Ezeréves város. Egyidős a honfoglalással. A magyar fejedelmek szálláshelye volt itt Árpádtól Gézáig. Uralkodói központ volt, Fehérvárt és Esztergomot is megelőzve. A négy katolikus érsekség egyike, de a második legmagasabb rangú. Szent István királyunk alapította az egyházmegyét. Első érseke Szent Asztrik pannonhalmi apát, bencés szerzetes volt. Jól megtanultuk az iskolában – ő volt az, aki elhozta a magyar királyi koronát Rómából, II. Szilveszter pápától.
Talán hatéves lehetett, amikor először felfedezte a pincében az utolsó, gazdátlan tárolóban a régi limlomok, pokróc- és télikabáthalmok mögött megbújó rozsdás kisajtót. Igazából bunkert akart építeni, de a nyirkos levegőtől lassan penészedő ládamaradékok, az évtizedes vásznak áporodott szaga és a minden repedésbe, homályos helyre odagondolt pókok és százlábúak miatt inkább hagyta az egészet.
A gyerekeknek nehezükre esik hazudni. Szívesebben mondanák ki az igazságot, ettől függetlenül újra és újra füllentenek. Ha ilyesmin kapjuk gyermekünket, tapintatosan és kedvesen érdemes reagálnunk. Hiszen a hazugság a társas intelligencia része – és nem is csak a felnőttek esetében.
Manapság már mindenki lehet szinte mindennek a „keresztanyja-keresztapja”, nem ritkaság, hogy egy-egy üzemeltetési gondokkal küszködő állatpark vagy kutyamenhely ajánl vagy kér keresztszülőséget gondozottjai számára. Így aztán többnyire még köztudott, hogy ez a vállalás valamiféle kötelezettséggel párosul. De milyen feladatokra bólint rá valójában a leendő keresztszülő, aki vállalja a felkérést?
Nyerstégla burkolatú, kecses épület magasodik Szentes belvárosában. Kitűnő arányaival, égbe nyúló tornyával vonja magára a figyelmet az 1905-ben Petrovics Soma lelkész kezdeményezésére a hívek adományából épült evangélikus templom. A nyári nap rátűz a Tiffany-üvegből készült ablakok színes alakjaira. Az épület kapuján nagy, festett fatáblákon Luther-ábrázolás és reformációi jelszavak. Megérkeztünk: ez a Csongrád megyei település mintegy félezer lutheránus hívének lelki otthona. A kapuban Veres-Ravai Réka parókus lelkész fogad, és invitál be a meghittségével azonnal megragadó templomtérbe.
Luther Márton mondásait, elmés megjegyzéseit, fejtegetéseit adta közre az interneten, a legismertebb közösségi felületen 2015-ben elindult, Luther megmondja elnevezésű oldal; ez év júliusáig mindennap egy-egy idézet vagy Lutherrel és a kereszténységgel kapcsolatos bejegyzés jelent meg itt. Az oldal anyagát az Asztali beszélgetések című kötet adta, amely a Luther Kiadó Luther Válogatott Művei című sorozatában jelent meg. Jó hír a Luther-rajongóknak, hogy a sorozatban idén ősszel napvilágot lát két újabb kötet: a Galata-levél és a Felelősség a társadalomért című munka. Összeállításunkban kedvcsináló gyanánt olyan szövegrészletek olvashatók, amelyeket Luther Márton a személyes életével kapcsolatban, házasságáról, feleségéről, Kathatrina von Boráról, családjáról, gyermekeiről mondott.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végző munkatársakat szólaltatjuk meg indíttatásukról, feladataikról, céljaikról. Molnár Veronika öt éve a Szentendrei Evangélikus Zenei Óvoda munkatársa. Az óvodapedagógussal a gyermeknevelésről, felnőttként történt konfirmációjáról, a gyülekezeti és az óvodai közösségről beszélgettünk.
Életet, hitet, egyházat Isten jelenléte, élő és ható igéje teremt és tart meg. Ez az egyházi ifjúsági munka titka, lényege is. A kilencvenes évek elején (is) láttam Istent dolgozni az ifjúság körében. A rendszerváltás utáni években szerveztük a konferenciákat, képzéseket. Évente négy munkatársképző tanfolyam mellett tartottunk hétvégi tanfolyamokat speciális szolgálatokról, mint például a színjátszás, kézművesség, sport, média. A programoknak része volt az ének és zene tanítása, a fotózás, filmezés, missziói munka, közösségszervezés. Kiadtunk énekeskönyvet, játék- és színdarabgyűjteményt. Életre hívtuk és szerkesztettük a rendszerváltás utáni első keresztyén ifjúsági újságot, a Vezess!-t.
„Az alapítólevél olykor hamis, az alapítás mégis valódi” – a történelmi elbeszélés sokarcúságára utaló mondattal kezdődik Nádas Péter könyve, amelyet a Litera.hu irodalmi portál felkérésére 2014 tavaszán kezdett írni a 2flekken rovat számára. A tizenkét folytatásban megírt történet azzal indul, hogy a főhős, aki inkább elbeszélő, kinéz az ablakon, és elé tárul nemcsak egy – meg nem nevezett – német kisváros barátságos, mézeskalácsházas látképe, hanem mindjárt a története is.
A Paul Tillich evangélikus teológus által kifejtett „sötétbe ugrás” bátorságára van szükség akkor, amikor a Balatonra utazva a hátsó vagy épp a vonatülésen két vagy több vakációzni készülő kisgyerek várja a fejest ugrást a nyárba… A szünidei gyermekterelgetés témakörét körüljáró írásunk második részében is a kisgyermekes lét nem épp állóvizében mártózunk meg, és igyekszünk a mélyére evezni.
Az Ebben hiszünk címet viselő kötet személyes hangvételű „asztali beszélgetésében” két bencés szerzetesnek teszi fel aktuális kérdéseit Johannes Kaup osztrák rádiós újságíró. A kötet előszavában így vall beszélgetőtársairól: „David Steindl-Rast testvér és Anselm Grün atya számomra reménykeltő alakok, akik példájuk ereje által képesek tájékozódási pontot nyújtani az áttekinthetetlenné vált világban. […] A hétköznapok mély és ugyanakkor derűs lelkiségét sugározzák.” Lapozzunk bele a kétszáz oldalas beszélgetőkönyvbe, felidézve néhány izgalmas kérdést, az elolvasáshoz kedvet ébresztő gondolatot.
„A Balaton mindenkinek mást és mást jelent: egy felejthetetlen nyaralást, a bor zamatát, a csodálatos tájat, nagy kirándulásokat, hegyek ormán trónoló várakat, sportélményeket” – olvashatjuk a keszthelyi Balatoni Múzeum honlapján az intézmény állandó kiállítását bemutató bevezetőben. A múzeum történetével és a kiállításon látható érdekességekkel Havasi Bálint régész, az intézmény igazgatója – nem mellesleg keszthelyi evangélikus presbiter – ismertet meg bennünket.
Mindannyian naponta találkozunk – akár az utcán és a kedvenc boltunkban is – a legkülönfélébb vállalkozások cégjelvényeivel, emblémáival, ma divatos szóval logóival. De nem ismeretlenek ezek az egyedítő, megkülönböztető grafikák egyházunkban sem. Sőt arculati szempontból igencsak mozgalmas ez az év az evangélikus egyházban: nemrégiben új logót kapott a gyülekezetimunkatárs-képzés és a Pesti Egyházmegye, a harmincéves fennállását ünneplő Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség, a Mevisz pedig megújította korábban használt arculatát. Ezek apropóján összegyűjtöttük a főbb evangélikus logókat, és szakembereket kérdeztünk a logók és arculatok általános céljairól, feladatairól.
Fekete Károly református püspökkel és Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolitával együtt július 22- én a cigányok közötti egyházi szolgálatról tárgyaltunk Pintér Sándor belügyminiszterrel – akinek tárcájához a roma felzárkóztatás ügye került –, valamint Langerné Victor Katalinnal, a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárával és Vecsei Miklós miniszterelnöki biztossal, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökével. Ebben a körben is elmondhattam, mit tesz egyházunk a romák társadalmi felemelése és a velük kapcsolatos előítéletek eloszlatása érdekében.
Idén engem ért a baráti és megtisztelő felkérés, hogy a júliusban Tusnádfürdőn megrendezett negyedik Köz-Ép-Pont erdélyi evangélikus ifjúsági találkozó igei felvezetőit megtartsam. A fesztivál programpontjait ugyan ismertem, de nem volt további közös egyeztetés a szervezőkkel – az áhítatok textusválasztásában, kidolgozásában teljesen szabad kezet kaptam…
1906-ban költözött a jelenleg is székházaként működő a budapesti, Üllői út 24. szám alatti épületbe az „országos egyház”, a Magyarországi Evangélikus Egyház – akkor még „egyetemes egyháznak” nevezett – adminisztrációs központja. Ez az az épület, ahol negyven éven keresztül – 1909 és 1949 között – helyet kapott a Luther Otthon is, amely főiskolás fiúkollégiumként adott szállást a fővárosban tanuló evangélikus ifjúság számára.
Pestújhely – A Pestújhely–Újpalotai Evangélikus Egyházközség kórusa június 1-jén ünnepelte tizedik születésnapját. Az ünnepség nemcsak a közös éneklésről, hanem a múltidézésről is szólt.
„Húsz éve szerveztem meg először a budavári nyári tábort. […] Idén a csemői Tamás-tanyát választottuk. Új helyszín volt ez, emiatt több volt a szervezés és az aggodalom is. Feszültebb volt a várakozás is” – írja Bence Imre, a Budavári Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze. Az alábbiakban az ő – szubjektív – krónikáját olvashatják.
Animációs rövidfilmet készített Az utolsó vacsora címmel Rófusz Ferenc rajzfilmrendező. Az alkotást a tizennegyedik kecskeméti animációsfilm-fesztiválon vetítették először nyilvánosan. A légy című alkotásáért 1981-ben Oscar-díjjal jutalmazott alkotó negyven évet várt arra, hogy elkészíthesse a Leonardo da Vinci freskója ihlette animációs festményfilmjét.
Az evangélikus egyház pótolhatatlan értékeit őrzik a gyűjteményei. Vajon mit tudunk utódainkra hagyományozni? Meglévő és veszendő értékeinket meg tudjuk-e menteni? E kérdésekre válaszként az Evangélikus Országos Gyűjtemény (Levéltár, Könyvtár, Múzeum) 2017–2019 közötti gyarapodásának néhány példájával szeretnénk arra buzdítani egyházunk híveit, hogy egyháztörténeti értékeiket, egyházi fotóikat bízzák egyházi közgyűjteményeinkre.
Fenn, a kereszten túl. Szeretek a temetők csendjében sétálni. Nem a halottak napi „zarándoklat” idején, amikor mindig motoszkál ott valaki, inkább egy hétköznap délelőtt, amikor csak úgy süt a nap, és a sírok kis virágoskerteknek tűnnek az előrementek emlékére.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház egyes intézményeiben szolgálatot végzőket kérdezünk indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Urbán Ágnessel, a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium magyar–angol szakos tanárával felelevenítettük az iskola újraindulásának időszakát, tanári hivatásról, gyülekezetről, szolgáló életről beszélgettünk.
Egy család életében óriási változást hoz, amikor befogadnak egy kisállatot, és gondoskodnak a családtaggá vált kutyáról, macskáról, nyúlról, hörcsögről, madárkáról. Egy másik hatalmas változás akkor következhet be, amikor kisgyermek születik. A „falka” fontossági sorrendje ekkor ugyanis felborul, és mindenkinek meg kell találnia a maga helyét, új feladatát. A kis kedvencek titkos élete című film második részében a szórakoztatás mellett fontos és megszívlelendő emberi és „állati” gondolatok is szerepet kapnak.
Ülök a fóti evangélikus templomban, és hallgatom egyházunk kántorképző intézete idei első tanfolyamának kórusát. Bár én is itt nőttem fel, mégis minden évben megindít a tény, hogy a nyári szabadságok idején összegyűlik ötven gyermek és fiatal, akik tizenöt – többnyire náluk alig idősebb – oktató vezetésével két és fél hétig együtt muzsikálnak, imádkoznak, és közben közösséggé válnak. Hála érte Istennek!
„Az idén a magyarok 62 százaléka tervez nyaralást. A legtöbben (35 százalék) július második, valamint augusztus első felében (22 százalék)” – írta nemrégiben egy napilap, a 18–59 éves korosztály körében végzett reprezentatív kutatás eredményeit ismertetve. A pihenés bizony nem luxus: létszükséglet. Olyan biblikus tevékenység, amellyel Isten ajándékozta meg az embert. Már a Genezis arról tudósít, hogy miután Isten elkészült világot teremtő munkájával, megpihent a hetedik napon. S nem csupán pihent, hanem „megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt…” (1Móz 2,3)
Gyerekkoromban nyáron ettük a dinnyét, ősszel a szőlőt, télen pedig az almát. Manapság, amikor faluvá zsugorodott a Föld, asztalunkra került gyümölcsök nem jelzik megfelelően az idő múlását. Másképpen haladunk. A természet szívverését se érezzük, helyette az atomórák rezgése szabdalja életünket – nehezebb is lett a várakozás.
Negyven évvel ezelőtt, éppen nyáron fogott vállalkozásba a gyóni születésű, evangélikus Kosztolányi Erzsébet és katolikus férje, Ferenc. Savanyúságokkal kezdték, amelyeket a Fehérvári úti piacra vittek eladni. Szorgalmuk, szakmai hozzáértésük meghozta a gyümölcsét: a 2005-ben alapított Dabas-Food Kft. mára huszonegy főt foglalkoztató, az élelmiszeriparban országosan ismert családi cég lett. Evangélikus vállalkozásokat bemutató sorozatunk legújabb darabjában megjelenik még Stefan és Pisti is, akik – pontosabban amelyek – nélkül bizony leállna az üzemben az élet.
Lehet-e, tudhatunk-e olyan embert szeretni, akivel nemcsak nem értünk egyet, hanem tudjuk róla, hogy a békességünkre, javainkra vagy egyenesen az életünkre tör? Jogos-e az a parancs, mely mégis ezt várja el tőlünk? Mennyire kell ezt elfogadnunk? Korunk talán egyik legkevésbé emlegetett teológiai fogalma az ellenségszeretet. Mit kezdünk vele, ha őszintén bevallva sokszor nemhogy az ellenség iránti szeretet, de a vendégszeretet, sőt még a szűk családi szeretet sem sugárzik át az életünkön?
„Álmodtam, de valóság volt” – fogalmaz egy New Yorkba elszármazott magyar túlélő a holokauszt borzalmairól. A nemrég elhunyt Hermann Ildi fotóművész emigráns holokauszttúlélők visszaemlékezéseit gyűjtötte kötetbe, fotóival illusztrálva. A Hiányzó történetek – New York-i magyar zsidók történetei szívbe markoló, felkavaró olvasmány.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház