Mikor kirándulni megyünk más helyekre, más országokba, más tájakra, akkor a férjem már előre mondja: „És most mindjárt az fog következni, hogy kijelented, még soha életedben nem jártál ilyen szép helyen.”
A karanténidőszak alatt sokan vágtak bele az otthoni kenyérsütésbe. Kovászoltak buzgón aprók és nagyok, sőt voltak, akik pár kenyér kisütése után már családi mikropékségük megnyitásáról kezdtek álmodozni. Jó lenne, ha a kovászolás nem múló hóbort lenne, és a bajok elmúltával se nyúlnánk sokat az olykor minősíthetetlen bolti kenyérhez. De valljuk be, a kovásszal készített kenyér türelmet, gondoskodást és odafigyelést igényel, a mindennapok sodrásában a mai ember pedig nem ér rá arra, hogy még egy ilyen aprócska élőlénnyel is foglalkozzon. De talán épp az új kenyér ünnepén érdemes elgondolkodni a kovászolás isteni dimenzióin.
Újpest északi részén, a főváros szélén fekszik Káposztásmegyer, Budapest egyik legfiatalabb lakótelepe. Az itt élő mintegy harmincezer ember felé végezzük szolgálatunkat ebben a misszióban. A kis missziói közösség életében és kapcsolataiban két fókusz van: megszólítani és bevonni embereket a gyülekezet közösségébe, az Istennel való közösségre, illetve segíteni azok hitének épülését, mélyülését, akik már „bent” vannak.
Ezzel a tartalmi összefoglalóval szeretnénk figyelmükbe ajánlani az Evangélikus Élet magazin legfrissebb számát. Olvassák szeretettel az Evangélikus Életet és vigyék a jó hírét!
Fél szemmel figyeltem a híreket. Az egyik csatornán beszámoltak róla, hogy ROSA, az idegsebész robot végez el komoly műtéti beavatkozásokat géphez méltó pontossággal. És ígéretes új gyógyszerek készülnek, amelyek jelentősen javítani tudják az AIDS-betegek életminőségét. Aztán a másik csatornán egy bárányhimlő szövődményeiben meghalt kisgyereket mutattak.
Március elején már sejtettük, de igazán 16-a, az iskolák bezárása és az otthoni munkavégzés, az úgynevezett home office bevezetése idején vált világossá: olyan időt élünk, amilyet generációnk még soha. De mi az, hogy világjárvány? Veszélyben az életünk, a szeretteink, a megélhetésünk, a megszokott életvitelünk? Mi lesz velünk, s meddig tart mindez? Szorongás, magány, a napi esetszámok követése, aggasztó külföldi képsorok a híradóban. Sok kérdésre ma sincs megnyugtató válasz, sőt a járvány második hullámától tart a világ. Egyházunk az elsők között csatlakozott a Magyarországi Baptista Egyház kezdeményezte, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának égisze alatt létrehozott telefonos lelkisegély-telefonszolgálathoz. A pandémia idején szerzett tapasztalatokról kérdeztük Németh Zoltán lelkészt, egyházunk országos irodája gyülekezeti és missziói osztályának vezetőjét.
Mindig megfogadom, hogy politikáról meg vallásról nem vitatkozom senkivel. Politikáról azért nem, mert a végén úgyis mindenki megmarad a saját meggyőződésében, cserébe pedig még jól össze is veszünk. A vallással hasonló a helyzet; csakhogy míg a politikai kérdések java része vitatható, a hitbéli igazságok számomra vitán felül állnak. Csepűrágásra meg kár időt pocsékolni. A Biblia nem véletlenül biztat inkább jó cselekedetekre a meddő vitatkozás helyett: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két figyelmeztetés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él, és magában hordja ítéletét.” (Tit 3,10–11)
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Varga Tamásné 1989-től segíti a diákok testi és lelki formálódását. A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium testnevelés és gyógytestnevelés szakos tanárával az újrakezdésről, az iskola szellemiségéről és a testnevelés fontosságáról is beszélgettünk.
Sokak számára lehet ismerős Csengey Gusztáv (1842−1925) neve: evangélikus lelkészként, gimnáziumi és teológiai tanárként, költőként, íróként is számon tartják a kézikönyvek. Teológiai egyetemi tanulmányainak végeztével az aszódi evangélikus gimnáziumban tanított. 1886-tól az eperjesi evangélikus kollégium tanára volt, ószövetségi ismereteket és egyháztörténetet adott elő, valamint kiterjedt irodalmi tevékenységet folytatott. E korszakának legnagyobb munkája az 1909-ben könyv alakban is megjelent, Izráel története – Az újabb bibliai kritika eredményeinek nyomán című monográfia, amelyet egyetemi előadásai alapján írt meg, s amelynek eredeti kéziratára a közelmúltban bukkant rá – e sorok írója…
Arcmosás. A kánikula napjaiban különösen is jólesik. Felfrissülés, új erő, hűsölés, lelassulás, megállás. De nem csak nyáron. Amikor az ember reggel arcot most, érzi, hogy elkezdődik egy új nap. Kimossa belőle a tegnapot, az álmosságot, a múltat. Kimossa belőle mindazt, amit nem szeretne belevinni egy új napba. Az arcmosás mint hajnali-reggeli rituálé van jelen hétköznapjainkban csakúgy, mint ünnepeinken.
Egy világjárvány hullámai között élve sok mindenen elgondolkozik az ember. Mennyi minden van az életünkben, amit mindaddig nem becsültünk meg, amíg hiánya fájdalmasan nem jelentkezett. Hajlamosak vagyunk természetesnek tekinteni dolgokat, amelyek élhetőbbé, kényelmesebbé és színesebbé teszik az életet, vagy számunkra természetes módon az élet alapvető feltételeihez tartoznak, pedig a világ számos pontján eleve nélkülözni kényszerülnek őket.
A Magyarországi Luther Szövetség és a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága szervezésében minden hónap utolsó csütörtökén különleges program helyszíne Budapesten az Evangélikus Országos Múzeum. A koronavírus-járvány miatt a sorozat néhány hónapon át szünetelt, de június 26-án már elhangozhatott Veres Emese-Gyöngyvér előadása. Az egyházi néprajz kutatójaként is ismert előadó az alábbiakban az Evangélikus Élet magazinunk olvasói számára elevenítette fel a trianoni országhatárokon kívül rekedt magyar lutheránus „szervezkedések” epizódjait.
Napjainkban sokféle meditációs értelmezéssel és gyakorlattal találkozunk. Ebben a kissé kaotikus helyzetben próbál utat mutatni Laurence Freeman munkája. Az angol bencés szerzetesnek, a Keresztény Meditáció Világközössége vezetőjének Belső fény – A tiszta imádságként végzett meditáció című könyve százhetven oldalon igyekszik bevezetni az imádságként végzett meditáció elméletébe és gyakorlatába.
A Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnapon, gyönyörű, verőfényes időben adott hálát az ünneplő gyülekezet Ferenczy Erzsébet lelkésznő többéves szolgálatáért a hosszúszói ágostai hitvallású evangélikus gyülekezet templomában. Ferenczy Erzsébet missziós lelkészként nemcsak itt, hanem a gömöri régió több gyülekezetében is szolgált. Szolgálata áldást jelentett ezeknek a közösségeknek és az egész szlovákiai régió magyarságának.
A Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület, azaz a KÖSZI szokás szerint a legfiatalabb korosztálynak szóló mesetáborával nyitotta a nyarat. A Zuglói Evangélikus Egyházközség és az Evangélikus Hittudományi Egyetem kollégiumának épületeibe hívták kalandra július 6–10. között az 1–4. osztályosokat. A napközis keretek között tartott tábor vezetője Tihanyi Hanna volt, a csapat lelki jólétéről pedig Bonnyai Zsuzsanna gondoskodott.
Természettudós, néprajzkutató, régész, nyelvújító, politikus – ezek a „címkék” mind ráillenek a száznyolcvanöt évvel ezelőtt született evangélikus polihisztorra, Herman Ottóra. A magyar tudományos élet máig meghatározó, gazdag és szerteágazó életutat bejárt alakjának nevét nyughelyén, Miskolcon a városi múzeum, a Bükk hegységben pedig fokozottan védett barlang viseli.
Keresőkre nyitott közösség és testvéri légkör – néhány szó, amely a dunakeszi, gödi és sződligeti evangélikus gyülekezet mindennapjait jellemzi. A fiatal és elszánt lelkésznő, Chikán Katalin szolgáló közösséget maga köré építve látja el a Dunakeszi Evangélikus Egyházközség lelkészi szolgálatát, hajszál híján tíz éve.
Világítótornyot idéző, hengeres épület a helyi evangélikusok – Nagy Tamás építész tervezte – lelki otthona a balatonboglári Várdomb oldalában. A húsz éve épített templom fa- és terméskő anyagával szerves részévé lett a tájnak. Oldalában teraszos elrendezésű, virágkompozíciókkal teli kert. Szerte gyermekjátékok, apróságok zsivaja. Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna esperes a verandáról a parókia hűvösébe hív, hogy a kreatív lelkészcsalád szolgálatáról beszélgessünk. Gyülekezeteket bemutató riportsorozatunk júliusi állomásán a Balaton déli partjára invitáljuk olvasóinkat.
Ezzel a tartalmi összefoglalóval szeretnénk figyelmükbe ajánlani az Evangélikus Élet magazin legfrissebb számát. Olvassák szeretettel az Evangélikus Életet és vigyék a jó hírét!
Mára alapvető történeti forrásnak számít az anyakönyv – matrikula –, ám e dokumentumtípus megléte sem volt mindig magától értetődő. Napjainkra már a gyülekezetek identitását hordozó, legfontosabb iratok közé tartoznak a matrikulák, családtörténet-kutatók forgatják őket naponta, kutatják digitálisan az interneten is. Ha valaki sok időt tölt tanulmányozásukkal, hamarosan tapasztalja, hogy sokszínű, szinte kimeríthetetlen információforrások.
Ha nyár, akkor könyvek. Bizonyára hozzám hasonlóan sokan vannak így ezzel. Ilyenkor végre van annyi felszabaduló időm, hogy egymás után olvassam a vágyott irodalmi műveket. Emlékszem arra a nyárra, amikor a Száz év magány című világhíres alkotást olvastam. Mély benyomást tett rám. Valóban faltam. Ezt követte a Zorbász, a görög, majd pedig a Tizenhárom almafa.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Hegedűs Klárával, a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium magyar–francia szakos gimnáziumi tanárával kreativitásról, irodalomról és önismeretről, valamint a diákok inspirálásáról is beszélgettünk.
Óriási bátorság leugrani a toronyból, bele a Duna kellős közepébe. Márpedig a 2017-es budapesti FINA vizes világbajnokságon, amelyre mi is kilátogattunk Máté fiammal megnézni Hos - szú Katinkát, az egyik legkülönlegesebb látvány kétségtelenül az óriás toronyugrás volt, amelyet a szervezők a Duna-partra álmodtak meg, gondolva Budapest szépségeire és persze a világhálón azóta is milliószámra keringő fotókra.
Mit ne tegyünk a járvány után? Amikor ezeket a sorokat írom (2020 májusának végén), lecsengőben van már a koronavírusjárvány. Kezdődik az élet megint.
Ezekben a napokban rendezték volna meg a XXXII. nyári olimpiát, amelyet azonban a koronavírus-járvány miatt egy évvel el kellett halasztani. Hogy mégse maradjunk olimpia nélkül, az alábbiakban igyekszem áttekinteni, hogy magában a Bibliában hol van szó sportról.
Az 1990-es rendszerváltást követő első püspökiktatásra az év március 17. napján került sor. Ünnepi volt az alkalom, megannyi külföldi egyházi méltóság – köztük az LVSZ [Lutheránus Világszövetség – a szerk.] akkori főtitkára [a norvég Gunnar Stålsett – a szerk.] és a szomszédos egyházak püspökei –, régi és új közéleti személyiségek jelenlétében zajlott az esemény, zendült az ének egy új, nagy reményekkel várt korszak küszöbén. Bennem élt a feszültség, meg tudok-e felelni az elvárásoknak egy ismeretlen korszak hajnalán, amikor a társadalmi és egyházi változások előrevetítették a lehetőségek csillagzáporát.
Ez a kis plüss ma megragadta a figyelmemet. Mit is mondjak… Vajon melyik gyerek mondaná el ennek a kis szörnyecskének a gondjait? Ma pont olcsóbban… „Kis gyerek, kis gond…” – talán a mérete miatt kicsi gyerekekre gondoltak a gyártók. Zsebes, szóval jól tele tudja beszélni a gyerek a hasát. Aztán behúzza… És aztán? Egyedül marad, megoldás nélkül. De ha szerencséje van, kitalál valamit. Vagy nem, mert nem tud, mert még kicsi.
Lucien Aimé Duval személyét Sillye Jenő ajánlotta figyelmembe még felső tagozatos koromban. El is olvastam alig tizenhárom évesen a Miért oly hosszú az éj? című könyvét, és… Nos, nem értettem belőle egy szót sem. Az ember annyi idősen még fekete-fehérben látja a világot. Valaki vagy jó, vagy rossz. Vagy keresztény, vagy cigarettázik. Ilyen egyszerű. Duval bonyolultabb volt.
Brüsszel – Az Európai Néppárt frakciójának vallásközi párbeszéddel foglalkozó munkacsoportja június 24-én online ülést tartott, amelyen első alkalommal ismertette, hogy a történelmi egyházaknak milyen szerepük van a koronavírus-járvány okozta válság utáni újjászületésben. Hölvényi Györggyel, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselőjével, a munkacsoport társelnökével a Magyar Kurír munkatársa beszélgetett.
„A földet művelni, mezőgazdasággal foglalkozni nemcsak szakma, nem csupán hivatás, hanem életforma" – vallja Zászlós Tibor, a Mezőfalvai Zrt. vezérigazgatója. Megtiszteltetésnek tekinti, hogy eddigi pályafutása alatt számos más tisztséggel is megbízták, jelenleg is a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mezőgazdaságért felelős országos alelnöke, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnöke, címzetes egyetemi docens, a GMO-mentes Magyarországi Egyesület vezetőségi tagja. Kápolnásnyéken él, a Tordas–Gyúrói Evangélikus Egyházközség martonvásári filiájának tagja. Öt gyermeket nevelt fel és öt unokával büszkélkedhet. Íróasztalán két könyv mindig a keze ügyében van: a Biblia és a Büntető Törvénykönyv.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház