Anyaság és teológia – Élet a Gyes-terepen

Anyaság és teológia – Élet a Gyes-terepen

Share this content.

Forrás: kotoszo.blog.hu, szöveg: Kinyik Anita
A legnehezebb, a nem sietés. Pedig dolog, az mindig akad. De ő most egy-ügyű és hosszú távra tervez. Ezt sokszor el is ismétli magának. Jelenleg egy nagy ügye van, a többi várhat. Nehézkedésre és feszülésre semmi szükség. Inkább valamiféle belesimulásra és megengedésre. Az olyan benső parancsszavak, mint az „akarom”, „most”, „kell”, mehetnek a sufniba.

A gyermekáldás feletti önfeledt örömöt követő reflexiós időszakban a szülő szemei a rácsos ágyon túlra kalandoznak. Meg kell őket dörzsölnie, a kép ugyanis nem túl fényes. Egyedül áll egy mikrotérben – bár a lábai alatt, négykézláb már nagy lendülettel teper valaki –, elpárolgott a sok „majdjövök” ígéret a barátoktól, az ismerősök inkább a Facebook tapintatos távolából üzengetnek. Míg a legtöbben új létmódját, az anyaságot egész egyszerűen az élők sorából történő – bár ideiglenes – távozásként értelmezik. Néha, ha táncos kedve kerekedik, leszázalékolt primadonnának, ha újra csavarogni vágyik a forró városban, játszótéri „gettóba” száműzött közveszélyes figurának érzi magát. A köztereken kötelezően ajánlott párbeszédeket már akkor sem tudta hova tenni, amikor még csak kutyát sétáltatott, bár nyilván más, de mégis: mennyiidőshogyhívjáknagyonédes. Aztán rájön, ezek az odavetett, tessék-lássék csontok is lehetnek éhségűzők.

Tovább a KötőSzó blogra.

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!