A Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület, azaz a KÖSZI szokás szerint a legfiatalabb korosztálynak szóló mesetáborával nyitotta a nyarat. A Zuglói Evangélikus Egyházközség és az Evangélikus Hittudományi Egyetem kollégiumának épületeibe hívták kalandra július 6–10. között az 1–4. osztályosokat. A napközis keretek között tartott tábor vezetője Tihanyi Hanna volt, a csapat lelki jólétéről pedig Bonnyai Zsuzsanna gondoskodott.
Természettudós, néprajzkutató, régész, nyelvújító, politikus – ezek a „címkék” mind ráillenek a száznyolcvanöt évvel ezelőtt született evangélikus polihisztorra, Herman Ottóra. A magyar tudományos élet máig meghatározó, gazdag és szerteágazó életutat bejárt alakjának nevét nyughelyén, Miskolcon a városi múzeum, a Bükk hegységben pedig fokozottan védett barlang viseli.
Keresőkre nyitott közösség és testvéri légkör – néhány szó, amely a dunakeszi, gödi és sződligeti evangélikus gyülekezet mindennapjait jellemzi. A fiatal és elszánt lelkésznő, Chikán Katalin szolgáló közösséget maga köré építve látja el a Dunakeszi Evangélikus Egyházközség lelkészi szolgálatát, hajszál híján tíz éve.
Világítótornyot idéző, hengeres épület a helyi evangélikusok – Nagy Tamás építész tervezte – lelki otthona a balatonboglári Várdomb oldalában. A húsz éve épített templom fa- és terméskő anyagával szerves részévé lett a tájnak. Oldalában teraszos elrendezésű, virágkompozíciókkal teli kert. Szerte gyermekjátékok, apróságok zsivaja. Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna esperes a verandáról a parókia hűvösébe hív, hogy a kreatív lelkészcsalád szolgálatáról beszélgessünk. Gyülekezeteket bemutató riportsorozatunk júliusi állomásán a Balaton déli partjára invitáljuk olvasóinkat.
Ezzel a tartalmi összefoglalóval szeretnénk figyelmükbe ajánlani az Evangélikus Élet magazin legfrissebb számát. Olvassák szeretettel az Evangélikus Életet és vigyék a jó hírét!
Mára alapvető történeti forrásnak számít az anyakönyv – matrikula –, ám e dokumentumtípus megléte sem volt mindig magától értetődő. Napjainkra már a gyülekezetek identitását hordozó, legfontosabb iratok közé tartoznak a matrikulák, családtörténet-kutatók forgatják őket naponta, kutatják digitálisan az interneten is. Ha valaki sok időt tölt tanulmányozásukkal, hamarosan tapasztalja, hogy sokszínű, szinte kimeríthetetlen információforrások.
Ha nyár, akkor könyvek. Bizonyára hozzám hasonlóan sokan vannak így ezzel. Ilyenkor végre van annyi felszabaduló időm, hogy egymás után olvassam a vágyott irodalmi műveket. Emlékszem arra a nyárra, amikor a Száz év magány című világhíres alkotást olvastam. Mély benyomást tett rám. Valóban faltam. Ezt követte a Zorbász, a görög, majd pedig a Tizenhárom almafa.
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Hegedűs Klárával, a Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium magyar–francia szakos gimnáziumi tanárával kreativitásról, irodalomról és önismeretről, valamint a diákok inspirálásáról is beszélgettünk.
Óriási bátorság leugrani a toronyból, bele a Duna kellős közepébe. Márpedig a 2017-es budapesti FINA vizes világbajnokságon, amelyre mi is kilátogattunk Máté fiammal megnézni Hos - szú Katinkát, az egyik legkülönlegesebb látvány kétségtelenül az óriás toronyugrás volt, amelyet a szervezők a Duna-partra álmodtak meg, gondolva Budapest szépségeire és persze a világhálón azóta is milliószámra keringő fotókra.
Mit ne tegyünk a járvány után? Amikor ezeket a sorokat írom (2020 májusának végén), lecsengőben van már a koronavírusjárvány. Kezdődik az élet megint.
Ezekben a napokban rendezték volna meg a XXXII. nyári olimpiát, amelyet azonban a koronavírus-járvány miatt egy évvel el kellett halasztani. Hogy mégse maradjunk olimpia nélkül, az alábbiakban igyekszem áttekinteni, hogy magában a Bibliában hol van szó sportról.
Az 1990-es rendszerváltást követő első püspökiktatásra az év március 17. napján került sor. Ünnepi volt az alkalom, megannyi külföldi egyházi méltóság – köztük az LVSZ [Lutheránus Világszövetség – a szerk.] akkori főtitkára [a norvég Gunnar Stålsett – a szerk.] és a szomszédos egyházak püspökei –, régi és új közéleti személyiségek jelenlétében zajlott az esemény, zendült az ének egy új, nagy reményekkel várt korszak küszöbén. Bennem élt a feszültség, meg tudok-e felelni az elvárásoknak egy ismeretlen korszak hajnalán, amikor a társadalmi és egyházi változások előrevetítették a lehetőségek csillagzáporát.
Ez a kis plüss ma megragadta a figyelmemet. Mit is mondjak… Vajon melyik gyerek mondaná el ennek a kis szörnyecskének a gondjait? Ma pont olcsóbban… „Kis gyerek, kis gond…” – talán a mérete miatt kicsi gyerekekre gondoltak a gyártók. Zsebes, szóval jól tele tudja beszélni a gyerek a hasát. Aztán behúzza… És aztán? Egyedül marad, megoldás nélkül. De ha szerencséje van, kitalál valamit. Vagy nem, mert nem tud, mert még kicsi.
Lucien Aimé Duval személyét Sillye Jenő ajánlotta figyelmembe még felső tagozatos koromban. El is olvastam alig tizenhárom évesen a Miért oly hosszú az éj? című könyvét, és… Nos, nem értettem belőle egy szót sem. Az ember annyi idősen még fekete-fehérben látja a világot. Valaki vagy jó, vagy rossz. Vagy keresztény, vagy cigarettázik. Ilyen egyszerű. Duval bonyolultabb volt.
Brüsszel – Az Európai Néppárt frakciójának vallásközi párbeszéddel foglalkozó munkacsoportja június 24-én online ülést tartott, amelyen első alkalommal ismertette, hogy a történelmi egyházaknak milyen szerepük van a koronavírus-járvány okozta válság utáni újjászületésben. Hölvényi Györggyel, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselőjével, a munkacsoport társelnökével a Magyar Kurír munkatársa beszélgetett.
„A földet művelni, mezőgazdasággal foglalkozni nemcsak szakma, nem csupán hivatás, hanem életforma" – vallja Zászlós Tibor, a Mezőfalvai Zrt. vezérigazgatója. Megtiszteltetésnek tekinti, hogy eddigi pályafutása alatt számos más tisztséggel is megbízták, jelenleg is a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mezőgazdaságért felelős országos alelnöke, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnöke, címzetes egyetemi docens, a GMO-mentes Magyarországi Egyesület vezetőségi tagja. Kápolnásnyéken él, a Tordas–Gyúrói Evangélikus Egyházközség martonvásári filiájának tagja. Öt gyermeket nevelt fel és öt unokával büszkélkedhet. Íróasztalán két könyv mindig a keze ügyében van: a Biblia és a Büntető Törvénykönyv.
Dunaharasztiban laktunk, amikor egy szép napon egy teknőst találtam a kertben. Éppen beszélgettem telefonon egy kedves debreceni barátommal, amikor is láttam átgyalogolni őt a járdán. Először azt hittem, káprázik a szemem, és csupán a fáradtságnak tudható be a látvány, de pillanatok alatt kiderült, hogy amit látok, az a valóság. Gyorsan leraktam a telefont, odamentem hozzá. Felemeltem. Szemeztünk, majd felvittem a kerti teraszra, és letettem magam mellé. Csakhogy nem akart ott maradni. Szökési kísérletbe kezdett, mire én – felhasználva a telefonos segítség lehetőségét – elkezdtem kérdezősködni, mit is csinál az ember, ha, példának okáért, talál egy teknőst a kertjében.
Ezzel a tartalmi összefoglalóval szeretnénk figyelmükbe ajánlani az Evangélikus Élet magazin legfrissebb számát. Olvassák szeretettel az Evangélikus Életet és vigyék a jó hírét!
A Bakony szívében, az ötszáz lelket számláló Szápáron – festői, békés környezetben – nyújtózik a napfényben ifj. Palik Ferencnek és családjának a birtoka. Búzamezők, legelők, erdő, szántó, patak, gyümölcsös és malom. A teremtett világ és annak Ura iránti tisztelettel és alázattal éli itt dolgos mindennapjait a háromgyermekes evangélikus vállalkozó és felesége, Anikó. Vegyszermentes lisztjüket, kenyerüket, mangalicából, illetve szarvasmarhából készült termékeiket a környékbeliek veszik-viszik. A kevesebb több! – ez az elvük. A Szápári Ökofarm és Biomalom gazdája olyan ősi tudással és szeretettel beszél talajról, növényről, állatról, ami azok sajátja, akik hitből élnek, s munkájukat hivatásnak tekintik. Gasztroriport-sorozatunk legújabb állomásán a tiszta élelmiszer és a tiszta lélek kapcsolata is feltárul.
Mindig is szerettem az orgona hangját. Emlékszem, kislány koromban is mennyire irigyeltem a karzaton ülőket, hogy ők ott ülhetnek a hangszer közelében, és mindig jó érzés fogott el, ha – akár templomon kívül is – orgonaszót hallottam. Valahogy mintha mindig is éreztem volna valamiféle elhívást. Közel húsz éve, hogy megvalósult ez az álmom, és gyülekezetünk akkori lelkésze segítségével elindulhattam ezen a nem mindig zökkenőmentes úton.
Budapestre utaztunk a kisfiammal. Felülvizsgálatra mentünk, hogy megállapítsák: továbbra is autizmus spektrumzavara van. Korán kellett kelni, a papírok érvényesítéséért messzire kell utazni. Ráadásul az utazási kedvezményét igazoló kártyája otthon maradt a rohanásban. Évente egy-két alkalommal tudjuk csak használni, most ez is pluszköltség, akárcsak a napi iskolába hordáshoz a napi nyolcvan kilométer út, a nem helyben tanulás miatt elmaradó ingyenes füzetcsomag, a speciális igények miatti kiadások.
A zsoltárok a Biblia egyik legnépszerűbb olvasmánya, amelyet gyakran adnak ki önálló könyvként is. Ezért esemény minden friss fordítás, amely újabb felfedezéseket kínál. Különösen is figyelemre méltó, ha olyan bencés szerzetes a fordító, mint Simon Tamás László OSB, aki 2015-ben már megörvendeztetett minket egy remek Újszövetség-fordítással. A zsoltárok közös olvasása, éneklése, a zsolozsmázás a bencés szerzetesi közösségek mindennapi lelki kenyere, de protestáns istentisztelet sem képzelhető el zsoltárolvasás vagy -éneklés nélkül. Vajon miért ilyen fontos számunkra ma is ez a több ezer éves, igencsak vegyes műfajú, tartalmú, hangulatú versgyűjtemény?
Mindig nehéz feladat úgy interjút készíteni, hogy a beszélgetés feletti örömbe üröm is vegyül. Amikor a Luther Kiadó könyvesboltjának vezetőjével, tizenkét éve munkatársnőmmel, kedves barátnőmmel ültünk le e cikkhez a hanganyagot felvenni, az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Széchenyi Magdolna ugyanis július 1-jétől már nem a Luther Kiadó csapatát erősíti. Nézzék el, tisztelt olvasóink, hogy az ez alkalomból készült búcsúinterjút kivételesen tegező formában olvashatják.
Dunnántúli Harangszó című újságunk felelős szerkesztőjétől a címadással kijelölt feladatot teljesíteni csak részben tudom. Ugyanis a kérdésre nem tudok úgy válaszolni, hogy a püspök szót olyan kifejezésnek tekintsem, amelyet bizonyos távolságtartással elemezhetek. Csak egészen személyesen tudok erről szólni.
A2 0. század első felének magyar szobrászatában jelentős szerepet játszó művész, Lux Elek (1883– 1941) neve mára sajnos kevesek számára cseng ismerősen. A szomorú tényt némiképp magyarázza, hogy Lux köztéri alkotásainak jelentős része áldozatul esett az 1944–1945-ös magyarországi pusztításoknak, a második világháborút követő politikai és ideológiai változások pedig nemcsak „szem előtt lévő” műveit, de művészeti hagyatékát is megtizedelték, és számottevően hozzájárultak a kitűnő művész egész munkásságának méltatlan elfeledéséhez. Ezért különösen fontos és örömteli, hogy a magyarországi szobrászat kiváló ismerője, Prohászka László művészeti író a nemrégiben megjelent könyvében tudományos igénnyel feldolgozta, és a tőle megszokott olvasmányos stílusban mindenki számára hozzáférhetővé tette a szepességi szász (cipszer) családból származó művész sokrétű és gazdag életművét.
A nyíregyháza-mandabokori evangélikus gyülekezetbe járok hosszú évek óta, és ifjúsági tag vagyok, azonban egy évvel ezelőtt nagy fordulatot vett az életem. Az Úr Budapestre szólított, Zuglóban kaptam állást területi védőnőként. Hosszú és imaharcokkal teli út vezetett idáig, de így az egy év távlatából nézve a történteket, úgy látom, hogy valóban tökéletesen elő volt számomra készítve minden!
Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, feladataikról, céljaikról. Fülöp Évával, a Bakonycsernyei Evangélikus Óvoda gazdasági vezetőhelyettesével az intézmény légköréről, a gyermekek közötti munkavégzésről és az evangélikussághoz tartozásról is beszélgettünk.
Március közepén, amikor a kijárási korlátozás fogalma távoli hírből a mindennapok valóságává vált hazánkban, templomaink kapui is bezártak, az orgonák is elcsendesedtek. A lelkészek és a papok többsége azonban megtalálta a módját, hogyan szóljon a híveihez az interneten, a közösségi oldalakon. De vajon miként tekint a jövőre az egyház a vészhelyzet végeztével? Képesek leszünk-e visszatérni megszokott hétköznapjainkhoz? Mit tanultunk az elmúlt hónapokból? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Fabiny Tamás, egyházunk elnök-püspöke és Hodász András római katolikus pap a Bonum Tv június 16-i adásában. A beszélgetést Gégény István, a Szemlélek.net internetes értékmagazin főszerkesztője vezette.
Ez év elején úgy tűnhetett, hogy kialakul az egyházzenei jegyzet negyedéves ritmusa, és lassacskán sorozattá állnak össze a feljegyzések. A koronavírus-karantén közbeszólt, így most 2020 első fél évének fontosabb történéseit, folyamatait próbálom összegezni.
„Micsoda szerencsétek van, hogy még időben hazaértetek!” – sokan így „gratuláltak” március első napjaiban az Evangélikus Külmissziói Egyesület Kenyából visszatért küldöttsége tagjainak. Akkor itthon még csak sejtettük, hogy a Covid-19 vírusa nem áll meg Ázsiában, hanem tovább terjed a világban, sőt eljut hazánkba is. Az EKME február 28-án hazatért csapata ebből már ízelítőt kapott: az átszállásnál – Kairó repülőterén – őket is komor arcú alkalmazottak fogadták, homlokukra szegezve a lézeres lázmérőt…
Evangélikus Élet
Luther Kiadó
Missziói Központ
Zákeus Médiacentrum
Evangélikus Közlöny
Hírszolgálat • Hírlevél
Médiumok az evangélikus honlapon
Fraternet-mindenki
A MEE Facebook oldala
A MEE Twitter oldala 
A MEE Youtube oldala
A MEE Instagram oldala
A MEE Linkedin oldala
Evangélikus bloggerek
Evangélikus linkgyűjtemény
Magyarországi Evangélikus Egyház