Azt hiszem, nem túlzás Ordass Lajos evangélikus püspököt Luther Márton hűséges követőjeként Isten emberének tekinteni. Luther azt mondta: a keresztény embernek, azon az alapon, hogy keresztény, nincs joga az igazát erőszakos úton érvényesíteni, hanem el kell szenvednie az igazságtalanságot. Ámde ha Isten törvénye és valamely emberi rendelkezés ellentétben van, a reformátor is hivatkozott Péter szavaira: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.” (ApCsel 5,29)
A januári tavaszban rügyet bontottak a fák a budai, XII. kerületi Kék Golyó utcában, így a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség kertjében is. Gyülekezetlátogató riportsorozatunkhoz ezúttal a főváros talán legszebb kerületében választottunk helyszínt. Keczkó Pál igazgató lelkész és felesége, Keczkó Szilvia parókus lelkész vár, napsütésben járhatjuk körbe a különlegesen szép és modern, Benczúr László Ybl-díjas építészmérnök, az Északi Egyházkerület korábbi – ma már tiszteletbeli – felügyelője tervezte épületegyüttest. Tavaly év végén volt a tizedik évfordulója, hogy Pált beiktatták itteni szolgálatába, Szilviát pedig – aki három gyermekük születése, nevelése miatt „maradt le” csupán – öt éve, 2013 februárjában. Amúgy pedig ő Budahegyvidék első női parókus lelkésze.
„Istené az ítélet, én nem úgy vagyok közöttük, hogy megmondom, mi fekete, mi fehér. Azzal az indulattal kell feléjük fordulni, amely Jézusban is megvolt: az Atya szeretetét képviselte” – vallja Hecker Christiane, aki Magyarországon elkezdte és vezeti a Teen Challenge Hungary befogadóház szolgálatát. A nemzetközi keresztény missziós közösség az utcán kallódó, illetve szenvedélybeteg fiatalok körében a Krisztus általi szabadulást hirdeti. Az elkötelezett szolgálatvezetőtől valósághű képet kapunk a felelősségteljes hivatás velejáróiról.
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Somogyvári Flóra negyedéves teológushallgató a pályaválasztásáról, a zene erejéről és a lelkészi felelősségről is beszél.
Evangélikus énekeskönyvünk értékes kincsei Túrmezei Erzsébet diakonissza költőnő énekversei és énekfordításai. Nem „csupán” mi, hanem katolikus, református, baptista és metodista testvéreink is nagy szeretettel énekelik a Túrmezei-alkotásokat. Most, születésének százhatodik évfordulóján azzal a jó hírrel szolgálhatunk, hogy hagyatékának feldolgozása során célegyenesbe jutott a korábban nem ismert vagy énekeskönyvünkben nem teljes egészében közölt énekszövegeinek digitalizálása.
„Éljen a fasori gondolat, mely tolerancián, nyitottságon, egymás elfogadásán, valamint a hazafias és keresztényi szellemiségen alapul” – olvasható Liptay György ars poeticaként is értelmezhető mondata A Fasori Gimnáziumtól a Műegyetemig című kötetben, amelyből egy sajátos, 20. századi magyar életutat ismerhetünk meg. A későbbi vegyészmérnök, egyetemi tanár érdeklődése a legendás, világhírű tudósokat nevelő evangélikus iskola diákjaként fordult a kémia felé.
A budapesti városképhez, akarva-akaratlanul, hozzátartoznak a koldusok. Pár éve a hatóságok megpróbálták „eltüntetni” őket az utcasarkokról, aluljárókból, de a problémának ez a meggondolatlan tüneti kezelése kudarcot vallott.
„Simai Mihály megszenvedett életútján eljutott a létértelmezés és az istenkeresés olyan fázisába, ahol már világosan kitetszik, valójában mire is készülődött idáig. Versei meggyőző erővel hirdetik, nincs más vigasz, nincs más remény, mint a spiritualitásban megszerzett igazság – azért kell meghalnunk, hogy végre örökké éljünk. A megszentségtelenített világ újraszentelése: ez a költészet mai feladata. Simai Mihály kötetében erre vállalkozik” – írta Jókai Anna a költő Végtelen vonzásban című, eddig legutolsó verseskötetének borítóján.
A Négyszögletű Kerek Erdő című meseregényből készült darabot legutóbb a Nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának vendégjátékában lehetett megtekinteni az anyaország fővárosában. A Vendégváró Fesztivál keretében január 21-én bemutatott előadás minimális díszlet között zajlott, a jelmezek is inkább jelképszerűek voltak, mert Szabó Attila rendező a színészek játékára kívánta ráirányítani a figyelmet. A hetvenperces előadásban mindez remekül sikerült is.
Különleges perceket éltünk át több százezren a televízió előtt, látva és hallgatva a nyolcvanéves tanúságtevőt. A Magyar Sportújságírók Szövetsége és a Magyar Olimpiai Bizottság az év sportolóinak tiszteletére rendezett január 11-i díjátadó gálán életműdíjjal jutalmazta az evangélikus Balczó András háromszoros olimpiai bajnokot, minden idők legnagyobb öttusázóját, a nemzet sportolóját.
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Molnár Anita Katával az ifjúság megszólításának lehetőségeiről, ökumenéről és elhivatottságról is beszélgettünk.
Tudtuk, hogy öregkori súlyos betegséggel küszködik évek óta, de karácsony előtt még megelőzött a telefonos köszöntéssel, az ünnepi áldáskívánással. Fáradt volt a hangja, de élni akarásának ereje még átsütött rajta. S aztán jött a hívás hitvesétől: Tibor hazament…
Ez az írás mintegy háromszáz esketés, de leginkább a saját házasságunk tapasztalataiból született. Köszönetet mondok ezekért a tapasztalatokért feleségemnek.
Szeretett baba-mama körünk kéthetente találkozik, minden hónap első és harmadik keddjén a délelőtti órákban. Amíg a bébik a játszószőnyegen gügyögnek, addig a picit nagyobbacskák ide-oda totyognak – mi pedig fél szemünket mindig rajtuk tartva beszélgetünk. Lényegre törőn, fesztelenül, őszintén, vidáman. Számontartjuk, hordozzuk egymás problémáit, nehézségeit is. A babákban a jövő hittanosait, konfirmandusait, ifiseit, fiatal felnőttjeit – a fasori gyülekezet jövőjét és megmaradását látjuk.
Hetek óta foglalkoztat Útmutatónk évi igéje: „Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.” (Jel 21,6)
Bár a fél évezredes reformációi jubileumtól elköszöntünk, egy s más kérdés megválaszolása mégis aktuális. Ezek közé tartozik a címben olvasható is. Sokan ugyanis szívesen ébresztenének kétséget a reformáció értékeiről, ezért alaptalan vádakkal is illetik szereplőit, vagy az események jelentőségét, történetiségét vonják kétségbe.
Nemrégiben a konfirmációs előkészítőn azt a kérdést tettem fel a gyerekeknek: milyen más szavakkal tudnák kifejezni az imádságot? Mit mondanának esetleg helyette, ha valakinek el kellene magyarázni, aki nem ismeri ezt a szót?
Fabiny Tamás 1989-ben cikket írt az Evangélikus Élet számára Billy Graham budapesti evangelizációjáról, ami akkor nem került be a lapba, csak utólag, a 2012. július 15-i számban publikálták. Most ezt az írást közöljük honlapunkon Billy Grahamre emlékezve.
Ki hogyan imádkozik‚ miért tartja fontosnak az imát? Az idén január 21–28. között tartott ökumenikus imahétre tekintettel diákokat kérdeztünk. Igazán érdekes és tanulságos gondolatokkal találkoztunk a válaszokban…
„Gyertek el Vecsésre, rengeteg minden történt mostanában, látnotok kell!” – invitált szívélyesen a lelkésznők fasori találkozóján még novemberben a Vecsési Evangélikus Egyházközség lelkésze. A meghívásnak örömmel tettünk eleget, így idei első vidéki gyülekezeti riportutunk a Pest közeli településre vezetett. Január legelején hóvirág a parókiakertben, az idén ősszel éppen tíz éve a vecsési szolgálatba beiktatott Heinemann Ildikó és egy kívül félkész, de belül gyönyörű, már otthonosan „belakott” új templomépület fogadott.
Az Úr 2017. esztendejében az egyházi és világi sajtóban egyaránt nagy számban láthattunk képeket a reformáció bölcsőhelyéről, Wittenbergről. Most három, talán kevésbé ismert ábrázolást szeretnék bemutatni, nevezetesen a Wittenberg-Forschungen (Wittenberg-kutatások) sorozat harmadik kötetéből, amely ezt a címet viseli: Das ernestinische Wittenberg: Spuren Cranachs in Schloss und Stadt (Az Ernő-ági Wittenberg: Cranach nyomai a várban és a városban).
A református egyházban 2010-ben indult el A Magyar Református Egyház elmúlt száz éve életútinterjúk tükrében című projekt. Az állami, illetve egyházi támogatással készült interjúkban lelkészek, lelkészfeleségek, teológiai tanárok, egyházi iskolák tanárai mesélnek életükről, családjukról, szolgálataikról, gyülekezeteikről. Az interneten bárki számára elérhető, átlagosan száz-százhúsz oldalas nyomtatott élettörténetek mindegyikét magyarázatokkal ellátott fotóalbum és az interjúalanyok színes családfája egészíti ki.
Vidnyánszky Attila ismét történésekben, szimbólumokban és látványban is igen gazdag előadást hozott létre, amely mindvégig kínál nézni- és gondolkodnivalót. Mindezt ráadásul rendkívül közel hozza a nézőhöz a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. Így Bánk bán konfliktusait, érzelmi viharait, Melinda meggyaláztatását, de a szereplők lelkében dúló harcokat is – amelyek egy egész ország sorsára hatással vannak – testközelből éljük át mi is.
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Az érettségi után először történelem szakon tanuló Gömbös Tamás személyes motivációiról, a misszióról és a keresztény küldetésről is beszél.
Januárban itthon és külföldön is kiemelkedő egyházi eseménysorozat az ökumenikus vagy egyetemes imahét. Ezen cikkem írásakor is küszködöm az Evangélikus Élet közel kéthetes átfutási idejéből fakadó kellemetlenséggel. Miközben a lapzárta szorításában fogalmazom e sorokat, még egy héttel az induló imahét előtt hangolódom a rám is váró közös istentiszteletekre, találkozásokra, beszélgetésekre, de tudom, hogy mire a nyomdászok fognak dolgozni a lappal, már nemcsak a nyitóalkalmon leszünk túl, hanem több estén is.
Nem hittem volna, hogy így kifog rajtam szerkesztőkollégám megtisztelő felkérése az Életem igéje rovat soros vallomásának megírására. Gyanítom persze, hogy kortársaim között nem én vagyok az egyetlen, akinek egyetlen bibliai vers kiválasztása nehézséget okoz. Mert – mondjuk, ötven felett – egyre világosabban látszik, hogy földi létünk szakaszokra tagolható, és a „bibliás ember” életében más és más igehely válhat fontossá, meghatározóvá.
Gazdag, változatos, sokszínű és lenyűgöző – így jellemezhető leginkább a fővárosi Bélyegmúzeum Egy új kor kezdete – 500 éves a reformáció című kiállítása. A május 6-ig látogatható tárlat egyéni látogatóknak, gyülekezeti és ifjúsági csoportoknak egyaránt jó szívvel ajánlható. Zombor Zoltán muzeológus-kurátort kértük meg, hogy kedvcsinálóként mutassa be olvasóinknak a látnivalókat.
A Pilis egyik kilátóval ékesített hegycsúcsának lábánál található az evangélikus egyház egyik méltán népszerű közösségi központja. A Béthel Evangélikus Missziói Otthon sok évtizedes múltra tekint vissza, és ha Kézdy Péter lelkésztől függ, akkor ígéretes jövő is áll előtte.
„A kitűzött célokat sikerült elérni, a szórakoztatás mellett a játék az oktatásban is jól alkalmazható” – mondja Bence Domonkos. Az egyik ötletgazdát a Luther-kártyajáték első évéről kérdeztük.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház