A fejedelmi tanácsos secretariusának nyugtája

A fejedelmi tanácsos secretariusának nyugtája

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Kovács Eleonóra, Oláh Tamás
A történeti kutatások során gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy akár egy néhány soros feljegyzés, cédula is tartalmazhat olyan hasznos adatokat, amelyek segítik a további munkát. Mindig több gyűjtemény anyagában érdemes elvégezni a kutatást, hiszen a kutatott személy az élete során sokakkal levelezhetett, számos hivatallal állhatott kapcsolatban, így az általa írt vagy a rá vonatkozó dokumentumok szétszórva akár az egész országban is megtalálhatók. Számtalan ilyen – mai példánkhoz hasonló – evangélikus vonatkozású feljegyzés feltáratlan még.

A Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára a Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) történetének kutatásához nagy mennyiségű használható forrást őriz. Köztük a kuruc kor evangélikus szereplőire is találunk adatokat.

Zemplén vármegye közgyűlési iratain belül a vegyes közgyűlési anyagban, a lajstromozatlan, de évrendezett iratok között sok nyugtát – régies nevén nyugtatót – vagy elismervényt találhat a kutató, amelyek a felületes szemlélő számára talán kevéssé fontosnak tűnnek, különösen akkor, ha sem cirkalmas aláírás, sem szép rajzolatú viaszpecsét nem található rajtuk. Ha azonban vesszük a fáradságot, és átnézzük a nagy tömegben előforduló nyugtákat, s feldolgozzuk az adattartalmukat, számos életrajzi vagy hivataltörténeti vonatkozású következtetést levonhatunk belőlük.

Kis papírlapon történelmi esemény

A következő dokumentum (jelzete: MNL BAZML SFL IV. 2001/p. 13. cs. Szopori Boldizsár, nyugtája. Szerencs, 1705. II. 18.) szövege is egy kis alakú papírlapon maradt fenn az utókor figyelmes olvasója számára:

Hogy Tarczali [tarcali] lakosok Tekintetes Úr Radvánszky János Uram ő kegyelme ott meghálásának alkalmatosságával, az ő kegyelme cseléde, nem különben az Méltóságos Öreg Fejedelem kegyelmes Urunk ő Nagysága Constancinapolbul [Konstantinápolyból] jött Főemberszolgája cseléde és e Kegyelmével lévő kísérő Sereg számára erogáltak [kiadtak] Font húst N. 92. [92 font azaz kb. 46 kg húst] bort Justas N. 123. [123 iccét, azaz kb. 93–103 liter bort] praesentes recognoscalom [jelen írás által elismerem].

Szerencs. 18 Febr. 1705.

Tekintetes Úr Radvánszky János Uram ő kegyelme Secretáriussa [titkára] Szopori Boldizsár m. p. 

A szöveg egy Tarcal mezővárosában történt beszállásolás adatait és „szereplőit” örökíti meg magyar nyelven, ám a korra jellemző sok – magyar toldalékkal ellátott – latin kifejezéssel tűzdelve. Ma már nem használatos, archaikus szavakkal is találkozunk. Arra is felfigyelhetünk, hogy – jóval a magyar irodalmi nyelv kialakulása és az akadémiai helyesírásszabályozás megindulása előtt járván – a rögzített szöveg helyesírása mennyire eltér a maitól. De ezek csak az első látásra észlelt érdekességek.

Már a szöveg első, alaposabb elolvasásakor megfogalmazódhatnak kérdések: Ki a szövegben említett „Méltóságos Öreg Fejedelem”? Mit jelent a „Főemberszolga” kifejezés? Ki és mi okból jött Konstantinápolyból? Kik a szövegben megnevezett személyek? Mi történt Tarcolon és Szerencsen?

Radvánszky küldetése és Thököly főemberszolgája

Radvánszky János (1666–1738) tekintélyes evangélikus köznemes, az 1687. évi eperjesi (Prešov, ma Szlovákia) vértörvényszék által kivégeztetett Radvánszky György fia, fiatalon Thököly Imre híve. A Rákóczi-szabadságharc kitörésekor zólyomi alispán, majd 1703 szeptemberében csatlakozott a kurucokhoz. Ezereskapitány, Zólyom vármegye főkapitánya, 1704 márciusától az Udvari Tanács tagja. II. Rákóczi Ferenc bizalmas híveként, teljhatalmú megbízottjaként 1704 júniusa és 1705 januárja között fejedelmi biztos Erdélyben, ahol Rákóczi fejedelmi hatalmának kiépítésén fáradozott.

Rákóczi 1704. június 13-án a solti táborban adott utasítással küldte Erdélybe Radvánszkyt, hivatalosan az ottani kuruc csapatok összeírására és az általuk okozott károk felmérésére, továbbá az Erdélyi-érchegység arany- és higanytermelése megvizsgálásának és fejlesztésének, valamint fejedelmi megbízottként az 1704. júliusi gyulafehérvári fejedelemválasztó országgyűlésnek az előkészítésére. Radvánszky küldetésének a lezárását jelentette, hogy 1705 januárjában Rákóczi parancsára részt vett az új fejedelmi kormányszervek, az Erdélyi Consilium (tanács) és Hadi Commissariatus (hadbiztosság) felállításában, valamint az, hogy 1705. január 22-én megérkezett Kolozsvárra Forgách Simon tábornagy, az új erdélyi katonai főparancsnok.

Ezután Radvánszky visszatért a Magyar Királyságba titkárával, Szopori Boldizsárral, valamint a „Méltóságos Öreg Fejedelem”, az ekkor negyvennyolc éves, de betegeskedő és 1690 óta az erdélyi fejedelmi címet viselő Thököly Imre főemberszolgájával. Azaz egy, a fejedelmi udvartartáshoz tartozó tekintélyes személlyel, aki a törökországi Konstantinápolyból indulva Thököly követeként ment II. Rákóczi Ferenchez. A követ valamikor 1705. január végén érkezett Kolozsvárra, és február 6. után indultak el Radvánszkyval és katonai kíséretükkel Erdélyből. Erről gróf Forgách Simon generális a Rákóczihoz szóló, 1705. január 31-én Kolozsvárott kelt levelében így írt: „…s ide érkezett Tököly Uram Embere is, melyet elindíthatván valami egy hét alatt Radvánszky Uramot, ő kegyelmével együtt, Nagyságodhoz el fogok küldeni.”

A követség Kolozsvárról indulva talán észak–északnyugati irányban haladhatott, és Tokaj térségében kelhetett át a Tiszán, így érkezett a szomszédos Tarcalra, ahol megszállt, majd a nyugta készítésének helye, Szerencs érintésével folytathatta útját a fejedelemhez, aki az 1704 végi nagyszombati (Trnava, ma Szlovákia) csatavesztés után ekkoriban volt útban az alsó-magyarországi hadszíntérről Eger felé, ahová 1705. február 28-án érkezett meg.

A követség pontos célja az eddig feltárt forrásokból még nem derült ki, az azonban tudható Rákóczi és a török földön, Nikomédiában (ma İzmit) élő Thököly kapcsolatáról, hogy 1702 óta követek útján érintkeztek egymással. Eleinte az akkor még épp lengyel földön tartózkodó Rákóczi és Bercsényi komoly szerepet szánt Thökölynek a szerveződő Habsburg-ellenes felkelésben. Úgy tervezték, hogy Thököly a kurucai élén török támogatással foglalja el Erdélyt, sőt Thököly maga is tervezte visszatérését az erdélyi fejedelmi trónra, ám ennek egyre kevésbé volt realitása. 1703–1704-től ráadásul Rákóczi oldaláról sem volt erre hajlandóság, a fejedelem az Emlékirataiban épp Thököly evangélikusságára hivatkozva és a katolikus vallás érdekében tett lépésként írt arról, miért nem támogatta mostohaapjának visszatérését.

Itinerárium összeállítása

Terjedelmében és évkörében is sok dokumentum áttanulmányozása szükséges ahhoz, hogy egy-egy személy életútjának vagy akár egy kisebb időszaknak a helyváltoztatásait, egy utazó állomásait fel tudjuk térképezni, vagyis útvonalát, itineráriumát össze tudjuk állítani. (Az itinerarium latin szó az itinerare – utazik – igére vezethető vissza.) Az itineráriumok összeállítása hosszú időt és kitartó gyűjtőmunkát igényel, és sokféle forráscsoportot kell bevonni a vizsgálatba. A kutatott személy által írt vagy éppen neki küldött levelek, naplók, számlák, nyugták, városi számadások, úti passusok (útlevelek) bejegyzései, hivatali beszámolók, hadi események krónikája mind adalékul szolgálhatnak.

Érdekes összevetni a magániratok (naplók, visszaemlékezések) dátumait a hivatalos iratokéival – például nyugták, jegyzőkönyvek keltezésével –, amelyek a rögzített esemény időpontját többnyire pontosabban adják meg, mint a magándokumentumok. Utóbbiakból azonban részletek derülnek ki az eseményekről. Egy itinerárium összeállítása természetesen nem öncélú, hiszen felhasználható a korszak eseményeinek pontosításához. Így az idézett nyugta Radvánszky itineráriumához és egyben erdélyi küldetésének lezárásához nyújt támpontot.

Kovács Eleonóra egyházunk gyűjteményi tanácsának elnöke, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának főlevéltárosa; Oláh Tamás a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltára Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárának osztályvezetője, főlevéltáros.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 37–38. számában jelent meg 2020. szeptember 27-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!