Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Slezák Bence harmadik évfolyamos teológus-lelkész szakos hallgatóval hitbéli növekedéséről és a bizonytalanság hasznosságáról is beszélgettünk.
„Magyarországon sajnos a 24. órában jöttünk rá arra, amit 50 évvel korábban kellett volna megtenni: nevelni, tanítani, felszabadítani és emberi körülmények közé juttatni a parasztságot és a tudás útravalójával elindítani az ifjúságot” – írta emlékirataiban Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1961-ben. Gondolatait az általa nyolcvan évvel ezelőtt Tessedik Sámuel Evangélikus Ifjúsági Missziói Intézet néven életre hívott nagytarcsai népfőiskola kapcsán vetette papírra. E mindössze hat évfolyamot megélt, a fiatalok „keresztyén életre való eljuttatását” szolgáló intézmény történetét idézzük fel.
Közhely, hogy rohanó világban élünk, néha mégis a legtöbbet emlegetett szófordulatok hordozzák a legnagyobb igazságokat. Nehezen adjuk oda az időnket, valószínűleg a pénzünknél is jobban ragaszkodunk hozzá, mégis kifolyik az ujjaink közül. Nincs időnk egymásra, magunkra, Isten pedig sokszor csak az utolsó a sorban. Tudatosság nélkül szinte lehetetlen kilépni ebből a körből – hogy sikerüljön, abban a papíralapú, úgynevezett évtervező füzetek is segíthetnek.
Az immáron évtizedes múltra visszatekintő Sztehlo Gábor-ösztöndíj mellett ez évtől egy új, Schedius Lajosról elnevezett támogatási rendszer is segíti egyházunk oktatási tevékenységét. Az elképzelés sokféle impulzus nyomán született meg.
E sorok írójának első Biblia-élménye egy nagyalakú, vastag, piros kötésű könyv volt szép, színes rajzokkal. A „régi időkben” azonban nem volt általános, hogy szemet gyönyörködtető, igényesen illusztrált kiadványok segítsenek a gyermekeknek elmélyíteni a hittanórákon tanultakat. A Luther Kiadó immár harmadik éve élen jár a bibliai történetek élményszerű közvetítésében gyermekek számára, idén például a Jézus élete című matricáskönyvvel, színezőfüzettel és falinaptárral. Péterné Mestery Ritával és Mrkva Renátával, egyházunk országos irodája gyülekezeti és missziói osztályának gyermek- és ifjúsági referenseivel, a színezőfüzet szerkesztőivel beszélgettünk arról, milyen ismeretterjesztő kiadványokat érdemes a kicsik kezébe adni.
Unni vasárnaponként ott ül a kiskőrösi templomban, rendszerint a harmadik padban. Kezében az Evangélikus Élet legfrissebb száma kinyitva. Még az istentisztelet előtt átfutja az újság tartalmát. Előtte az énekeskönyv, az énekek kikeresve. Unni várja, hogy megszólaljanak a harangok, majd az orgona, és elkezdődjék az istentisztelet. Na és? Mi ebben az érdekes? Hát az, hogy Unni nem magyar: norvég.
Sok éve már annak, amikor egy kedves, idős férfival beszélgettem arról, miért nem jár templomba. „Ne értsen félre – mondta. – Tudom én, hogy gyarló vagyok, de nehezen viselem, ahogy minden héten addig szorongatják jelképesen a torkomat a bűneim miatt, míg már majd beleszakadok. Aztán meg odalöknek egy mondatot a kegyelemről, mint egy agyonkínzott kutyának valami csontot. »Nesze, mehetsz, ne mondd, hogy nem szeretünk.« De én mondom. Ez nekem olyan kegyetlenség, amit nem kívánok se hallgatni, se támogatni.”
Száznégy évvel ezelőtt, 1914 karácsonyán történt Észak-Franciaországban, a nyugati fronton. Az első világháborúba minden hadviselő fél azzal az optimizmussal kezdett bele, hogy néhány hónap alatt elérik a céljaikat, aztán új alapokon folytatódhat minden. II. Vilmos német császár egyenesen azt mondta, hogy „mire a levelek lehullanak, katonáink hazatérnek”. De nem tértek haza.
Írásomban a liturgia fontosságára szeretnék rámutatni. Gondolataimat serkentette Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök előadása, melyet a budavári evangélikus szabadegyetemen tartott. Az a kérdés izgat, hogy vajon mennyire vesszük komolyan a liturgiát.
A Magyarországi Evangélikus Egyház Prónay Sándor-díját vehette át Alpárné dr. Szála Erzsébet professor emerita, a soproni líceum műemléki könyvtárának könyvtárosa, akit az egyház írott és tárgyi emlékeinek tudós és gondos gyűjtéséért, gondozásáért és bemutatásáért végzett munkájának elismeréseként jutalmaztak ezzel a kitüntetéssel – szólt a sajtóhír. Az ünnepség, amelyen egyházunk legmagasabb kitüntetéseit átadták az idei díjazottaknak, november 11-én zajlott a budapesti Deák téri evangélikus templomban. A kitüntetés átvétele utáni percekben, még a helyszínen kértük beszélgetésre a díjazott kutatót-oktatót.
A magyar közönségnél is elsöprő sikert aratott, nagy ötletű, kis költségvetésű olasz film, a Teljesen idegenek remake-jének, azaz újrafeldolgozásának jogaira magyar virtussal csapott le a többek között a Szabadság, szerelem című filmet is rendező Goda Krisztina. Így a spanyol, a francia, a görög és a török változat után december 6-án bemutatták a hazai mozikban a film BÚÉK című magyar változatát is. Az eredetiség – műfajból következő – hiányán túllendülve arra keressük a választ, mitől lett vagy épp nem lett magyar ez az újraalkotás.
A mikor először láttam Mariska nénit, azt gondoltam, hogy rőzsét szedegető cigány asszony. Megkértem, hadd készítsek róla néhány fotót. Elsőéves fényképésztanuló voltam, tizenöt éves. Miután elkészültek a felvételek, beszédbe elegyedtünk, majd természetes kedvességgel hívott be a plébániára. A bátyja volt Steib János dobozi plébános. Mindketten betöltötték már a nyolcvanadik életévüket.
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Rosenberger Tamás negyedik évfolyamos teológus-lelkész szakos hallgatót a Helsinkiben töltött ösztöndíjas évéről és a gyülekezetplántálásról is kérdeztük.
Egy papné titkos naplójából címet viseli az Evangélikus Élet magazin sorozata, amelyet Füller Tímea ír. Íme a következő rész.
Októberben tartotta négyhetes ülését Rómában a római katolikus egyház püspöki szinódusa, amelynek középpontjában mindenekelőtt a világ fiataljaival való kommunikáció lehetőségei és felelőssége állt. Néhány nappal később a szalézi rend rendfőnöke, Ángel Fernández Artime Budapesten tartott előadást, amelyben a tanácskozás több pontját is érintette. Többek között ismertette azt az előkészítő anyagot, amelyet a világ minden táján élő kétszázezer, tizenhat és huszonöt év közötti fiatal megkérdezésével állítottak össze.
A rendszerváltozás hajnalán számos társadalmi mozgalomhoz képest egyházunk malmai lassabban őröltek, ám egy kis csoport mert nagyot álmodni, és az evangélikusság szellemiségéhez hűen egyházunk ifjúsági munkájának megelevenítését tűzte ki célul. Harminc éve, 1988. december 17-én alakult meg a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség. Az elmúlt évtizedeket a szervezet két alapító tagjával, dr. Fabiny Tamás elnök-püspökkel és dr. Cserháti Péterrel, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgatójával elevenítettük fel, a jelenről és a jövőről pedig a jelenlegi elnököt, Szász Leventét, az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakos hallgatóját kérdeztük.
Sok éve történt ez az eset, amelyet most elmesélek nektek. Nem is olyan fontos a szereplője, hogy könyvekben emlékezzenek meg róla, hiszen csak egy kislány. A történetek nagyobbrészt fiúkról és férfiakról, királyokról és háborúkról szóltak akkoriban, erős, egészséges emberekről, akik nagy dolgokat vittek végbe, nem pedig szegény, félárva gyerekekről, akik egyik napról a másikra tengették életüket egy aprócska faluban. A régmúlt ködébe veszett volna tehát a kis Mirjam története, ha nincs ott valaki, aki éppen az ilyen egyszerű, hétköznapi emberek miatt született erre a világra.
Pál apostol A rómaiakhoz írt levelében (16,1) említi Fébét, a kenkhreai gyülekezet hűséges szolgálóleányát (diakonisszáját). A görög eredetű név sugárzót, ragyogót jelent. A karitatív szervezet névválasztását bizonyára az a szándék befolyásolta, hogy az evangélikus diakonisszák Krisztus szeretetét sugározzák.
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Tóth Kornél negyedéves teológus-lelkész szakos hallgatóval a lelkészi hivatásról, a fiatalok megszólításáról és a valódi reménységről is beszélgettünk.
Ezt a filmet nem jó megnézni. Nem azért, mintha maga az alkotás nem lenne jó. Hanem azért, mert olyan konfliktust mutat be, amelytől még nézőként is gyomorgörcsöt kapunk, és amelynek nincs feloldása. Nincs benne katartikus megoldás, nem teszi helyre senki a rosszat, nincs a bűnnek következménye – egyedül a magába zárkózott főhősnő őrlődése van. A mókuskerékben vergődés drámáját viszont tökéletesen közvetíti Szilágyi Zsófia rendezése, nyilván ez az egyik ok, amiért a cannes-i filmfesztiválon a szakma óriási elismeréssel, a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (Fipresci) díjával jutalmazta.
„Milyen sokszor azok vagyunk! Sátor mögött lapuló, kishitű, öreg Sárák! Tulajdonképpen mindenünk megvan; valójában még talán több is, mint kellene. Talán magunk sem tudunk róla, mennyi irigy és féltékeny szempár figyeli azt, ami nekünk fel sem tűnik, mert megszoktuk, mert számunkra már természetes. Amit a kívülálló az életünkben nehézségnek lát, mi belülről nézve »fel sem vesszük«” – ezek az első, már magukkal ragadó, elgondolkodtató sorai a Nevető Sárák című kötet kezdő írásának.
Buenos Aires – Argentína fővárosában járt, a Buenos Aires-i Krisztus Keresztje Magyar Evangélikus Gyülekezet vendége volt dr. Gáncs Tamás október 13–16. között. A Kelenföldi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze igehirdetésekkel szolgált vasárnapi istentiszteleteken, találkozott a helyi magyar vezetőkkel, és a Magyarországi Evangélikus Egyház megbízásából tárgyalt a Kőrösi Csoma Sándor program Buenos Aires-i lehetőségeiről. Vasárnap a magyar istentiszteleten jelen volt dr. Gelényi Csaba, a Magyarország Buenos Airesben akkreditált nagykövete is, aki az istentisztelet utáni rövid eszmecserén támogatásáról biztosította a tárgyaló feleket.
Budapest – A Zeneakadémia műhelyei című sorozatban november 16-án a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszéke léphetett a gyönyörű nagyterem Voit-orgonával gazdagodott színpadára. A téli ünnepkör zenéi című műsoruk adventtől karácsonyon keresztül vízkeresztig mutatta be a liturgia tételeit – és a program összeállítóinak imponáló műismeretét.
Isten legyen Isten – évtizedekkel ezelőtt ezzel a címmel írt korszakos könyvet Luther teológiájáról az angol Philip S. Watson. Kérdése az, hogy mind a 16. században, mind a magunk korában miként kerülhet Isten az őt megillető helyre egy olyan világban, amelyben az ember természetesnek tartja, hogy ő maga legyen a középpontban. Istent a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusban ismerhetjük meg és ismertethetjük meg – missziói lelkülettel – másokkal.
A Csömöri Tót Hagyományok Házának ajtaján belépve csak az édes illatokat kellett követnem, hogy megtaláljam Szabó Erzsébetet, a Csömöri Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnökét. Ő és társai nem kevesebbre vállalkoztak ugyanis, mint hogy adventre elkészítik a főváros mellett fekvő, tízezer lakosú település főbb utcáinak és fontosabb épületeinek makettjét – mézeskalácsból. Ez évben már harmadszor lehet majd megcsodálni a csömöri könyvtár rendezvénytermében a mesebeli, Én édes falum című kiállítást.
Idén harmadik alkalommal rendezték meg Magyarországon a Száraz november elnevezésű akciót, amely egy hónap alkoholmentes életre ösztönzi a rendszeresen ivó fiatalokat, hogy ráébredjenek az itallal kapcsolatos viszonyukra, esetleg függőségükre. A kampány ebben az évben kiemelten foglalkozik a nők és az alkohol kapcsolatával, hiszen a kutatások szerint a nők tendenciaszerűen kezdenek annyit inni, mint a férfiak. Ez azért is kockázatos, mert szervezetük rosszabbul reagál az alkoholra, mint a férfiaké. Összeállításunkban ennek a tendenciának és a Száraz november kezdeményezésnek jártunk utána.
Szerkesztőségünk munkatársai osztották meg az alábbiakban gondolataikat az ajándékozásról.
Vannak néha olyan pillanatok az ember életében, amikor úgy érzi, jó lenne csapot-papot hátrahagyni és elmenni valahova, ahol elfelejtődik minden gond és bánat. A szentendrei Hubay-házban berendezett karácsonyfadíszkiállítás és -szalon pont ilyen hely. Minden évszakban, mindennap tárt ajtóval várja a betérőt, hogy elvarázsolja és kizökkentse a „mókuskerékből”.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház