Az augusztus és a szeptember már jó ideje az év különleges időszaka számomra. Munkában kiemelten gazdag, mert az egyházunk kántorképző intézetének tudományos munkatársaként rám bízott feladatok közül két jelentős esemény ekkor zajlik. Ez eddig persze még nem volna különösebben megörökítésre érdemes. Annak megtapasztalása viszont, hogy az általam szervezett programok engem is építenek, és megsokszorozva kapom vissza a befektetett energiát, mindenképpen arra indít, hogy másokkal is megosszam a jó híreket.
Vékonyabb pénztárcával külföldi nyaralásra vágyóknak az utazási irodák előszeretettel ajánlgatják Görögországot. A Balkán-félsziget déli fertályán elterülő ország nagyvárosain és a partvidéki üdülőhelyein kívül ezerháromszáz sziget csábít az Égei-tenger varázslatos világának felfedezésére. Fél tucatnál több sziget érhető el Budapestről közvetlen repülőjárattal is. Mind közül a legdélibb a legnagyobb: az immár több mint nyolcszázezres lélekszámú Kréta. E Szentírásban is számontartott sziget sokak számára azért is bír elsődleges vonzerővel, mert történetesen egész kontinensünk civilizációja innen eredeztethető…
A kis Zselyke nem a saját gyerekem, csak tanítom. Pontosabban próbálom tanítani. Most, amikor leírom ezeket a sorokat, szeptember második hete van, és pillanatnyilag még úgy tűnik, ő fog tanítani engem. Sétálunk a templomhoz ketten. Mindössze három-négy percnyi időt vesz igénybe az út.
„Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” – szól a missziói parancs (Mk 16,15). Van der Wilden lelkipásztor a feleségével együtt komolyan vette: a házaspár misszionáriusként harminc évig dolgozott azon, hogy lefordítsák az Újszövetséget egy pápua törzs nyelvére Indonéziában, ahol több mint hétszázötven nyelvet beszélnek. A nyugalmazott lelkész vendég-igehirdetőként prédikált a ceglédi evangélikus gyülekezetnek a havonta tartott holland–magyar istentiszteletek szeptember 15-i alkalmán, ezután kérdeztük őt a különös elhívásról.
Az egyházakat is elérte az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni megtorlás. Kivégzett és bebörtönzött lelkészek, kolostorba száműzött vagy emigrációba kényszerült katolikus püspökök, a zsidó hitközségekre kivetett hadisarc, a protestánsok önrendelkezési jogának felfüggesztése, iskoláinak ellehetetlenítése jelezték, hogy a hatalom minden eszközt megragadott az egyházak megfélemlítésére. A legkeményebb büntetés az evangélikusokat érte: mind a négy püspökünket felfüggesztették állásából. Október 6-án erre is emlékezünk.
Egyházunk sajtóbizottságának idén megválasztott elnöke a Magyar Arany Érdemkereszt (polgári tagozat) kitüntetést vette át augusztus 20-a alkalmából. Lovass Tibor, a pedagógus végzettségű szombathelyi evangélikus újságíró vérbeli televíziós: vizuális látásmódja beszélgetésünk során is tetten érhető. Élményszerűen mesél: színes képekben, egymásra épülő jelenetkockákban fogalmaz, a lényegre fókuszál, de a részleteket sem hanyagolja el. A hit vérkeringéséről, a közösségek erejéről, szakma- és családszeretetről, valamint egy többgenerációs becenév történetéről beszélgettünk vele.
Királyi vendég vendége voltam az utóbbi hetekben, amíg Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész Királyi vendégségben című prédikációskötetét olvastam. Különleges időtöltés volt ez, amikor nem én, a meghívott vittem ajándékot, hanem engem, a meghívottat részesített a „házigazda” ajándékban. Időtálló, anyagiakban nem mérhető útravalót kaptam a könyvben található hetven igehirdetés által.
Közösségeinkben komoly múltja van az országos hittanversenynek. A szervezést, a mozgósítást és a központi szakmai támogatást azonban érdemes időről időre átgondolni. Az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának és a Luther Kiadónak a közös kiadványai most az utóbbira tesznek kísérletet.
Madagaszkár – A nemzetközi evangélikus–pünkösdi párbeszédbizottság negyedik ülését szeptember 7–13. között tartották az afrikai Madagaszkáron, Antananarivóban. A klasszikus pünkösdi egyházak képviselői és a genfi központú Lutheránus Világszövetség küldöttsége ezúttal a szegénység témáját járta körül. A konferencián régiónkat dr. Gáncs Tamás kelenföldi igazgató lelkész, biblikus teológus képviselte, aki tagja a világszövetség héttagú delegációjának, amelynek ötéves megbízása 2020-ig tart.
Ateológián a lelkigondozásra készülőknek többek között magyaráztam a nonverbális koinóniáról. Ez tudományosan hangzik, magyarul egyszerűen ezt jelenti: szó nélküli szentséges együttlét. Amikor nem mondunk semmit, hanem két ember együtt van az Úrban, a lelkigondozó és lelkigondozottja, egy beteglátogató lelkipásztor és egy beteg ember.
Budapest – Az absztrakt művészet egyik csúcsteljesítményének tartják Konok Tamás Kossuth- és Prima Primissima díjas festő és szobrász életművét. A kilencvenedik születésnapjához közeledő művész számára meghatározó az evangélikus családi háttér; nagyapja és legelső mestere Sándy Gyula építész volt, akinek számos evangélikus templomunkat köszönhetjük. Az Asztali beszélgetések sorozat tizenhatodik évada nyitóalkalmának vendége szeptember 19-én a Petőfi Irodalmi Múzeumban Konok Tamás volt.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, feladataikról, céljaikról. Ez alkalommal Zámbóné Karner Anikóval, a budapesti Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium igazgatóhelyettesével beszélgettünk a keresztény nevelésről, a tanítói hivatásról és Sztehlo Gábor szellemi örökségéről.
E sorok írására készülve a Cinkotai Evangélikus Egyházközség megalakulásának háromszázhuszadik évfordulójának ünnepén hajtottam fejet a cinkotai gyülekezeti ház udvarán álló szabadságharcos-emlékmű előtt. A lelkészlakás udvarán toborozta csapatait Aulich Lajos 1849. április 24-én a tavaszi dicsőséges hadjárathoz. A szabadságért harcoló katonák innen indultak Pestre, majd onnan Buda visszavételére. Nem felejthetjük emléküket.
A néhai evangélikus lelkész, költő és egyházi író, Sántha Károly méltán illette a nála közel négy évtizeddel idősebb kortársát, Zsivora Györgyöt a „nagy emberbarát” jelzővel a róla szóló megemlékezésében. Az idén kétszáztizenöt éve született evangélikus jogász, kúriai tanácselnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja ugyanis nemcsak a hivatásában járt elöl, de krisztusi szeretettel fordulva feléjük, anyagi segítséget is nyújtott az arra rászorulóknak.
Az Evangélikus Élet magazin augusztus 25-i-lapszámában a kevésbé ismert, ám annál melegebben hívogató vendégházakra igyekeztünk ráirányítani a figyelmet – a teljesség igénye nélkül, de azzal a meggyőződéssel, hogy ezek is helyszínei lehetnek a kiadós „asztali beszélgetéseknek”, a testi-lelki feltöltődésnek. Mostani összeállításunkkal vendégszobák és további szálláshelyek után jártunk.
„Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt. […] És látta Isten, hogy ez jó.” (Móz 1,11) A teremtés hajnalánál nem lehetett ott az ember, de vannak szerencsések, akik hivatásuk révén tanúi lehetnek ennek a csodának. Pálinkás György egy közülük. Kárnyáczki Eszter lelkésznő ajánlására – és kíséretében – érkeztünk a pilisi Séf Kertjébe. Gasztrosorozatunk új állomásán bemutatjuk, honnan kerülnek a Michelin-csillagos éttermek tányérjaira a szép, ehető növények, de a boldogság egyik arcát is megláthatjuk.
A többértelmű alcím utalni szeretne az egyházzenész alkalmi célzatú kis kórusműveire, a ma már nem létező, általa összetartott férfi-kamarakórusra és a temetési éneklésről vallott felfogására is. Weltler Jenő (1909– 1992) a hazai lutheránus egyházi zenélés egyik legjelentősebb alakja volt, életműve Johann Sebastian Bach hazai recepciójának és népszerűsítésének terén mindenképpen hézagpótló. Munkássága messze meghaladja e rovat kereteit. Van azonban életművének olyan szelete, amely kevéssé ismert, pedig nagyon üdvös lehet fölidézni.
„Semmiért se aggódjatok…” (Fil 4,6a) Az aggodalom nem szűnő szorongássá fokozódhat: nem tudjuk, mi vár ránk a jövőben, ki vagyunk szolgáltatva nálunk nagyobb erők előre megjósolhatatlan kényének-kedvének. Sorsunk bármikor rosszra, vagy a jelenleginél rosszabbra fordulhat, minden óhajunk vagy akár tevőleges igyekezetünk ellenére is áldozataivá válhatunk különböző kedvezőtlen fordulatoknak. Nincs uralmunk a folyamatok felett, kicsúszik a kezünkből az irányítás.
Európai sporthét néven szeptember 23–30. között indul az a kezdeményezés, amely a mozgás népszerűsítését kívánja támogatni az összes uniós tagállamban. A sporthéten a koordinátor Magyar Szabadidősport Szövetség országszerte számos eseményt rendez, s ehhez szövetségesként „az egyházakat mint potenciális szabadidősportesemény-szervezőket” is megszólították. Jól tették!
Keresztény évadot hirdetett a Magyar Állami Operaház. A főigazgatót arról kérdeztük, hogy mit is jelent ez valójában. Ókovács Szilveszter operaénekes, zenekritikus-publicista arról is beszélt, hogy számára melyek a keresztény értékek, mitől keresztény egy opera, és mit szeretett volna ezzel az évaddal elérni, valamint szót ejtett a különleges bemutatókról is.
„Számunkra, mint minden keresztény iskola számára, a keresztény értékrend jelenti az egyetemes értékek alapját” – vallja a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatója. Hajdó Ákos az intézmény újraindulásának harmincadik évfordulója kapcsán beszélt lapunknak tervekről, keresztény értékrendről és Luther Márton „irányelvéről”.
A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium 1989 szeptemberében nyitotta meg újra a kapuit egyházi intézményként, Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium néven. Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspökkel, valamint fasori öregdiákokkal – Liptay György vegyészmérnökkel, egyetemi tanárral és Vitális György aranydiplomás geológussal – elevenítettük fel a régi Fasor szellemiségét, az újraindulás előkészítésének történetét és a gimnázium újranyitását.
Leggyakrabban elmondott imádságunkról gondolkodva vajon tudatában vagyunk-e annak, hogy miért is imádkozunk valójában? Mit érthetett Jézus az általa tanított imádság egyes kérésein? Az Újszövetség-kutató, katolikus pap, a Tübingeni Egyetem emeritus professzora, A Miatyánk új értelmezésben című könyv szerzője ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ közérthető, elgondolkodtató formában.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Mi a jelentősége az iskolai hitoktatásnak? Válhat-e egy intézmény Isten gyülekezetévé? Milyen a Deák Téri Evangélikus Gimnázium lelkisége? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Koczor Tamás iskolalelkésszel.
Megrendítő esemény részesei voltunk 1989. szeptember 2-án: újraindult a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium. A kommunizmus alatt egyedül az evangélikus egyháznak nem maradt iskolája, ezért aligha csoda, hogy arra a közel négy évtizedre mint a pusztai vándorlás idejére emlékezünk. Nem voltunk szabadok, és ráadásul a Vörös-tengeren is át kellett kelni.
Manapság tucatnyi program közül választhatnak a szülők és a gyerekek nyáron. Sok egyéb mellett tartanak lovas-, idegen nyelvi, cserkész- és hittantáborokat is. Szerkesztőségünk most ez utóbbinak a gyakorlatáról kérdezett evangélikus gyülekezeti lelkészeket, a tapasztalataikról érdeklődve: meddig tart a szervezés; általában hány főre számítanak; nő-e a hittantáborra az igény? De leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy kell-e manapság valami extra tematikát kitalálni, vagy elég az, ami régen volt: tartalmas lelki programok, szép helyszín, tábortűz, zene.
A legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át Lupták György, a Kiskőrösi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese augusztus 19-én a Parlament vadásztermében. Az elismerés hátteréről – kevésbé hivatalos körülmények között – kérdeztük a Balatonszárszón megrendezett munkaévkezdő lelkészkonferencián épp szabadidejét töltő, a gospel világáról hivatalos tevékenységeinél sokkal lelkesebben beszélő esperest.
A tolnai dombok lankáin húzódik meg a több száz éves múltra visszatekintő Majos, amely 1973 óta Bonyhád része. Akárcsak a többi környékbeli sváb település, ez az egykori falu is megsínylette a második világháborút követő kitelepítéseket. Napjainkban azonban újra erősödik, gyarapszik a maroknyi lutheránus közösség, ebben pedig jelentős szerepet játszik a gyülekezet lelkésznője, Makán Hargita, aki egyúttal egyházunk bonyhádi oktatási intézményében a gimnazisták és a kollégisták iskolalelkésze is. A helyi evangélikusság múltjáról, jelenéről és személyes életéről is kérdeztük.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház