Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, feladataikról, céljaikról. Mészáros Kornélia 2011 óta dolgozik az Evangélikus Hittudományi Egyetem könyvtárában, 2016 óta a vezetője. A korszerű könyvtárral szemben támasztott igényekről, evangélikusságáról és a presbiteri szolgálatról is beszélgettünk vele.
Életem első gyülekezetében minden szempontból a „pengősmalac-módszert” alkalmazta a lelkész egész lelki nevelésünkkel kapcsolatban. A prédikáció csaknem végig arról szólt, milyen mocskos, bűnös, utolsó, szennyes semmirekellők vagyunk, aztán, mintegy könnyed záróakkordként, megszólalt a nagy „de”. „De Jézus az életét adta értetek.” „De Isten megkönyörült rajtatok.” „De drága vére árán mégis van reménységetek.”
Elsősorban menedéket. Azt, hogy mi vagy ki elől, már nehezebb megfogalmaznom. Galilei ötszáz éve azt mondta, hogy a dolgokat mérni kell. Nagy újdonság volt ez akkoriban. Egy ideig ezzel sokan szembeszegültek, aztán szépen lassan – évszázadok alatt – majdnem az egész társadalmat átitatta az egyenlőség elve. A magyar történelemben talán a reformkorban mutatkozott meg ez az igyekezet a legszebb formában, abban az óhajban, hogy „ne számítson semmi más, csakis az érdem”. Ezzel a szép elvvel a mai napig csak azonosulni tudok, annál is inkább, mert nemcsak Magyarországon, hanem a világon bárhol bőven akad még tennivaló ennek érdekében.
A nyár vége sokszor már egyet jelent a szeptemberben induló tanévre való készüléssel. Ám idén ez rendkívülinek ígérkezik. Vajon visszatér a hagyományos oktatás, a korán kelés, a szamárfüles füzetek és társaik, vagy elég lesz leülni a számítógép elé, jegyzetelni a billentyűzeten és letölteni a tanárok által készített videókat? Az elmúlt fél év tapasztalatairól, illetve a tantestületek terveiről kérdeztük a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatóját, Gadóné Kézdy Editet, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola igazgatóját, Andorka Gábort, illetve az intézmény pedagógiai igazgatóhelyettesét, Gűth Tamást.
Uram és Istenem! Térden állva fordulok hozzád ismét, hiszen Jézus nevére minden térdnek meg kell hajolnia; térden állva és kicsit feszélyezve. Tudom, hogy nem ezen múlik, de tudom, hogy mégsem mindegy.
Ami sokáig elgondolkodtatott, és nem tudtam megfejteni, a bucsini ébredésemben és megtérésemben, az az volt, hogy a találkozásom Istennel és a történet Jézussal hogy függ össze. Számomra azon az éjszakán, amely most is él bennem, olyan emberfeletti erő nyilvánult meg, amelyet csak Isten adhat nekem.
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszéke vezetőjének kétszáz oldalas munkája segíthet abban, hogy az egész Szentírás a vándorok kézi- és útikönyveként nyíljon meg az olvasó előtt. Rádöbbenhetek arra, hogy én is „homo peregrinus”, azaz vándorló ember vagyok. „Vándorléttel megáldott és megterhelt lény”, aki végső soron zarándokként lábon hordja ki és teljesíti be az életét. Az előszó Tillmann József filozófust idézi: „Az ember igazi hona nem a ház, hanem az út, és maga az élet egy utazás, amelyet lábon kell megtenni.” A jó hír, hogy ezen az úton valaki mellénk szegődik: kivezet, elhordoz, megszabadít, s legvégül bevisz… Ezen úti élmények megtapasztalásából születhet meg szívünkben a vándorlét bizalomra épülő, a mostra nyitott teológiája. Varga Gyöngyi könyve valóban a mában, a mostban kíván biblikus iránytűt adni a kezünkbe.
Szeptemberi igénkkel Pál apostol Jézus keresztje elé állít bennünket. A kereszt elé, ahol Isten Fia önként szenved, és vállalja a halált, hogy az embervilágot megbékéltesse Istennel. De miért is kell megbékéltetni az embert Istennel? Talán haragszik az emberre Isten? Nem megértő, megbocsátó, szerető Isten-e Isten? Ma már sokan úgy tartják, hogy nem ildomos, nem korszerű, pszichológiailag helytelen Isten haragjáról, ítéletéről beszélni. Istenből jóistenkét, Jézusból barátot, sőt Jézus havert formáltunk, és azt mondjuk, amit Voltaire, hogy Isten – ha van egyáltalán – úgyis megbocsát, mert az a dolga.
Élénk az érdeklődés az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) szeptember 1-jén induló szupervizor és diakóniai mentor szakirányú továbbképzés iránt. A diplomások számára önköltséges formában szervezett, négy féléves képzésre első alkalommal tizennyolcan jelentkeztek. A február 1-jén megalakult Diakóniai Képzési Központot a mentálhigiéné területén gazdag tapasztalattal rendelkező Johann Gyula evangélikus lelkész vezeti. Az esti tagozatos munkarendben zajló képzés szakmai hátterét az egyetem oktatói kara, helyszínét szintén az intézmény budapesti épülete adja. Csepregi Zoltán rektorral és Johann Gyulával a képzés céljáról és a „jézusi eleganciáról” beszélgettünk.
Az Ida és Gyula – Dédszüleim története című könyv műfaja családi dokumentumregény, s így elsődleges célja a szerző felmenőiről összegyűjtött irat- és képanyag, illetve az ezekre vonatkozó személyes emlékek, gondolatok és írások közlése. Az írónő szerencséjére az elmúlt másfél évszázad eseményekben dúskáló fordulatai, a családtagok kényszerű lakóhely-változtatásai ellenére gazdag levél- és fényképegyüttes maradt fenn, így a gyökerek feltárása során nem kellett a kevésbé megbízható szájhagyományra, a családi legendáriumra támaszkodni.
Rátermett, „vagány”, az evangéliumot minden közegben hitelesen hirdető lelkészekből, hála Istennek, evangélikus egyházunkban sincs hiány. Tanulni persze mindig hasznos egymástól. S habár szörfgyülekezettel nem bírunk, de például evangélikus motoros (lelkész)közösséggel, a sportot is szolgálatukba beépítő papjainkkal, Erős Vár SC-s focista fiataljainkkal Pál apostol szellemében járunk el: „…hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” Van, ahol a tengerparti strandok (is) a misszió terepei.
„Bizony, a libanoni erőszakoskodás gyászba borít téged…” – olvassuk az Ószövetségben (Hab 2,17; Károli-fordítás). Évezredes és évszázados csaták, véres események színtere volt ez a vidék, és a legújabb korban is merényletek történtek, polgárháborúk zajlottak itt. A Földközi-tenger keleti partvidékén fekvő közel-keleti ország a télen hó borította Libanoni-hegység csúcsairól kapta héber eredetű nevét.
A trianoni békediktátum aláírása századik évfordulójának évében arra keressük a választ, hogy vajon egy évszázad elteltével az összetartozásnak milyen formái élnek tovább a magyar nemzet, a hívő közösségek és a családok életében. Kérdéseinket Korányi András egyháztörténésznek, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzorának tettük fel.
Szlovéniába lépve hegyes-völgyes, rendezett táj fogadja az érkezőt. Öröm látni – és egyúttal lehetetlen nem észrevenni –, hogy a szegénység nem könyököl ki majd minden ház ablakán. A Muravidék nem csak csodálatos látványával ragadhat meg minket: azt is érdemes tudni róla, hogy a Szlovéniai Evangélikus Egyház egyfajta központja is, hiszen tizennégy gyülekezetéből tizenkettő itt található. Ezen a vidéken szolgál a fiatal evangélikus lelkész házaspár, Andrejek Mitja és Andrejek-Györfi Judit is. Őket kérdeztük hivatásuk kihívásairól, szépségeiről és a szlovén egyházi sajátosságokról.
Ezzel a tartalmi összefoglalóval szeretnénk figyelmükbe ajánlani az Evangélikus Élet magazin legfrissebb számát. Olvassák szeretettel az Evangélikus Életet és vigyék a jó hírét!
Magasba nyúló templomtorony tövében lutheránus szigetként húzódnak meg a muraszombati gyülekezet hivatali épületei, amelyek hamisítatlan szlovéniai rendezettségben, szélesre tárt kapukkal hívogatják az arra járókat. A tavaly szeptember 28. óta püspöki székhelyként is működő gyülekezetben Leon Novak püspökkel nemcsak egyházáról és szolgálati terveiről beszélgettünk, hanem a szlovéniai egyeurós pénzérme, illetve nagy szenvedélye, a motorozás is szóba került.
Negyedszázados szolgálat és építőmunka után augusztus 31-ével lemond lelkészi állásáról Gregersen-Labossa György, a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség parókusa. Indíttatásról, küldetésről, családról, az elvégzett és a jövőben rá váró feladatokról kérdeztük a „menedzser” lelkészt.
A pásztorok ősi foglalkozása az emberiség korai korszakaitól kezdve kedvelt témája volt a művészeti ábrázolásoknak. Később a kereszténységben is központi szimbólummá vált a pásztor alakja. A jó pásztor ábrázolása hazai evangélikus templomainkban is előfordul, találkozhatunk vele például Uraiújfaluban vagy a Balaton-felvidéken, Kővágóörsön. Írásunkban ez utóbbit mutatjuk be.
Augusztus 20. egyszerre az államalapítás, Szent István és az új kenyér ünnepe. Kisgyerekként ezek közül leginkább a kenyér volt érthető számomra. Ámulva néztem a főtér előtti emelvényen a nemzeti színű szalaggal átkötött, hatalmas kenyeret, és úgy éreztem: ez tényleg teljesen más, mint a hétköznapi vekni. Minden vágyam az volt, hogy egyszer abból az eredeti, új kenyérből egy karéjjal megkaparintsak, mert annak hihetetlen íze lehet.
Ott állnak sorban a ház előtt a fák: korai meggy, sárgabarack, ringlószilvafa és téli körte. Éppen a legéleterősebb korúak, bőven van rajtuk termés, majd letörik alattuk az ág, de nem szed róluk senki. Évek óta gondozva sincsenek, se metszés, se igazítás. Pedig a gazdájuk nagy örömmel ültette őket, alaposan megfontolta, milyen fajták kerüljenek oda a ház elé. Az ember arról, amit az utcára ültet, tudja, hogy nem csak az övé lesz. Jut róla pár szem az arra járóknak, és ez nem is baj.
Kilencedik alkalommal indítja el idén Iskolakezdés együtt! segélyakcióját az Ökumenikus Segélyszervezet. Célja olyan gyermekek támogatása, akiknek az esélyei már az első becsengetés előtt rosszabbak lennének társaikénál, mert családjuk nem tudja biztosítani számukra a szükséges iskolaszereket. A járványhelyzet miatt több család került nehéz helyzetbe, ezért a szervezet, megduplázva a korábbi célt, idén kétezer gyermeket szeretne támogatni. A pénzadománygyűjtésről Gáncs Kristófot, a segélyszervezet elnök-igazgatójának helyettesét, kommunikációs igazgatót kérdeztük.
Ínyenceknek (is) kötelező Muriel Barbery 2012-ben magyarul is megjelent Ínyencrapszódia című könyve. A regény főhőse Pierre Athens; a szerző a világ legnevesebb étteremkritikusaként, a gasztronómia pápájaként, az ínyenc lakomák fejedelmeként mutatja be őt. Egy napon megtudja: mindössze negyvennyolc órája van hátra. Negyvennyolc óra, két teljes nap, és meg kell halnia.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Szántóné Benkovics Éva 2016 óta szolgál a Bakonycsernyei Evangélikus Óvodában. A gyermeki tisztaságról, a szülőkkel való együttműködésről és a gyermekről mint példáról is beszélgettünk.
Abból a pofonból, amelyet a koronavírus-járvány adott a világnak. Az emberek a betegségtől való félelemben élnek, mindennapi, megszokott életünk pedig fenekestül felfordult. Lehet mondani, hogy a Covid-19 térdre kényszerített bennünket.
Reykjavík – Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) felvette tagjai közé az Izlandi Evangélikus Egyházat. Mindeközben a közösség elnöke, a svájci Gottfried Locher – a saját református egyházában ellene indult eljárás következtében – a GEKE vezetéséből is távozott.
Luther Márton a doktorrá avatásától kezdődően egészen haláláig egyetemi professzorként működött a wittenbergi egyetemen. Írásmagyarázati előadásainak jegyzetei jelentős részben fennmaradtak. A Luther Kiadó gondozásában megjelenő, Luther Válogatott Művei című könyvsorozat legújabb, 9. sorszámot viselő kötetében a Római és a Galata-levél magyarázata olvasható. A Római levelet magyarázó előadásból ajánljuk a következő részletet.
Őszintén sajnálom, hogy a Novotny Zoltánnal készült interjúkötet címére nem sikerült idejekorán javaslatot tennem. Talán a népszerű sportriporter beszélgetőtársa, Boda Zsuzsa is egyetértett volna azzal, hogy a könyv címe legyen mindössze ennyi: Novotny. Csupán az vigasztal: Novotny Zoltán viszont szinte biztos, hogy nem támogatta volna ezt a címötletet. Nem álszerénységből tiltakozott volna, hanem eredendő és alapvető szerénysége miatt kért volna „valami mást”…
A közelmúltban számos olyan teológiai szakkönyvet ajánlottam olvasóink figyelmébe, amely a gyülekezetépítés kérdéseivel foglalkozik, hogy csak a Luther Kiadó könyvesboltjában is kapható, Gyülekezet a központban című kötetet – Timothy Keller munkáját –, illetve Michael White és Tom Corcoran Újraépítve című könyvét említsem. Ez a téma egyházunkban hivatalosan is prioritást kapott, hiszen külön zsinati bizottság vizsgálja a 2016 őszén született zsinati határozat nyomán elindított gyülekezetplántálási projektek eredményességét. Francine Rivers amerikai írónő több mint ötszáz oldalas regénye ennek a területnek a kísértéseit, buktatóit, a lelkészi hivatásnak, a lelkészek házasságának, családjának fokozott veszélyeztetettségét tárja elénk megindító őszinteséggel.
Mikor kirándulni megyünk más helyekre, más országokba, más tájakra, akkor a férjem már előre mondja: „És most mindjárt az fog következni, hogy kijelented, még soha életedben nem jártál ilyen szép helyen.”
A karanténidőszak alatt sokan vágtak bele az otthoni kenyérsütésbe. Kovászoltak buzgón aprók és nagyok, sőt voltak, akik pár kenyér kisütése után már családi mikropékségük megnyitásáról kezdtek álmodozni. Jó lenne, ha a kovászolás nem múló hóbort lenne, és a bajok elmúltával se nyúlnánk sokat az olykor minősíthetetlen bolti kenyérhez. De valljuk be, a kovásszal készített kenyér türelmet, gondoskodást és odafigyelést igényel, a mindennapok sodrásában a mai ember pedig nem ér rá arra, hogy még egy ilyen aprócska élőlénnyel is foglalkozzon. De talán épp az új kenyér ünnepén érdemes elgondolkodni a kovászolás isteni dimenzióin.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház