Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Lukács Máté András ötödéves teológus-lelkész szakos hallgató szociológiát tanult, mielőtt jelentkezett a teológiára. Az egyetem hallgatói önkormányzatának szeniorát pályaválasztásáról, az ifjúsági munkáról és tanulmányairól is kérdeztük.
Az amerikai Wes Anderson az egyik legegyedibb stílusú kortárs filmrendező. Alkotásai mindig bizton számíthatnak a kritikusok és a filmbarátok figyelmére. Igaz ez a nemrégiben bemutatott, Kutyák szigete című animációs kalandfilmjére is.
Emden – Az alsó-szászországi Kelet-Frízföld (Ostfriesland) központja, Emden városa adott otthont idén az európai protestáns gyűjtemények konferenciájának. A Németország északnyugati csücskében, közel a holland határhoz fekvő települést történelme és emlékei alapján a reformáció emlékhelyei („Reformationsstadt”) közé sorolják. Az április 26–29. között megrendezett találkozó helyszíne a mintegy ötvenezres északi-tengeri kikötőváros régi temploma, a nagytemplom volt.
Félúton a csopaki református és a paloznaki katolikus templom között éli mindennapjait immár húsz éve Jásdi István evangélikus borász. Csodálatos balatoni panorámát kínál a domboldal, ahová az egykori közgazdász a családjával együtt költözött. Itt kérdeztük őt frissen megjelent, Mi maradunk! című családregényéről, a borászok és Isten kapcsolatáról és az evangélikus alapokról.
Életem nagy égései között tartom számon azt a napot, amikor megtaláltam az ideális Jézust. A szüleimmel nyaraltunk egy észak-magyarországi városkában, amikor megpillantottam a múzeum hatalmas üvegfelületein tükröződni az arcát.
Írásomban nem a díszegyenruhás katonák által jól begyakorolt koreográfiáról fogok értekezni, hanem néhány olyan örvendetes impulzust szeretnék közkinccsé tenni, amelyeket az elmúlt napokban élhettem át. Az első a pünkösdöt megelőző szombaton Beledben a Soproni Egyházmegye új elnökségének, Ihász Beatrix esperes asszonynak és Sümeghy Péter felügyelő úrnak a beiktatása volt. Ezzel az alkalommal indult el kerületünkben az általános tisztújítás nyomán a következő hat évre bizalmat kapott megyei elnökségek szolgálatba lépésének szép, ünnepi sorozata. Éppen ebben az egyházmegyében úgy alakult, hogy teljes őrségváltás volt, vagyis az esperes és a felügyelő személyében is új vezetőért adhattunk hálát, és kérhettük rájuk Isten áldását.
Vasárnap reggel Rábaszentandráson ragyogó kora tavaszi napsütés fogad. A fiatal parókus lelkész, Varga Tamás barátságosan invitál a parókiára. Az egykori evangélikus sziget, a tanítólak és az evangélikus iskola épülete – az államosítás után mindkettő a helyi tanácsé lett – ma is áll. Az iskola jelenleg a Szanyi Katolikus Általános Iskola tagiskolájaként működik, a tanítólak pedig a helyi klubnak ad otthont. A templomudvar szélénél kút, amelyből ha nem is az élet vize, de különlegesen magas vastartalmú víz folyik. Rábaszentandrás korábban színevangélikus falu volt, most fele evangélikus, fele római katolikus – pont mint az itteni lelkészcsalád. Varga Tamással és feleségével, Varga-Patocskai Judittal elsősorban a helyi különlegesség, a Mocorgó istentisztelet apropóján beszélgettünk.
„A térség keresztényeit különösen is sok brutalitás érte. Ezen a pünkösdi istentiszteleten azonban ezernyi jelét látom az ő hitüknek és élni akarásuknak” – fogalmaz Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, akinek szubjektív úti beszámolójából megismerhetjük Irak jelenét. Az írásból az is kiderül, hogy miként lehet valós segítséget nyújtani a térség nélkülöző lakosainak.
„…jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Talán nincs olyan ember, aki ne ismerné ezeket a mondatokat Antoine de Saint-Exupéry regényéből. Lukács Olivér azonban a színpadon kis hercegként közvetítheti az ismert mű gondolatiságát, mivel a Vidám Színpad produkciójának, A kis herceg című zenés mesejátéknak a címszerepét játssza. A budavári evangélikus gyülekezet frissen konfirmált tagját a szerepéről, a színészetről és evangélikusságáról is kérdeztük.
Itt találkoztunk először 1991-ben. A rendszerváltás utáni lendületben, ébredésben számtalan konferenciát, tábort, képzést szerveztünk. Jó néhányat a tiszadobi Andrássy-kastélyban és gyönyörű parkjában. Itt működött egy állami gyermekotthon. A roma származású kiskamaszokat nem lehetett nem észrevenni. Programjaink alatt megálltak az ajtóban, onnan figyeltek. Meghívtam őket a kézműves foglalkozásokra, éneklésekre, előadásokra, az esti tábortüzekre.
Időutazás! Ezt ígérte-ajánlotta az apuka, amikor az általam a Deák Téri Evangélikus Gimnázium diákjainak tervezett utazás helyszínének Erdély helyett Kárpátalját javasolta. Időutazás! – mondta újra. Azt hittem, tudom, miről beszél. Láttam már ökrös szekeret, lovas kocsit, házi barkácsban átalakított Daciát.
A hátrányos helyzetű emberek sorsának jobbra fordulása iránt elkötelezett, tizenöt évvel ezelőtt fiatalon elhunyt Andorka Eszter evangélikus lelkésznőről elnevezett program 2017-ben támogatott projektjeit május 27-én mutatták be a Deák Téri Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében. Egyúttal bejelentették a 2018-ban odaítélt támogatásokat, amelyeknek célja az elesettek felkarolása, az előítéletek leküzdése és az egyház aktív társadalmi jelenlétének segítése.
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Fekete Adrienn Mercédesz ötödéves teológus-lelkész szakos hallgatót elhívásáról, a hitoktatásról és a lelkészi feladatokról is kérdeztük.
A címben feltett kérdést Paul M. Zulehner bécsi teológus provokatív könyvcíme, az Auslaufmodell (Patmos Verlag, 2015) ihlette, amely az egyház jövőjét vizsgálja Európában.
Életem egyik legnagyobb tévedésére egy szekrényben ülve jöttem rá. Tízéves voltam, és olyan sokat betegeskedtem, hogy az orvos azt javasolta a szüleimnek: vetessék ki a mandulámat. Otthon a család sokáig tanakodott, mi legyen velem.
Budapest – Hogyan vészelte át családjával az ostromot Budapesten 1944–45-ben, és milyenek voltak a teológusévek Sopronban, majd a fővárosban? Hogyan lehetett szolgálni az ötvenes–hatvanas évek evangélikus egyházában a szocializmus Magyarországán, és miért kellett lelkészként gyárban dolgoznia? Milyen változásokat hozott a rendszerváltás? Madocsai Miklós nyugalmazott evangélikus lelkésszel beszélgettünk életéről, szolgálatáról.
Nem felejtem a pillanatot: a fürdőszobában guggolok, velem szemben Lilla, és amíg én szárazra törlöm, ő mélyen a szemembe néz. „Hogy figyel engem!” – suhan át az agyamon, de aztán leesik a tantusz: pupilláimban tükröződő önmagát szemléli…
A Szentlélek az utcán is szól. Igazságérzetem nem hagyott nyugodni, és kissé indulatosan mentem egy értekezletre néhány hete. A metróból kilépve a járólapra írt Melanchthon-idézetre néztem… A nagy református püspök, Ravasz László gondolata is megszívlelendő.
Budapest – Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen április 18-án tartott dies academicus – akadémiai nap – fórumbeszélgetésének vendége volt Lackfi János, a Luther-rajzfilm szövegkönyvírója. A Fabiny Tamás püspök által vezetett diskurzus után alkalom nyílt megkérdezni a József Attila-díjas költőt egyebek mellett hitbeli életéről, megtéréseiről (!), imádságos életéről és a Lutherhez fűződő különleges kapcsolatáról.
„Befogad és kitaszít a világ.” (François Villon: Ellentétek balladája) Amikor hitoktatni kezdtem, huszonegy évesen, egy rendszerváltás után éppen csak éledező országban, nem jutott volna eszembe ez az idézet a munkámról. Lelkes és elsodorhatatlan voltam. Na jó, ez alig változott, csak ma nagyobb imaerő kell mindehhez.
Sára, Ráhel, Ruth, Anna – csak néhány jól ismert bibliai példa a különleges anyasorsokra. Az utcán, a kútnál vagy a piacon velük találkozók talán nem is sejtették, mennyi bánat- és örömkönny, reménytelen kétségbeesés és bizakodó fohász vagy megalázó magyarázkodás jellemezte mindennapjaikat – mindez a legnagyobb ajándék, azaz az anyaméh gyümölcse, vagyis a hőn áhított, de érkezni csak nem akaró gyermek miatt. Mert nekik – és férjeiknek – a gyermekáldás előtt még egy hitpróbán kellett átmenniük. Nem kell azonban több ezer évet visszamennünk az időben, ha hasonlóan szép és megindító életutakat szeretnénk megismerni; elég, ha csak evangélikus házunk táján „nézünk a bölcső mélyére”. Anyák napja alkalmából hadd mutassak be négy – hiszem, az Úristen által megáldott – sorsot. Az elgondolkodtató történetek sok olvasónak adhatnak megerősítést vagy bátorítást.
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.” (Jak 1,17; Károli-fordítás)
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Nagy Ádám negyedéves teológus-lelkész szakos hallgatót a pályaválasztásáról, a fiatalok megszólításáról, a közösség fontosságáról és a teológia szeretetéről is kérdeztük.
Pozsony környéki nagyszülők, szülők, ungvári gyermekkor, ruszin nyelvű görögkatolikus elemi iskola, soproni evangélikus teológia – már ez a néhány momentum is sejteti, nem átlagos életutat tudhat magáénak az idén a kilencvenedik életévében járó evangélikus lelkésznő. Mintha a sors szándékosan tartogatott volna számára különleges helyzeteket. A maga korában – 1948-at írunk – nemcsak pályaválasztásával tűnt ki a barátnői közül, de lelkésszé avatásával is egyháztörténelmet írt. Ugyanis az egyház hibájából az utolsók között, hatvanévesen (!) szentelték lelkésszé harminc évvel ezelőtt, 1988. március 20-án. Az a nap Judica vasárnapjára esett, amikor a zsoltáros így kiált: „Szolgáltass nekem igazságot, Istenem…”
Az Evangélikus Élet egyáltalán nem bulvárlap, most mégis egy igazi botrányt, ráadásul az egyházat érintő világbotrányt kell az olvasóval megosztanom. Ne gondoljon senki anyagi vagy erkölcsi visszaélésekre vagy valamilyen pikáns politikai tartalomra. A kereszt botrányáról szeretnék szólni. Arról, amelyről Pál apostol így ír: „…a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. […] Nem tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? […] miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük…” (1Kor 1,18–23)
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Sztupkai Kristóf metodistaként tanul az evangélikus teológián. Az ötödik évfolyamos, teológus-lelkész szakos hallgatóval elhívásáról, a 21. századi egyház képéről és a misszió fontosságáról beszélgettünk.
Számos evangélikus rendezvényen – Deák téri gimnáziumi koncerteken, Szélrózsa találkozón – fellépett már Várnagy Andrea, zongoraművész férjével négykezesekkel varázsolta el hallgatóságát. Két tehetséges leányuk, Laura és Lili is közreműködött előadásaikon. A színművészeti pályára készülő Laura bibliai szakaszokat, irodalmi részleteket olvas fel, míg Lili lassacskán édesanyjának egyenrangú partnerévé vált a zongoránál. Anyaságról, karrierről, a zene öröméről, a szeretet áramlásáról, az Isten adta talentumokról, a velük járó felelősségről beszélgettem a zongoraművésszel, aki nemcsak a csillogó koncerttermek pódiumain van otthon, hanem borsodi, szabolcsi, kárpátaljai iskolák tornatermeibe is elviszi a muzsikát. Szavai így, anyák napja közeledtével különösen is megszívlelendők.
A nemzeti köznevelésről szóló törvény 2013. szeptember 1-jétől az általános iskolák első és ötödik évfolyamán és a hat évfolyamos gimnáziumokban a hetedik évfolyamon kötelezően választható tantárgyként bevezette az etikát, illetve a hit- és erkölcstant. E rendelkezés sok vitát váltott ki a közéletben, de még egyházon belül is, hiszen a megnövekedett óraszámok, feladatok olykor rendkívüli terhet róttak lelkészeinkre, hitoktatóinkra. A nehézségek mellett azonban sokan meglátták a feladat pozitív oldalát, hozadékát is, és a gyülekezetplántálást már a legkisebbeknél elkezdték, így gyarapítva aztán testvérekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel is egy-egy közösséget. Összeállításunkban az iskolai hittanoktatásban részt vevő evangélikus lelkészek véleményéből kötöttünk csokrot.
Az asszonyverés szünetel. Erdélyi lelkipásztortól hallottam a falujában élő cigányok fogadalmi szokásáról. A pap előtt ígéretet tesz valaki, hogy például két hónapig nem fogyaszt alkoholt. Ilyenkor az egész család, több esetben a rokonság elmegy a templomba. Ezt az ígéretet aztán halálosan komolyan veszi és betartja a családfő. Egy férfi azt ígérte, hogy két hónapig nem fogja verni a feleségét. Az asszony azóta is hálás a lelkipásztornak, hiszen az ő segítségével kapott nyolc hét békességet.
A kollégiumi lét egy életre meghatározó lehet a felsőoktatási tanulmányaink során, főleg, ha még szakkollégiumok keretében is bővíthetjük tudásunkat. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem kollégiumában 2016 decemberében alakult meg a Melanchthon Evangélikus Szakkollégium. Oktatási céljai között egyszerre van jelen a magas színvonalú, tudományos értékű képzés, kutatás, valamint a szaktudományok művelésében élenjáró egyetemi hallgatók egyházi kötődésének erősítése, tanulmányaik segítése. Ezt szeretnénk most bemutatni olvasóinknak, a diákoknak pedig kedvet csinálni a csatlakozáshoz.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház