Ötszáz, száz, ötven. Három kerek évforduló jegyében tartott ünnepi istentiszteletet és konferenciát az észt evangélikusok közössége. A hazai és az úgynevezett „exil” egyház közelmúltbeli egyesülése óta mintegy száznyolcvanezer lelket számláló közösség a reformáció kezdetének fél évszázados, valamint az észt nemzeti egyház létrejöttének százéves jubileuma mellett harmadikként arról az eseményről emlékezett meg, hogy ötven éve szentelték fel náluk az első női lelkészt. Erre a szeptember 7. és 10. közötti hármas ünnepre feleségemmel és Pap Kinga Marjatta tanácsossal kaptunk meghívást északi nyelvrokonainktól, akikkel a finnugor lelkészkonferenciáktól kezdve a Lutheránus Világszövetség közösségéig amúgy is hagyományosan jó kapcsolatot ápolunk.
Minden idők egyik legismertebb musicaljét, a Tóbiás, a tejesember című Sólem Aléchem-kisregényre épülő történetet 1964-ben mutatták be először. Azóta idehaza is többször színre vitték, mások mellett Bessenyei Ferenc és Hegedűs D. Géza emlékezetes főszereplésével. Szeptember elején több ezer ember gyűlt össze a Papp László Budapest Sportarénában, hogy átéljék Tevje, a szegény zsidó tejesember örömökkel és csalódásokkal tarkított történetét.
Így bátorít az örökkévaló Úr: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs 41,10)
Valamikor a kilencvenes évek végén rövid építőmérnöki szakmai tanulmányúton vettem részt a hamburgi Schenkengel-Ingenieurbüro meghívására, részben az iroda, részben más építési beruházásokkal foglalkozó cégek tevékenységének tanulmányozására.
Kilenc nap, hét szállás, félszáz meglátogatott helyszín, vagy tíz Europa Nostra-díj, tucatnyi igehallgatás és közös ima, megannyi gasztronómiai újdonság, kétezer-ötszáz kilométer – a számokat is mérlegre lehet tenni. Kérdés, érdemes-e. Mert a számokon túl emberek vannak: történelmi személyek egész életművükkel, tragédiák és hősies helytállások. Vendéglátók és harangozók, helytörténészek és lelkészek, régi és új barátok. Szászok, magyarok, románok. Élők és halhatatlanok. Hitvallók. Gazdagok és szegények. Nyitott szívűek és gyanakvók. Kíváncsiak és türelmetlenek. Szorgosak és kényelmesek. Azaz épp olyanok, mint mi, utasok, útitársak, zarándokok. A töredékes útinapló itt közölt lapjain néhány élmény elevenedik meg.
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. Bősze Veronikával mindezek mellett egy nyitott, befogadó egyházról és a börtönmisszióról beszélgettünk.
A pécsi Kodály Központ kiváló akusztikájú koncerttermében, a Pannon Filharmonikusok évadnyitó hangversenyén csendült fel első ízben Tillai Aurél Kossuth-díjas zeneszerző és karnagy Reformáció kantátája. A kompozíció megszületéséről magazinunk július 16-i számának 18. oldalán Evangélikus himnuszból kantáta címmel már hírt adtunk. Mostani írásunk a hangversenyről szóló tudósítás és a műelemzés kombinációja, miután e sorok írója abban a megtiszteltetésben részesült, hogy megkaphatta a mű partitúráját is.
A felnőtté válás történetei, drámák, komoly vitákat gerjesztő társadalmi kérdések jelentek meg a mozivásznon szeptember 8. és 17. között a Jameson CineFest nemzetközi filmfesztiválon. A tizennegyedik alkalommal megtartott filmes seregszemlén ökumenikus zsűri is dolgozott. A Magyarországi Evangélikus Egyház delegáltjaként számomra nem volt könnyű az ítészi munka, de igazán érdekes utazást tehettem világok, kultúrák, gondolatok és csodás tájak között.
A reformáció nyomai sokszínűek, és néha ott is éreztetik hatásukat, ahol talán nem is számítana rá az ember. Nemcsak Wittenberg Luther-városban tapasztalható az akkori idők hatása, hanem Eisenachban, Erfurtban és még sok kisebb városban, különösen Türingia tartományban. Ezeket mutatjuk most be. Művészeti és építészeti remekművek gazdagítják ezt az útvonalat, és minden tekintetben hiteles képet festenek a korszakról.
Valahányszor elsétálok a főtéren a volt Gulliver cipőbolt előtt, kellemes borzongás vesz erőt rajtam. A boltíves kapu alatt bérházba vezet az út. A cipőbolt cégére maga Gulliver volt, ahogy hatalmas cipőjében magasodik a liliputiak fölé.
Európa-szerte értetlenséget és megdöbbenést váltott ki az a döntés, amellyel az egyik nemzetközi üzletlánc rukkolt elő. Néhány termékük csomagolásáról, amelyen egy tipikus görög templom, a Szantorini szigetén álló Anasztaszisz-templom látható, egyszerűen leretusálták a kék kupola tetejét díszítő keresztet.
Sorozatunkban az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológusi, lelkészi hivatásra készülő hallgatóit szólaltatjuk meg indíttatásukról, a szolgálattal kapcsolatos elképzeléseikről, céljaikról. A kezdetben katekétának készülő, majd a lelkészi hivatást választó ötödéves teológushallgató svájci ösztöndíjasként mélyült el az ökumené kérdésében. Boros Viktóriával elhivatottságról, a fiatalok megszólításának a lehetőségéről és az egyház jövőjéről is beszélgettünk.
Az országhatár mellett élni minden, csak nem unalmas. Főleg azért nem, mert ha Brüsszelben összeakasztják a bajszukat a politikusok, vagy Budapesten valami kényes témában nyilatkoznak, azt mi itt azonnal a bőrünkön érezzük. Az utóbbi időszakot a következő kifejezésekkel tudnám jellemezni: mosolyszünet, határzár és ellenőrzések. Vagy egy kicsit banálisabban: nem köszön, nem mosolyog, elkerül, nem lájkol, nem hív, nem ír, nem kedves…
A keresztények üldöztetéséről számos film született már, de a Japánban élő Krisztus-hívők megpróbáltatásai eddig elkerülték a mozivásznakat (kevesen tudják, de a 16–17. században jelentős lélekszámú keresztény közösség élt a felkelő nap országban). A legendás rendező, Martin Scorsese huszonöt évig készült arra, hogy feldolgozza Endó Súszaku azonos című regényét, a végeredmény pedig most már dvd-n is elérhető a magyar közönség számára.
A reformációjubileum megemlékezései közepette félő, hogy leragadunk az akkori szereplők személyénél, erényeinél és botlásainál. Az is lehet, hogy csak mint történeti eseményre emlékezünk, amelyet akár hamar el is felejthetünk. A magyarországi reformáció sem kivétel ezalól. Valóságos hősökként emlegetjük, persze hálásan, a nagyok neveit, pártfogóik nemes nagylelkűségét, s bíráljuk a reformációnak ellenállókat. Mindez hasznos és jó lehet, de hamar elfeledteti velünk a lényeget: a reformáció üzenetét. Csak ha ezt nem veszítjük szemünk elől, akkor nyerünk valamit is megemlékezéseinkből mai hitünk és kegyességünk számára.
Mór – Immáron ötödik alkalommal szervezte meg a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Női Bizottsága az Ismerj meg! Ismerkedj! elnevezésű konferenciáját. A korábbi találkozók célkitűzése csupán annyi volt, hogy cigányok és magyarok megismerjék és megértsék egymás gyakran eltérő gondolkodásmódját. A Móron, a református gyülekezet Szolgáló Szeretet Házában augusztus 23–26. között rendezett idei alkalmon már az egymásért felelősséget érző ökumenikus közösség építésére került a hangsúly.
Kevesen tudják, hogy neki köszönhetjük az első magyar helyesírási könyv megalkotását vagy a budai ötvenkét pont meghirdetését. A fájdalmasan ismeretlen prédikátorról, Dévai Bíró Mátyásról az Óbudai Evangélikus Egyházközség hiánypótló filmet készített. A magyar reformátor életét és jelentőségét bemutató alkotás nemcsak iskoláknak, de gyülekezeteknek is tartalmas és hasznos élmény lehet. A film megszületésének hátterét ismerhetjük meg az egyik alkotó személyes hangú beszámolójából.
2017-ben a német történelem egyik legfontosabb jubileumát, a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóját több városban nagyszabású kiállítások keretében is megünneplik. A fővároshoz és Wittenberghez hasonlóan Wartburg vára is egy izgalmas tárlat helyszíne lett. A második Luther-útvonalon újabb, a reformátorhoz köthető városokkal ismerkedhetünk meg.
A reformáció jubileumához közeledve jogos a kérdés: mennyiben releváns még ma az evangélikus egyház számára mindaz, ami egykor történt, milyen szempontból érdemes foglalkozni vele, emlékezni rá?
Kezdjük az elején. Mi a Sziget Fesztivál? A válasz egyszerű: Európa egyik legnagyobb könnyűzenei és kulturális rendezvénye, amelyet 1993 óta minden év augusztusában rendeznek meg Budapesten, az Óbudai-, azaz Hajógyári-szigeten. Ám aki volt már ezen a rendezvényen, az tudja, hogy ennél jóval többről van szó.
A mi kis falunkban alig néhány helyen volt kerítés. Az emberek pár kővel vagy vesszővel jelezték a telekhatárokat, esetleg egy csenevész kis sövénnyel, amelyet tavaszonként tövig visszavágtak, hogy kicsit felfrissüljön. Persze volt ennek hátránya is bőven. A kutyák például sokszor megijesztettek bennünket, mikor házőrzői kötelességeiket félretéve egy kis felfedezőútra indultak. És hiába csóválta a farkát egyikmásik, ha közben két emelettel magasabb volt totyogó gyermekeimnél.
Budapest – Pestszentimre – Nyár végi ragyogó napsütésben érkezünk a pestszentimrei Nemes utca és István utca sarkára, ahol már messziről látjuk a magasodó betonfalakat és az égbe törő vasakat. Isten háza épül itt szorgos kezek munkájaként, s „ha az Úr is építi a házat”, a tavaly pünkösdkor letett alapkő után idén adventben templomszentelés lesz. Múlt év februárban még semmi, de semmi nem volt ebből. Se telek, se pénz, se terv, csak álom. Meg sok-sok imádság, amely meghallgattatott.
Tavaly a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón, az „Áldás leszel!” mottóra írt slam poetry szövegével nagy sikert aratott. Idén az Ökumenikus Segélyszervezet iskolakezdési kampányára készített egy videót, amelyet több mint százezren néztek meg. Bánki Beni slammert kérdeztük – életkorára való tekintettel kivételesen tegezve – önkéntességről, költészetről, célokról.
Lassan ráfordulunk a jubileumi esztendő célegyenesére. Hivatalosan tavaly novemberben, Márton-napján a Deák téri Insula Lutherana kulturális és lelkiségi központ átadási ünnepével intonáltuk a jubileumi évet, amelyet az idei Márton-napon szeretnénk majd lekerekíteni, ugyancsak a Deák téren.
A járatlan úton haladtunk egymás mellett. Mindkét oldalon napraforgók virágoztak. Tudtuk, hogy délután ötre kiürül az ipartelep, és hajnali hatig nem is jár erre más, legfeljebb pár kutyát sétáltató srác vagy nyugdíjas.
Magyarországi városokba eljutva úgy érzem, mintha varázspálca suhintott volna végig a települések során. Jó sorsom a világ sok szegletébe elvetett, s mindig büszkeséggel vegyes csodálkozással ébredek rá, hogy bizony idehaza is van épp elég látnivaló. Szarvas városába a „véletlen” vezette lépteimet. A Holt-Körös partján fekvő település arculatát, szellemét máig meghatározza Tessedik Sámuel evangélikus lelkész, agrár- és oktatásreformer személye.
A 20. század első évtizedeiben járunk, egy elszegényedett családot ismerhetünk meg Szép Ernő Vőlegény című, először 1922-ben bemutatott vígjátékában. Az egyik testvér gépel, hogy valami pénz álljon a házhoz, a másik babákat varr, az apuka meg azt a keveset is, ami van, eladja s eljátssza.
A világhírű japán animációs stúdió, a Ghibli összeállt az Oscar-díjas Michaël Dudok de Wit rendezővel, hogy egy különleges rajzfilmet készítsenek, amely párbeszédek nélkül mesél el egy csoda szép történetet. A hazai mozivásznak után most már DVD-n is megtekinthető A vörös teknős.
A Balaton jóval több mint hatszáz négyzetkilométer vízfelület. Színek, fények, ízek, illatok, benyomások, hangulatok: mindezek hozzájárulnak ahhoz az élményhez, amely miatt sok ezer ember nyarából nem hiányozhat a magyar tenger. Mehetünk autóval, esetleg motorkerékpárral, de sokkal többet látunk, ha bringára ülve tekerjük körbe a mintegy kétszázharminc kilométeres partot. Hiszen így lehetőségünk van meglátni és megismerni azokat az emlékeket is, amelyek talán még a részletesebb útikönyvekből is kimaradtak. Bízunk benne, hogy összeállításunk hatására olvasóink közül is akadnak, akik augusztusban vagy a kellemes őszi hétvégék valamelyikén drótszamárra pattanva fedezik fel maguknak a Balaton látnivalóit. Írásunkban ezúttal a kevésbé ismert szakrális emlékekre fókuszálunk.
A keresztség nagy misztérium. Egyházunk két szentségének egyike, csodálatos ajándéka Istennek, amely egész életünkre hatással van. Minél többet gondolkozunk rajta, annál inkább tűnnek el a szavak, s marad a hála: Isten ennyire szeret! Ennyire, hogy gyermekévé fogadott! Akik részesei a keresztelőnek: a keresztszülők és a család, szintén olyan erőforrás birtokába kerülnek, amelybe mindig bele lehet fogódzkodni. Amikor Balog Eszter, a Gyóni Evangélikus Egyházközség lelkésze egy beszélgetésben említette, milyen örvendetesen emelkedik a gyülekezetben a keresztelések száma, nem is volt kérdés, hogy e hír nyomába eredünk.
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Google+ oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház