Ülök a fóti evangélikus templomban, és hallgatom egyházunk kántorképző intézete idei első tanfolyamának kórusát. Bár én is itt nőttem fel, mégis minden évben megindít a tény, hogy a nyári szabadságok idején összegyűlik ötven gyermek és fiatal, akik tizenöt – többnyire náluk alig idősebb – oktató vezetésével két és fél hétig együtt muzsikálnak, imádkoznak, és közben közösséggé válnak. Hála érte Istennek!
„Az idén a magyarok 62 százaléka tervez nyaralást. A legtöbben (35 százalék) július második, valamint augusztus első felében (22 százalék)” – írta nemrégiben egy napilap, a 18–59 éves korosztály körében végzett reprezentatív kutatás eredményeit ismertetve. A pihenés bizony nem luxus: létszükséglet. Olyan biblikus tevékenység, amellyel Isten ajándékozta meg az embert. Már a Genezis arról tudósít, hogy miután Isten elkészült világot teremtő munkájával, megpihent a hetedik napon. S nem csupán pihent, hanem „megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt…” (1Móz 2,3)
Gyerekkoromban nyáron ettük a dinnyét, ősszel a szőlőt, télen pedig az almát. Manapság, amikor faluvá zsugorodott a Föld, asztalunkra került gyümölcsök nem jelzik megfelelően az idő múlását. Másképpen haladunk. A természet szívverését se érezzük, helyette az atomórák rezgése szabdalja életünket – nehezebb is lett a várakozás.
Negyven évvel ezelőtt, éppen nyáron fogott vállalkozásba a gyóni születésű, evangélikus Kosztolányi Erzsébet és katolikus férje, Ferenc. Savanyúságokkal kezdték, amelyeket a Fehérvári úti piacra vittek eladni. Szorgalmuk, szakmai hozzáértésük meghozta a gyümölcsét: a 2005-ben alapított Dabas-Food Kft. mára huszonegy főt foglalkoztató, az élelmiszeriparban országosan ismert családi cég lett. Evangélikus vállalkozásokat bemutató sorozatunk legújabb darabjában megjelenik még Stefan és Pisti is, akik – pontosabban amelyek – nélkül bizony leállna az üzemben az élet.
Lehet-e, tudhatunk-e olyan embert szeretni, akivel nemcsak nem értünk egyet, hanem tudjuk róla, hogy a békességünkre, javainkra vagy egyenesen az életünkre tör? Jogos-e az a parancs, mely mégis ezt várja el tőlünk? Mennyire kell ezt elfogadnunk? Korunk talán egyik legkevésbé emlegetett teológiai fogalma az ellenségszeretet. Mit kezdünk vele, ha őszintén bevallva sokszor nemhogy az ellenség iránti szeretet, de a vendégszeretet, sőt még a szűk családi szeretet sem sugárzik át az életünkön?
„Álmodtam, de valóság volt” – fogalmaz egy New Yorkba elszármazott magyar túlélő a holokauszt borzalmairól. A nemrég elhunyt Hermann Ildi fotóművész emigráns holokauszttúlélők visszaemlékezéseit gyűjtötte kötetbe, fotóival illusztrálva. A Hiányzó történetek – New York-i magyar zsidók történetei szívbe markoló, felkavaró olvasmány.
A lelkivezetés kézikönyve címmel a Luther Kiadó gondozásában frissen megjelent kötet nem előzmény nélküli: egyházunk könyvkiadója 2013-ban Owe Wikström A kápráztató sötétség című, a lelkivezetés elméleti és gyakorlati kérdéseit taglaló szakkönyvét adta az érdeklődő olvasók kezébe. A Heikki Kotila szerkesztette tanulmánykötet szintén azt célozza, hogy a lelkivezetés tartalma és különböző formái minél inkább ismertté váljanak azokban az egyházakban és vallásos közösségekben, amelyek korábban kevésbé voltak nyitottak ennek kétezer éves gazdag hagyományára.
Szeretjük a konferenciákat. Már az előkészületek is örömet adnak: megtalálni, elkérni az Úrtól a fő témát, az ahhoz illeszkedő igéket; felkérni az előadókat, bizonyságtevőket. Fontos az éneklés, a zene. Jó elővenni a régi és az új énekeket. „Aki énekel, kétszeresen imádkozik” (Augustinus). Már a Lélek általi éneklés alatt megszólíthat minket Isten. Egyházunk nagy kincsei a konferenciáknak helyet adó intézmények szerte az országban: hegyvidéken (Piliscsaba, Mátra), tóparton (Balaton). Több egyházmegyének és gyülekezetnek van a találkozáshoz saját helyszíne az ország különböző pontjain.
A Paul Tillich evangélikus teológus által kifejtett „sötétbe ugrás” bátorságára van szükség, amikor például a Balatonra utazva az autó hátsó ülésén vagy épp a vonatülésen két – netán több – vakációzni készülő kisgyerek várja a fejest ugrást a nyárba... A szünidei gyermekterelgetés témakörét körüljáró kétrészes cikkünkben a nagy hőségre való tekintettel a kisgyermekes lét nem épp állóvizében mártózunk meg, és igyekszünk a mélyére evezni.
Bencze András, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettesének gondolatai az Evangélikus Élet magazin Égtájoló című rovatából.
Három gyerekkel elég komoly gondjaink lettek a takarókkal. A lányaink ugyanis rászoktak, hogy éjszaka „anya, félek!” szöveggel átzarándokolnak a mi ágyunkba. Nos, bár ez a természetes születésszabályozás tökéletes módszere volt, járt némi kényelmetlenséggel. Fekhelyünk ugyanis nem növekedett együtt a kicsinyekkel. Így egyre többször fordult elő, hogy ötünk alatt már siralmasan nyöszörögtek a rugók, a széleken le-legurult valamelyikünk, a takarókon meg valahogy nem tudtunk jól megosztozni az alvó csemetékkel.
Il Nido, azaz A Fészek – ezt a nevet viseli egy nőiruha-üzlet Cegléd belvárosában. Tisztaság, derű, harmónia jellemzi a boltocskát, de még inkább tulajdonosát, akiből hit, kedvesség, derű, életszeretet sugárzik. Személyiségének bélyegét viseli az üzlet: a pasztellszínek, a fehér ülőbútorok, finom vonalú tükrök, virágok arra hívogatnak, hogy a betérő érezze otthon magát falai között. Az Isten teremtette női szépség és harmónia ünneplését hivatott szolgálni a kis ékszerdoboz. Mert ahogy Farkas Judit mondja, sem a hiúságról, sem a gyorsan megkereshető nagy pénzről nem szólt soha sem a boltja, sem az ő élete.
Szarvason minden van! Sokszor mondják ezt rólunk, és nem ok nélkül, hiszen az evangélikus egyház szinte minden szolgálati ága fellelhető a szarvasi intézményekben és a gyülekezetekben is. Igaz ez az oktatásnevelés területén: az óvodától az iskolán át a gimnáziumig, sőt a népfőiskoláig. De majdnem az összes szociális szolgálat is megtalálható nálunk, és a gyülekezetek is sok dologgal foglalkoznak. Úgy gondoljuk, ez így van rendjén.
A Bibliában időről időre olvashatunk hazugságról. Az emberi jellem gyengeségéről tanúskodna mindez? Nem feltétlenül. Olykor van, hogy a valótlant maga Isten teszi lehetővé. Lehetséges ez? Hiszen a Tízparancsolatban ez áll: „Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!” Bibliai barangolás a hazugságok mentén.
Interjúalanyommal első alkalommal a soltvadkerti baptista imaházban találkoztam sok évvel ezelőtt, az orgonánál ült, ő volt a kántor. Aztán megtudtam, hogy egyébként pszichiáter szakorvos. Mint meséli, tanulmányai során a leginkább Gyökössy Endre református lelkész, pasztorálpszichológus – Jung-tanítvány – hatott rá. Ahhoz pedig, hogy több mint harminc éven át eredményesen ellássa a Kiskőrösi járás betegeit, jól jöttek a teológiai tanulmányok is, amelyeket a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett el. Dr. Matus István főorvosként 2007 óta a Kiskőrösi Pszichiátriai Gondozó vezetője. Egyik szakterülete a valláslélektan, illetve valláspatológia.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Jillyné Mássik Mária az Evangélikus Hittudományi Egyetem Könyvtárának munkatársa 1996 óta. A feldolgozó könyvtáros a könyvtár elmúlt évtizedeiről és egy alapos félreértésről is mesélt.
Stefan Paas holland református missziológus Az utolsó idők munkásai című könyve arra keresi a választ, hogy gyülekezeteink miként tudnák integrálni a hitre jutott embereket. Látása szerint az egyházak többségének meg kell változnia ahhoz, hogy Istennek a világgal kapcsolatos erőfeszítését hűségesen visszatükröze. Sokféle útja van annak, hogy egy gyülekezet a maga módján missziói legyen. Azok az egyházak, amelyek elsősorban trükköket és tippeket keresnek, nem fognak eljutni a szükséges megújulásig.
Az Oscar-díjas angol filmrendező abszurd alaphelyzetre építette legújabb alkotását: egy baleset és egy globális áramkimaradás folytán a főhős az egyetlen a világon, aki emlékszik a legendás brit zenekar, a The Beatles dalaira. A nem átütő zenei tehetséggel megáldott énekes-gitárosdalszerző fiatalember idővel ráeszmél az ebben rejlő lehetőségre…
A magyar tudománytörténet legkiválóbb katonatudósainak egyike Markó Árpád. 1999 óta a Hadtörténeti Intézet és Múzeum falán – Pilch Jenőé és Gyalókay Jenőé mellett – az ő nevét is emléktábla őrzi, amelyet az intézmény akadémikusainak tiszteletére állítottak. Műveinek értékállóságát jelzi, hogy számos munkája reprint – illetve korszerűsített – kiadásban is megjelent, s főként a Rákóczi-szabadságharc katonai történetére vonatkozó alapvetései ma is megkerülhetetlenek.
A bonyhádi evangélikus gimnáziumban érettségizett, jó ideje tagja a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozót szervező csapatnak, dolgozott a kormányzati Reformáció Emlékbizottság programkoordinátoraként, ez év április 1-je óta pedig a Luther Kiadó igazgatója. Antal Bálintot a kiadó előtt álló feladatokról, terveiről, céljairól, régebbi és újabb kiadványokról kérdeztük, és szó esik arról is, miért fontos az elérésnövelés.
Van egy virágom. Nemrég kaptam. Nem tudom a nevét, és azt se tudtam, milyen igényei vannak, de mivel másnap már hervadni kezdett, rájöttem: mindennap locsolni kell. Öröm volt látni, milyen jól érzi magát. Aztán pár napra elutaztam egy konferenciára. Amikor hazaértem, szegénykém gyalázatos állapotban volt. Teljesen lekonyult. Nem ér ez már egy lyukas garast se, gondoltam, de azért meglocsoltam. Hátha! Pár órával később már látszott: van remény; reggelre pedig ismét pompázott. Öröm volt látni! Meg is álltam, hogy gyönyörködjek benne.
A fennállásának harmincadik évfordulóját ünneplő Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség idén nyáron hat táborban várja a mozgássérülteket és segítőiket. Hogy miként is fest belülről egy-egy ilyen tábor, arról Szász Leventével, a szövetség elnökével és Mihályi Katával, az egyik tábor vezetőjével beszélgettünk.
Tavaly nyáron a Magas-Tátrában ismét lehetőségem nyílt lanovkázni. A mintegy kétezer-ötszáz méteres magasságba nyúló csúcsok alatt, a hegygerincre vágyó turistaként egyszerűen csak megváltottam a jegyem, beültem a sífelvonó nyitott ülésébe, és már mehettem is az akár tizenöt-húsz méter magas oszlopokra rögzített kötélpályán.
Együtt a hit útján címmel nemrégiben gyülekezetpedagógiai kézikönyv jelent meg a Kálvin Kiadó gondozásában evangélikus és református szerzők tollából. A kötet az egyes korosztályok életkérdései felől mutatja be a gyülekezeti tanítás lehetőségeit, és a gyakorlatban alkalmazható kérdéseket is kínál. Egyik szerkesztőjével, dr. Pángyánszky Ágnes lelkésszel, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetőjével beszélgettünk.
A Bach-hét művészeti vezetőjének, Kossuth-díjas karmesternek a beszéde a harmincadik budapesti Bach-hét megnyitóján, június 3-án hangzott el a Deák téri evangélikus templomban.
Hetedik alkalommal rendezték meg a Gusztáv Adolf vasi hálaadó napot június első vasárnapján. Közel ezren gyűltek össze Szombathelyen, a Vasi Skanzenben a szép, napsütéses időben a Vasi Egyházmegye gyülekezeteiből. Az ünnepi istentiszteleten Rostáné Piri Magda, az egyházmegye esperese szolgált igehirdetéssel. Vele beszélgettünk a találkozó céljáról.
Újsághír (EvÉlet, 2019/23–24. szám): „Az Ez az a nap! felekezetközi mozgalom közel húsz éve gyűjti össze a Krisztusban hívőket, hogy – évente legalább egy alkalommal – többórás tömegrendezvénnyel demonstrálja: Magyarországon is van igény és van készség Isten dicsőítésére. Ebben az esztendőben június 1-jén telt meg a Papp László Budapest Sportaréna, amelynek színpadán délután négytől kora éjszakáig váltották egymást a Jézus Krisztus nevét a kortárs keresztény zene nyelvén magasztaló együttesek és szólisták. »Prózában« is számos igei üzenet elhangzott a nap folyamán, és – a hagyományoknak megfelelően – majd minden hazai keresztény felekezet képviseletében imádkoztak vezető lelkészek azért, hogy nemzettársaink találjanak rá Krisztusban a nap mottójaként felmutatott Igazságra (Jn 14,6).”
„Régóta tervezzük, talán most valóra válik. Szeretnénk megszervezni az állandó Mandák kórust, azaz a fóti kántorképzősök kórusát. Ebbe szeretnénk meghívni Téged is! Az állandóság azt jelentené, hogy egy évben 3-4 hétvégét együtt töltenénk, akkor próbálnánk, s alkalomadtán szolgálnánk is.” Ezzel a meghívólevéllel kezdődött harminc éve a Mandák kórus története. Az önkéntes szolgálatot végző énekegyüttesről Kertész Péter és dr. Kretz István karvezetővel, valamint Bence Gábor egyházzenésszel, a fóti Evangélikus Kántorképző Intézet igazgatójával beszélgettünk a kerek évforduló alkalmából.
A személyiségi jogok védelmében mindig megváltoztatok néhány apróságot az írásaimban, hogy a szereplők ne legyenek felismerhetők. Most nem fogok. Úgy mesélem el szó szerint, ahogy történt.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház