Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. „Arra neveljük a diákokat, hogy ne csak a tanulmányi előmenetelükre figyeljenek, hanem saját testükre is” – mondja Tabajdi Dénes Miklós, aki a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban tanult, majd a Ferencvárosban végzett kimagasló edzői tevékenységet, jelenleg pedig volt iskolájában tanít. A testnevelő tanárral a Deák téri szellemiségről, test és lélek egységéről is beszélgettünk.
Búzakalász és ekevas látható a főváros XV. kerületének címerében. Nem véletlenül, hiszen a történelmi Pest városától északra, a Pesti-síkságon még az Árpád-korban kialakult Palota nevű falu lakói mindig is elsősorban a föld adta ajándékokból éltek. Ám Rákospalota evangélikusai nemcsak szorgalmas őseikre büszkék, hanem lutheránus kincseikre is – köztük templomaikra. Ugyanis kettő is van nekik. A később épített, úgynevezett nagytemplomban az utóbbi években mindig nagyhéttől adventig tartják az istentiszteleteket. A nagytemplom titkairól és egyéb gyülekezeti érdekességekről Csernyik Ferencné korábbi presbiter és Domonyi Csizmadia Pál korábbi felügyelő, jelenlegi másodfelügyelő mesélt.
Hogy értsük, élvezzük a verset, hogy katarzist váltson ki belőlünk, szükséges-e ismernünk a költő életpályájának valamennyi állomását, a mű keletkezésének hátterét? Milyen eszközök vannak az irodalomtanárok kezében ahhoz, hogy felébresszék az érdeklődést diákjaikban a költészet remekművei iránt, hogyan lehet „versfogyasztóvá” nevelni őket? Mit vegyen a kezébe, aki hosszabb kihagyás után fordul ismét a versek felé? Kérdéseinkre evangélikus iskolák magyartanárai válaszoltak.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetében lévő családi levéltárak között számos nevezetes protestáns család anyagát megtalálhatjuk. A református Lónyay, Szilassy, Teleki, Tisza, az evangélikus Jeszenák, Ostffy, Radvánszky, az unitárius Pákei, Kornis, Petrichevich-Horváth családok levéltári dokumentumai között bőven találunk kutatásra érdemes iratokat vagy éppen érdekességeket.
Izraelről ma az embernek – főként ha járt már ott, vagy épp készül egy zarándokútra – elsősorban a bibliai szent helyek jutnak az eszébe. Templomok, amelyek már vagy ezerhatszáz éve állnak ugyanott, mint a Születés temploma Betlehemben vagy a Szent Sír-templom Jeruzsálemben.
A gyermekmentő evangélikus lelkész, Sztehlo Gábor életében 1951-ben új fejezet kezdődött: „a diakónia papjaként” fogyatékos gyermekek, illetve idős emberek gondozását kezdte el megszervezni. Beszélgetőtársamat, dr. Beck Zoltánnét még Sztehlo vette fel ápolónak a fogyatékos gyermekek Budán létrehozott otthonába, a később Sareptának elnevezett intézménybe.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Lénártné Kiss Virág, a Váci Evangélikus Egyházi Óvoda óvónője először mint szülő ismerte meg az intézményt.
Pályámat nem egy időben kezdtem a gazdámmal. Elődöm kölcsönkabát volt. A felszentelés szépségét és örömét viszont ez egy cseppet sem rontotta. Amikor az öreg püspök apostoli csókkal testvérévé fogadta fiatal gazdámat, azt a viseletes kölcsönkabátot oda nem adta volna semmiféle arannyal átszőtt, brokát hercegi köntösért.
A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség, közismertebb nevén a Mevisz 1988. december 17-én alakult meg. Az évfordulós ünnepségsorozat nyitánya múlt év ádventjének egyik szombatján, a hagyományos Bárkakarácsony alkalmával zajlott. Az Evangélikus Élet magazinban akkor egy hosszabb lélegzetű cikk elevenítette fel a szervezet létrejöttét, a kezdetek nem épp akadálytalan esztendeit. Írásunkban Vértesy Máté elnökségi tag és Gyulai Ágnes irodavezető a már hosszú évek óta hagyományos mozgássérült-passióra irányítja a figyelmet.
Számomra rendhagyó helyzetben találkoztunk először Vertényi Domonkos ápolóval a budapesti Hűvösvölgyben, a nyugdíjas evangélikus lelkészek otthonában. A feladatát ellátva kopogtatott be sorra az itt lakókhoz, hogy a kötelezően előírt esti vérnyomásmérést elvégezze. Rögtön feltűnt az a szeretet és odafigyelés, amellyel az idősekhez fordult. Néhány nap múlva az otthon imatermében ülve beszélgettünk hitről, szolgálatról, életről, halálról és az isteni szeretetről.
„Betlehem, Betlehem, a te határidba / Érkezett Mária rongyos istállóba…” – dúdolgatjuk a kedves karácsonyi éneket. Kis csoportunkkal – amelyet lelkészek, felügyelők, családtagok és barátok alkotunk – valóban Betlehem határához érkezünk. A Lutheránus Világszövetség közösségébe is tartozó mintegy háromezer fős egyház hivatalos neve: Jordániai és Szentföldi Evangélikus Egyház.
Miskolc szívében működik a Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnázium. Ma már elmondható, hogy több évtized alatt igazi Insula Lutherana, evangélikus sziget alakult ki az evangélikus templom körül. Hogy miért választják szívesen a továbbtanulni vágyó diákok és szüleik az intézményt, ennek jártunk utána.
Szerencsés ember az újságíró. Hivatásából adódóan naponta találkozik sikertörténetekkel. Nem, nem a szó bulvárértelmében, Isten őrizz... A világ hírügynökségei másodpercenként röpítenek világgá hatalmas szenzációkat, káprázatos sikereket, elképesztő orvostudományi felfedezéseket, megdönthetetlen sporteredményeket – de én nem ezekre gondolok, hanem azokra az igazi siker- vagy inkább emberi történetekre, amelyekkel hosszú évek óta találkozom.
Miként tekintünk a vasárnapra: a hét első vagy utolsó napjaként éljük meg? A teremtéstörténet rendje jut róla eszünkbe: hogy a hetedik napon az Úr is megpihent? Vagy azt tekintjük fontosabbnak, hogy Krisztus a hét első napján támadt fel a halottak közül, és mi erre az örömhírre emlékezve, ezt ünnepelve vágunk neki az éppen kezdődő hétnek? Egyáltalán: mit jelent a szombat tartása a zsidó hagyományban, és mit a vasárnap megszentelése a kereszténységben? E kérdésekben kértünk útmutatást D. Szebik Imre nyugalmazott püspöktől, aki írásában nemcsak a vasárnap teológiai hátterét vázolja fel, hanem az ünnep kínálta lelki többlet megtapasztalásának lehetőségeit is elénk tárja.
A böjti időszak küszöbét átlépve kíváncsiságból rákerestem az interneten, milyen fotók divatosak manapság e témában. Szellemesebbnél szellemesebbek, beszédesebbnél beszédesebbek kerültek elém klasszikusan három csoportba sorolható rendben. A mindössze üres tányérral, maximum gyümölccsel vagy vízzel teli pohárral megterített asztalt ábrázoló fényképek a szervezet méregtelenítésére buzdítottak. Ezt egészítették ki az evés helyett több mozgást előtérbe helyező, futócipős „sport lady”-k fotói, míg a harmadik, a szellemi-lelki böjtre biztató kategóriában a nyitott Biblia és az imára kulcsolt kéz motívuma dominált.
Hálásak lehetünk Győri Péter Benjáminnak, hogy számos evangélikus lelkészi és esperesi feladata mellett, komoly időt és szellemi energiát rááldozva, lefordította Timothy Keller amerikai presbiteriánus lelkész közel ötszáz oldalas könyvét, amelynek már a címe is fontos üzenetet hordoz: Gyülekezet a központban. Harminc évvel a rendszerváltás után egyre inkább érezzük, hogy szükségünk van egyfajta paradigmaváltásra, megújult szemléletre, amikor egyházunk missziói küldetésének új lehetőségeit, útjait keressük.
Budapest – Immár második alkalommal találkoztak február 27–28-án hivatalosan a Cseh Testvérek Egyházának és a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a vezetői. A tavalyi brnói tanácskozás után idén a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület székhelyére, Győrbe érkeztek a cseh vendégek. A találkozó kapcsán Vladimír Zikmund országos felügyelővel és Oliver Engelhardttal, az egyház országos központja külügyi osztályának vezetőjével beszélgettünk egyházukról és magyarországi tapasztalataikról.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Králik Sándornéval, a Váci Evangélikus Egyházi Óvoda óvónőjével a keresztény szellemiségről, a személyes példaadásról és a gyermekek nyitottságáról beszélgettünk.
Nem fogászatra invitálom a kedves olvasót a furcsa címmel, hanem személyes és közösségi életünk mélyebb dimenziójába.
Az 1848. március 15-i pesti forradalom híre még aznap este eljutott Sopronba. Másnap megalakult a nemzetőrség, de a város az osztrák helyőrség miatt a szabadságharcban nem jutott nagyobb szerephez. A márciusi napok után azonban a soproni ifjúság szervezkedni kezdett, és a mozgalom élén az evangélikus líceum diákjai álltak. Írásunkkal rájuk emlékezünk.
A reformáció és a protestáns felekezetek magyarországi történetének vannak olyan érdekes vonásai, amelyek mára talán kevéssé közismertek. Ilyen például az is, hogy 1597-től 1663-ig Zemplénben közös egyházkormányzat irányította az evangélikus és a református gyülekezeteket. E sajátos egyházkormányzati egység megszűnéséről szól a most bemutatott vármegyei levéltári forrás.
A művi terhességmegszakítás még átlátható törvényi szabályozással sem mentes az ellenmondásoktól. A jogi, etikai és vallási kérdések súlya pedig az egész társadalmat érinti. Dr. Szebik Imrével, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének docensével beszélgettünk – aktuálisan a New York államban megszavazott legújabb, úgynevezett reproduktív egészségügyi törvény kapcsán – a protestáns bioetikai szempontokról és a nehéz helyzetbe került anyák támogatásának lehetőségeiről.
Kisfiammal voltam várandós, és a kórház folyosóján várakoztam. Egy lány állt tőlem nem messze tétován, nézegetve az ajtókra függesztett tájékoztatókat. Gondoltam, ultrahangra jött, talán majd szóba is elegyedünk. Végül tényleg megszólított, de mint kiderült, csak látszólag, szívtájék alatt volt egy az ügyünk…
„Írhatnál a világnapra az autizmusról megint valami hasonlót, mint tavaly” – írta a szerkesztő. Nekem meg komolyan gondolkodnom kellett, hogy mit is írtam tavaly. Visszakerestem. Ó, igen, a téli levélgyűjtés szépségeit taglaltam. Hú, mennyit küzdöttünk ezzel akkoriban! No de hol van már a tavalyi hó?! Én a földi állandóság megtestesítőinek tekintettem az autista kisfiamat meg a hasonlóan érintett társait, de már megint tévedtem.
Praktikus okoknál fogva a főváros egyik bevásárlóközpontjának éttermében találkoztam a ceglédi gyülekezet másodfelügyelőjével, egyben gondnokával, Szládek Istvánnal, hogy rögzítsem interjúnk hanganyagát. S bár körülöttünk a tányércsörömpölés időnként elnyomta a halk válaszokat, egy olyan, egyházszeretetről és szolgálatkészségről tanúskodó életút rajzolódott ki előttem, amelyben a próbatételek idején is Isten vezetése mutatkozott meg. A zaj közepette is hitvalló tanúságtétel hangzott el.
Amint arról korábban hírt adtunk, február 10-én beiktatták püspöki hivatalába Kaisamari Hintikkát, a Finnországi Evangélikus Egyház Espoói Egyházkerületének új püspökét. Ez az ünnep rövid időn belül a harmadik püspökiktatás volt Finnországban, hiszen tavaly váltás volt nemcsak az Oului Egyházkerület élén, hanem az egész egyházat képviselő érsek személyében is. A ceremóniák képeit nézegetve feltűnőnek találhatjuk az északi püspökök díszes öltözetét. A püspöki hivatalnak olyan jegyei ezek, amelyekhez közép-európai lutheránus szemünk nem szokott hozzá, legalábbis nem evangélikus kontextusban.
Életrevaló evangélikus közösségben szerzett tapasztalat, tudás, alternatív pedagógiai nevelés-oktatás, páratlan természeti környezet – kulcsszavak, amelyek most is elmodhatók a Kőszegi Evangélikus Szakgimnáziumról, Szakközépiskoláról és Kollégiumról, de az idén indult sok tízmilliós egyházi és állami beruházásoknak köszönhetően a jövő tanév elejétől még inkább jellemzik majd az iskolát. Intézményi „1%-os” riportsorozatunk újabb állomásán zajlik az élet: a jelenleg is zavartalanul folyó oktatás, érettségire készülés mellett az alapoktól épít újat egy lelkes, elhivatott szakértői csapat.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház