„A modern »ezotéria« a korlátlan hiszékenység, az elrugaszkodott fantáziavilág és szemenszedett hazugság három pillérén áll, s bármelyiket is elvesszük, az építmény azonnal felbillen” – olvashatjuk Buji Ferenc A rejtőzködő Messiás című kötetének rögtön a legelején a sommás ítéletet mindarról, amit ma általában ezotérián értünk. A szerző igyekszik visszaadni az ezotéria eredeti jelentését.
Élete kész regény volt, s e regény főszereplői közé tartozott többek között Székács József, „az ország papja”, későbbi evangélikus püspök vagy a szintén evangélikus Pákh Albert ügyvéd, a Vasárnapi Ujság című képes ismeretterjesztő hetilap alapító szerkesztője is. Az evangélikus Kánya Emília író, újságíró, az első magyarországi női újság, a Családi Kör hetilap életre hívója, az Osztrák–Magyar Monarchia első szerkesztőnője száztizenöt évvel ezelőtt hunyt el.
„Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van” – olvassuk Máté evangéliumában (5,37). Bevallom, talán többekhez hasonlóan én is nehezen tudok megbarátkozni azzal az általánossá vált jelenséggel, hogy manapság a virtuális világtól önmagukat függetleníteni képtelen fiatalok a közösségi oldalakon a különféle posztokban, üzenetekben nem használnak ékezetes betűket és írásjeleket. Sokszor jómagam is éppen ezért értelmezési nehézségekbe ütközöm, amikor egy-egy posztot vagy Messenger-üzenetet olvasok.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Limpár Zoltánné a Bakonycsernyei Evangélikus Óvoda óvodapedagógusa. A gyermeki tisztaságról, hivatástudatról, istenképűségről és a gyermekről mint példáról is beszélgettünk.
Érdekes, hogy az egyházban nem a „közönséges pásztorok”, hanem a püspökök szimbóluma. Ezzel nem vitatkozni szeretnék, csak tényt megállapítani és azt állítani, hogy minden pásztor kezébe illik, illene. Lehet, hogy „írótársaim” a jelentéséről írnak, én „megrögzött módon” a múltjáról vagy eredetéről (?) rögzítenék néhány szót.
Az Aklan György lesencetomaji borászatában készült borok kiváló minőségét a borversenyeken kapott érmek is mutatják. 2017-es cabernet franc-ja a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület bora lett.
„Feltámadunk!” – áll kiírva a legtöbb temető kapuja fölé. „Feltámadunk!” – hangzik a diadalkiáltás húsvét ünnepén. Milyen nagyszerű, felszabadító érzés lenne, ha mi, halál felé menetelő, egyre fogyó életű, életszomjjal küszködő emberek bizonyosak lehetnénk a síron túli életben. Sőt talán még abban is, hogy az eljövendő élet messze felül fogja múlni földi létünk felemás végeredményét. Az örök élet vigasztaló távlata bizony már a halál előtt is nagy segítségünkre lenne. De mit tegyünk, ha az elmúlásról és a halál kérlelhetetlenségéről szerzett tapasztalataink kétségekkel töltenek el, és alaptalan álmodozásnak minősítenek minden síron túli reménységet?
Isten mondja: Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket… (Jer 31,9a)
1989. november 9-én törték át a berlini falat. Az esemény világpolitikai jelentőségét mutatja, hogy a kelet–nyugati hidegháborús szembenállás végét ehhez a dátumhoz szokás kötni.
Ady Endre és Lázár Ervin élethű mása egy kávézóasztalnál ücsörögve köszönti az érkezőt, velük szemben Maminti, a kicsi zöld tündér üldögél virágos tüllruhájában, az előtér hátsó sarkában Luther Márton tartja kezében a 95 tételt, míg a szomszédos teremből Csukás István embernagyságú, textilből készített mesehősei integetnek a most érkezett látogatóknak, akik történetesen épp mi vagyunk. Megyeri János péceli műtermébe lépve csak ámulunk, és ennek hangot is adunk, mire a művész is megjelenik, hogy üdvözöljön, és a műhelyben körbevezetve munkáival további ámulatba ejtsen.
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatói az utóbbi években több tanulmánykötettel is megörvendeztették az olvasókat, ösztönözve és segítve a teológia kérdéseiben való elmélyedést. Közös jellemzőjük e kiadványoknak, hogy érthető nyelvezettel, ugyanakkor tudományos igénnyel vezetik be az érdeklődőket egy-egy teológiai problémakörbe. A legújabb kötet címe Teológia és határok.
Mindennapjaink része az elmúlás – a legapróbb dolgokban is átélhetjük a végességet. A természet körforgásában szemléljük az új születését és a régi pusztulását, mégis mintegy természetellenesnek tartjuk a halált. Nehezünkre esik elfogadni, az élet részének tekinteni, különösen, ha szeretteinkről vagy a saját halálunkról van szó. Annyi félelem, fájdalom kapcsolódik hozzá, hogy könnyebb száműzni az életből még a gondolatát is. Bármennyire szeretnénk azonban elkerülni, előbb-utóbb eljutunk az életvégi kérdésekhez.
Budapest – Ezzel a tartalmi összefoglalóval szeretnénk figyelmükbe ajánlani az Evangélikus Élet magazin legfrissebb számát. Olvassák szeretettel az Evangélikus Életet és vigyék a jó hírét!
Olyan kicsi voltam, amikor elmentél közülünk, hogy szinte csak a történetekből ismerlek. Azt mesélték a szüleim, hogy gyakran az öledbe ültettél, és húzogathattam a bajuszodat. Hogy mindig, mindig megdicsérted a „tündérruháimat”, ha négy-öt évesen megpörgettem előtted őket. Hogy felültettél a Pajkos ló hátára, és olyan büszkén néztél rám, mintha minimum vágtázni is tudnék már rajta. A szőlőskertből hazafelé a friss gyümölcs legjavát adtad be hozzánk, és gyönyörködve nézted, hogy harapjuk az ikrás húsú körtét, rakjuk a fülünkre a páros cseresznyéket, és tömjük magunkba a hamvas, nagy szemű málnát.
Kassa városa rekreációs park kialakítását tervezi a hajdani evangélikus temető területén – adta hírül lapunk is nemrégiben, egy megjelent újságcikk alapján. Írásunk szerzője az egykori sírkert történetének azokról a részleteiről szól, amelyekről ez a tudósítás nem tett említést.
Jártak önök, kedves olvasóim, mostanában kiállításon? Nem online, hanem igazin, múzeumin? Festmények, képek között? Ha igen, szerencsések, mert ez a furcsa, nehéz év sok ilyen alkalomtól is megfosztott bennünket.
A reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának tiszteletére elindított, a Luther Kiadó gondozásában megjelenő könyvsorozat kilencedik kötetében az írásmagyarázó Luther két, talán legfontosabb kommentárjával ismerkedhetünk meg: a Római, illetve a Galata-levélhez írott magyarázatokkal.
Az év végének „emberes” hónapjai között szinte észrevétlenül búvik meg október, amelyet a régi magyar kalendárium Magvető, a keresztény pedig Mindszent havaként tart számon. Különleges kettőssége miatt kedvelem e hónapot. A vénasszonyok nyarát ekkor váltja fel a ködös, a vége felé már-már télies idő. Kellemes nyárutói napozás után szinte váratlanul fordul hidegre…
Egyházunk gyermekmunkás-történetének ikonikus alakja, a bibliai események flaneltextílián való bemutatásának hazai népszerűsítője és misszionáriusa, Sátory Tilda 1930. február 22-én született Szolnokon, ahol édesapja átmenetileg tanárkodott. Az ősi ponzichtercsaládból származó Schranz, később magyarosított nevén Sátory Vilmos – visszaköltözve Sopronba – hitvesével, Schwahofer Terézzel mély hazaszeretetre és igazi istenfélelemre nevelték gyermekeiket
„Még hogy Isten ne lenne hétköznapi módon a közelünkben?” – kérdezi a kötetet nyitó írásában a szerző, Koczor Tamás. De mennyire ott van! A Sietős történetek minderre negyvenkét példával szolgál. Az Evangélikus Élet – akkor még – hetilapban megjelent, illetve további, a könyvben most először publikált írásokból álló válogatás rövid jegyzetek, tárcák, egy-két percesek kilenc fejezetbe rendezett sora.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Prekler Katalinnal, a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium óvodapedagógusával, néptáncoktatóval kreativitásról, irodalomról és önismeretről, valamint a diákok inspirálásáról is beszélgettünk.
Minden családban rögzülnek mondatok. Ezek a családi ünnepségeken jellegüktől függetlenül időről időre visszaköszönnek, és mindenki szó szerint idézi őket az együttlétek alkalmával. A családtagok ilyenkor egymás szavába vágva mondják el ezeket a családi legendáriumba tartozó, időtálló idézeteket.
Lehet, hogy valakinek a következő történet hétköznapi, lehet, hogy meghökkentő, lehet akár ambivalens is. De egy biztos: számomra nagyon nagy dolog, igazi öröm a legnagyobb bajok idején. Az Orosházi Evangélikus Egyházközségben dolgozom munkatársként, jelen esetben elsősorban gyülekezeti nővérként. Ez a státus egy ma még ismeretlen szolgálati forma. Röviden annyit, hogy az emberek egészségi helyzetéből kiindulva adottak a feladataim, egyénekre és közösségre egyaránt. Hozzám tartoznak a komplikált esetek, akut egészségügyi ellátások, szociális problémák és a jelen epidémiai helyzet adta feladatok is.
A művészetek rangsora a nemzeti kultúrában a teremtő művészet, az utánzó művészet és a reprodukáló, vagyis az ismétlő művészet – legalábbis Gárdonyi Géza így vélekedik a honi artisztikáról Én magam című kötetében. Hasonlóan fogalmazhatunk a bibliamagyarázattal, az igehirdetéssel, de tágabban az egyház történelmi és társadalmi szolgálatával kapcsolatosan is. Jellemezhetik ezeket teremtő, utánzó és ismétlő megnyilvánulások, időszakok. Gárdonyi minden valószínűséggel a teremtő művészetet pártolja, miként a biblikus gondolkodás sem nélkülözheti a szó, az ige teremtőerejét. Annak hiányában a teológia és a prédikáció csak utánzás vagy ismétlés marad.
A reformáció hónapjában indult el a Magyarországi Evangélikus Egyház kampánya, amely arra hívja fel az evangélikus testvérek és az egyházunkhoz vékonyabb szállal kötődők figyelmét egyaránt, hogy a jövő évi magyarországi népszámláláskor ne feledkezzünk meg felekezeti hovatartozásunk megjelöléséről. Bátran valljuk meg, ne szégyelljük kimondani: „Evangélikus vagyok.” Ugyanakkor a reformáció üzenetét továbbvíve rokonainkat, barátainkat se féljünk megkérdezni: „És te?” A közelgő népszámlálással kapcsolatban is kérdeztük egyházunk püspökeit.
Október 20-án, a szombat esti buliban feltűnt egy ismeretlen, jóképű férfi, talán Ervin a neve. Fekete hajával, sasorrával, mélyen ülő, sötét szemével, még inkább döbbenetes fejszámoló képességével mindenkit elbűvölt. Főleg a lányokat, köztük Zsókát. Sanyi féltékenyen provokálta, „ha annyira ügyes vagy, jósold meg, hány napig élek még”. Ervin komoran rámordult, „azt te ne akard tudni”. Aztán mégis felírta egy papírlapra: 4.
A mi kényszerrel kezdődik, abból nem sok jó sülhet ki. Akire ráadták a kényszerzubbonyt, akit kényszergyógykezelésre ítéltek, akit annak idején kényszermunkára hurcoltak el, és ott tartották több éven keresztül, az tudja, ez mit jelent. Nem a saját akarata szerint éli az életét, hanem aszerint, ahogyan mások ráerőltetik.
A karantén első időszakában, 2020. májusában Nem állt le az evangélikus élet címmel közöltünk összeállítást arról, milyen megoldásokat találtak egyházunk lelkészei Isten igéjének hirdetésére – ötletességről, leleményességről is tanúságot téve – a veszélyhelyzet miatt bevezetett korlátozások közepette. Most a vártnál súlyosabb második hullám kapcsán érdeklődtünk néhány gyülekezetben a tapasztalatokról. A válaszokból megtudhattuk, hogyan alakult az istentiszteletek rendje, látogatottsága; a kötelező maszkviselés és kézfertőtlenítés mellett milyen egyéb intézkedések, esetleg szigorítások szükségesek az úrvacsoraosztás során vagy a hétközi alkalmakon; milyen visszajelzéseket kaptak az online közvetítésekről; csökkent-e a perselypénz, az adakozási kedv. Képet kaptunk arról is, miként zajlanak most a család-, illetve a beteglátogatások, és a közösségek hogyan készülnek az adventi időszakra. – Az összeállítás még 2020. októberében készült.
Magyarország második legnépesebb településén, a több mint kétszázezer fős cívisvárosban a református Nagytemplomtól, azaz a város főterétől néhány percnyi sétára áll az evangélikus templom és a hozzá tartozó épületkomplexum. Bár a gyülekezet a felekezeti számarányokat tekintve kicsi, de elkötelezett és nyitott közösséget alkotva igyekszik az evangélikusságot képviselni Debrecenben. Hogy miként tud egy ezerötszáz főt számláló egyházközség a három másik történelmi felekezet mellett láthatóan evangélikus lenni? Erről beszélgettünk Asztalos Richárd parókus lelkésszel, Abaffy Zoltán felügyelővel és néhány gyülekezeti taggal.
Nina Faber költő, méghozzá a nonkonformista, öntörvényű fajtából. Valaha megvolt a maga kicsiny, de elkötelezett olvasótábora, mára azonban úgy érzi, vákuumba került. Egyre kevesebbet ír, fiával a kapcsolata nem mondható szorosnak, állandó anyagi problémákkal küzd, de leginkább hajdani hírnevét siratja. Abban reménykedik, hogy hamarosan megjelenő új kötete hozhatja meg számára a várva várt áttörést, és végre elfoglalhatja méltó helyét a norvég költészet panteonjában. A terv hibátlannak tűnik, csak éppen nem számol a vérszomjas kritikusok lelketlen hordáival. Tragikomikus ámokfutásba kezd, amelynek áldozatául esik – mások mellett – egy könyvesbolti készletbeszerző, egy irodalomkritikus vagy éppen egy felolvasóest maroknyi közönsége.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház