát megtalálhatjuk. A református Lónyay, Szilassy, Teleki, Tisza, az evangélikus Jeszenák, Ostffy, Radvánszky, az unitárius Pákei, Kornis, Petrichevich-Horváth családok levéltári dokumentumai között bőven találunk kutatásra érdemes iratokat vagy éppen érdekességeket.
Izraelről ma az embernek – főként ha járt már ott, vagy épp készül egy zarándokútra – elsősorban a bibliai szent helyek jutnak az eszébe. Templomok, amelyek már vagy ezerhatszáz éve állnak ugyanott, mint a Születés temploma Betlehemben vagy a Szent Sír-templom Jeruzsálemben.
A gyermekmentő evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor életében 1951-ben új fejezet kezdődött: „a diakónia papjaként” fogyatékos gyermekek, illetve idős emberek gondozását kezdte el megszervezni. Beszélgetőtársamat, dr. Beck Zoltánnét még Sztehlo vette fel ápolónak a fogyatékos gyermekek Budán létrehozott otthonába, a később Sareptának elnevezett intézménybe.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Lénártné Kiss Virág, a Váci Evangélikus Egyházi Óvoda óvónője először mint szülő ismerte meg az intézményt.
Pályámat nem egy időben kezdtem a gazdámmal. Elődöm kölcsönkabát volt. A felszentelés szépségét és örömét viszont ez egy cseppet sem rontotta. Amikor az öreg püspök apostoli csókkal testvérévé fogadta fiatal gazdámat, azt a viseletes kölcsönkabátot oda nem adta volna semmiféle arannyal átszőtt, brokát hercegi köntösért.
A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség, közismertebb nevén a Mevisz 1988. december 17-én alakult meg. Az évfordulós ünnepségsorozat nyitánya múlt év ádventjének egyik szombatján, a hagyományos Bárkakarácsony alkalmával zajlott. Az Evangélikus Élet magazinban akkor egy hosszabb lélegzetű cikk elevenítette fel a szervezet létrejöttét, a kezdetek nem épp akadálytalan esztendeit. Írásunkban Vértesy Máté elnökségi tag és Gyulai Ágnes irodavezető a már hosszú évek óta hagyományos mozgássérült-passióra irányítja a figyelmet.
Számomra rendhagyó helyzetben találkoztunk először Vertényi Domonkos ápolóval a budapesti Hűvösvölgyben, a nyugdíjas evangélikus lelkészek otthonában. A feladatát ellátva kopogtatott be sorra az itt lakókhoz, hogy a kötelezően előírt esti vérnyomásmérést elvégezze. Rögtön feltűnt az a szeretet és odafigyelés, amellyel az idősekhez fordult. Néhány nap múlva az otthon imatermében ülve beszélgettünk hitről, szolgálatról, életről, halálról és az isteni szeretetről.
„Betlehem, Betlehem, a te határidba / Érkezett Mária rongyos istállóba…” – dúdolgatjuk a kedves karácsonyi éneket. Kis csoportunkkal – amelyet lelkészek, felügyelők, családtagok és barátok alkotunk – valóban Betlehem határához érkezünk. A Lutheránus Világszövetség közösségébe is tartozó mintegy háromezer fős egyház hivatalos neve: Jordániai és Szentföldi Evangélikus Egyház.
Miskolc szívében működik a Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnázium. Ma már elmondható, hogy több évtized alatt igazi Insula Lutherana, evangélikus sziget alakult ki az evangélikus templom körül. Hogy miért választják szívesen a továbbtanulni vágyó diákok és szüleik az intézményt, ennek jártunk utána.
Szerencsés ember az újságíró. Hivatásából adódóan naponta találkozik sikertörténetekkel. Nem, nem a szó bulvárértelmében, Isten őrizz... A világ hírügynökségei másodpercenként röpítenek világgá hatalmas szenzációkat, káprázatos sikereket, elképesztő orvostudományi felfedezéseket, megdönthetetlen sporteredményeket – de én nem ezekre gondolok, hanem azokra az igazi siker- vagy inkább emberi történetekre, amelyekkel hosszú évek óta találkozom.
Miként tekintünk a vasárnapra: a hét első vagy utolsó napjaként éljük meg? A teremtéstörténet rendje jut róla eszünkbe: hogy a hetedik napon az Úr is megpihent? Vagy azt tekintjük fontosabbnak, hogy Krisztus a hét első napján támadt fel a halottak közül, és mi erre az örömhírre emlékezve, ezt ünnepelve vágunk neki az éppen kezdődő hétnek? Egyáltalán: mit jelent a szombat tartása a zsidó hagyományban, és mit a vasárnap megszentelése a kereszténységben? E kérdésekben kértünk útmutatást D. Szebik Imre nyugalmazott püspöktől, aki írásában nemcsak a vasárnap teológiai hátterét vázolja fel, hanem az ünnep kínálta lelki többlet megtapasztalásának lehetőségeit is elénk tárja.
A böjti időszak küszöbét átlépve kíváncsiságból rákerestem az interneten, milyen fotók divatosak manapság e témában. Szellemesebbnél szellemesebbek, beszédesebbnél beszédesebbek kerültek elém klasszikusan három csoportba sorolható rendben. A mindössze üres tányérral, maximum gyümölccsel vagy vízzel teli pohárral megterített asztalt ábrázoló fényképek a szervezet méregtelenítésére buzdítottak. Ezt egészítették ki az evés helyett több mozgást előtérbe helyező, futócipős „sport lady”-k fotói, míg a harmadik, a szellemi-lelki böjtre biztató kategóriában a nyitott Biblia és az imára kulcsolt kéz motívuma dominált.
Hálásak lehetünk Győri Péter Benjáminnak, hogy számos evangélikus lelkészi és esperesi feladata mellett, komoly időt és szellemi energiát rááldozva, lefordította Timothy Keller amerikai presbiteriánus lelkész közel ötszáz oldalas könyvét, amelynek már a címe is fontos üzenetet hordoz: Gyülekezet a központban. Harminc évvel a rendszerváltás után egyre inkább érezzük, hogy szükségünk van egyfajta paradigmaváltásra, megújult szemléletre, amikor egyházunk missziói küldetésének új lehetőségeit, útjait keressük.
Budapest – Immár második alkalommal találkoztak február 27–28-án hivatalosan a Cseh Testvérek Egyházának és a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a vezetői. A tavalyi brnói tanácskozás után idén a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület székhelyére, Győrbe érkeztek a cseh vendégek. A találkozó kapcsán Vladimír Zikmund országos felügyelővel és Oliver Engelhardttal, az egyház országos központja külügyi osztályának vezetőjével beszélgettünk egyházukról és magyarországi tapasztalataikról.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház